Váry Albert
Váry Albert | |
Született | 1875. december 8. Makó |
Elhunyt | 1953. október 1.[1] (77 évesen) Csengőd |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Wieczner Mária |
Szülei | Váry Jakab, Orthmann Katalin |
Foglalkozása | ügyvéd, ügyész, politikus |
Tisztsége |
|
Halál oka | agyvérzés |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Váry Albert (Makó, 1875. december 8. – Csengőd, 1953. október 1.)[1] ügyvéd, ügyész, politikus.
Élete
A kezdetek
Édesapja Váry Jakab szabómester, édesanyja Orthmann Katalin. A Kiskunhalasi Református Főgimnáziumba járt, majd a budapesti tudományegyetemen hallgatott jogot. Fiatalon nősült, felesége, Horváth Matild 24 évesen harmadik gyermekük születésekor halt meg. Gyermekei Matild és Magda 1902-ben illetve 1904-ben születtek. Az egyetem elvégzése után rövid ideig ügyvédként tevékenykedett, majd 1904-ben vidéki bíró lett: először Aradra helyezték mint albírót, majd alügyész lett Nagyváradon. 1908-tól budapesti királyi ügyész, 1914-től sajtóügyész, majd az első világháború idején sajtócenzor. 1914-ben Budapesten, a VII. kerületben kötött házasságot Wieczner Máriával.[1] 1917-ben királyi főügyészhelyettessé nevezték ki. Vázsonyi Vilmos igazságügy-miniszter 1918-ban Váryt előbb a háború idején előzetes cenzúrát gyakorló „sajtóbizottság” elnökévé, majd a budapesti királyi ügyészség vezetőjévé nevezte ki.
A kommunisták letartóztatásától a kommün bukásáig
1919. február 20-án a kormány utasítására a főkapitányság Dietz Károly vezetésével letartóztatta Kun Bélát és társait. Váry őket a toloncházból a Magyar Királyi Országos Gyűjtőfogház elkülönített részébe helyezte át mint politikai foglyokat. 1919. március 21-én este 8–9 óra között a lemondott Berinkey-kormány utasítására ő helyezte szabadlábra a kommunista politikusokat. Váry az alábbi beszédet mondta a kőbányai börtön folyosóján kiengedésükkor:
„ | Uraim! Boldog vagyok, hogy a kormány rendeletét Juhász Nagy Sándor igazságügy-miniszter Úr megbízásából én tolmácsolhatom önöknek. Önök szabadok, a vizsgálat önök ellen be van szüntetve. Uraim! Hazánk egén sűrű felhők tornyosultak. A négyesztendős véres háború, mely hazánk fiainak, alkotó munkásembereinek legjobbjait vitte sírba, vagy tette nyomorékká, bénává, a megmaradt erőink megkímélését követeli valamennyiünktől. Elég volt a vérből, a könnyből. Keleten új nap köszönt ránk – a népek szabadsága. Új erőkkel, új küzdelmekbe megyünk, a szabad nép jövőéért.
Uraim! Én szentül tudom és hiszem, hogy a magyar munkásság, amely öntudatosságának és alkotóképességének oly gyakran adta tanújelét, most is meg fogja mutatni, hogy van ereje és akarata, szívós és kitartó munkával újra talpra állítani ezt a porba tiport országot és visszaadni azoknak, akik valójában – a dolgozó millióknak. Uraim Önök szabadok, Isten segítse önöket munkájukban, amelyben minden ember szívvel, és lélekkel önök mellett van. |
” |
– Rabinovits József: Hogyan alakult meg a Forradalmi Kormányzótanács? IN: Kun Béla a kortársak szemével, szerk.: Petrák Katalin, Budapest, 1969. 153. o. |
A kommün alatt nem vállalt szolgálatot. A bukás után 1919. augusztus 4-én újra elfoglalta hivatalát és átvette a budapesti államügyészség vezetését.
1919 augusztusától 1926-ig
A Friedrich-kormány úgy döntött, hogy mindazokat az embereket, akik bármiféle tevékenysége fejtettek ki a Tanácsköztársaság alatt, felelősségre kell vonni, s az eljárások megindítását Váryra bízta. Rengeteg bejelentés érkezett, amelynek eredményeként az 1919 augusztusától decemberéig terjedő időszakban 8–10 ezer embert tartóztattak le. Váry ennek kapcsán Az Est című napilap 1919. szeptember 28-i száma alapján a következőket mondta: „A bűnvádi eljárás a büntetőtörvénykönyvbe ütköző közönséges bűncselekmények: gyilkosság, rablás, lopás, sikkasztás, zsarolás, személyes szabadság megsértése, magánlaksértés stb. címén folyik.” Hozzátette: „Sokkal fontosabb az, hogy az esetleg ártatlan emberek mielőbb visszanyerjék szabadságukat, mint hogy a bűnösök azonnal bíráik elé állíttassanak.” Ezzel magyarázható, hogy az 1919. szeptemberi 8–10 ezer gyanúsítottból 1920. január 31-ére már csak 1371 volt fogva tartva. A vallomásokból, jelentésekből, beszámolókból, bírói ítéletekből készítette el „A vörös uralom áldozatai Magyarországon” című, először 1921-ben megjelenő könyvét, amely a Vörösterror rémtetteit dokumentálja. Eszerint 587 személy esett a proletárdiktatúra áldozatául.
Horthy bevonulása (1919. november 16.) után különböző katonai alakulatok, különítmények avatkoztak bele Váry munkájába.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/b/b7/HorthyGell%C3%A9rt.jpg/300px-HorthyGell%C3%A9rt.jpg)
Főként az Ostenburg-Moravek Gyula és a Prónay Pál vezette különítmények léptek fel jogtalanul polgári – főleg zsidó származású – személyek ellen. Az ez elleni tiltakozásának eredménye az lett, hogy az 1920. június 12-én elkészített tervezetét a minisztertanács elfogadta, s még aznap a hivatalos lapban közzé is tette. Ez kimondta, hogy minden katonai alakulat és különítmény polgári személyekkel szembeni fellépése azonnal megszüntetendő, a rendelet ellen vétő katonai személyek pedig azonnali hatállyal letartóztatandók. A rendeletet, bár eredményes volt, mégis a jobboldal gyanakvással fogadta. Ennek, és az ebből létrejövő folyamatos támadásoknak eredménye az lett, hogy Váryt 1920. október 26-án a budapesti királyi ügyészség vezetése alól felmentették.
Helyzetén Bethlen István változtatott. Az ÉME tagjai Solton meggyilkolták Lederer Adolf zsidó vallású lakost, s a közvélemény követelte a gyilkosok bíróság elé állítását. Ekkor jelentette be Bethlen a nemzetgyűlésben, hogy a solti gyilkosság tetteseinek kézre kerítésével Váryt bízza meg. E mellett bejelentette azt is, hogy az 1919-ben 1920-ban és 1921-ben a Duna-Tisza közén elkövetett erőszakoskodások, verések, elhurcolások, rablások, gyilkosságok és zsidóüldözések, egyszóval a fehérterror eseményeinek kinyomozására, illetve ezek további megakadályozására Váryt küldi ki csendőrkísérettel. Az 1921. augusztus 29-én megkezdett letartóztatásokat, helyszíni kihallgatásokat viszont nem folytathatta sokáig, hiszen a kormányzói kegyelemadás gyakorlatilag semmissé tette munkáját, főügyésztársa, dr. Dabasi Halász Lajos akadályozó beavatkozása pedig megnehezítette azt. A nyomozás lezárása után elhatározta, hogy a „Vörös uralom áldozatainak” névsorának közzététele után a „Fehér terror áldozatainak” névsorát is összegyűjti. Ám erre rossz időben vállalkozott, munkáját nem tudta befejezni.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/3a/Bethlen_Istv%C3%A1n_1930s.jpg/220px-Bethlen_Istv%C3%A1n_1930s.jpg)
1923 és 1926 között az emigránsok hazatérésének elősegítésén fáradozott. Erre megnyerte Nagy Emil és Pesthy Pál igazságügy-minisztereket, illetve a miniszterelnököt, Bethlen Istvánt is. Az akció eredményeképpen 1924 és 1926 között több száz emigráns térhetett vissza hazájába.
1926-tól 1938-ig: politikai szerepvállalása
1926 novemberében falusi otthona Csengőd felkérte, vállalja el az 1926. évi novemberi-decemberi választásoknál az országgyűlési képviselőséget. Váry, mivel egyetértett Bethlen irányelveivel eleget tett a felkérésnek. Országgyűlési képviselőként a Nemzeti Egység Pártjának volt tagja, s a párt liberális szárnyához tartozott Ugronnal, Bárczyval, Dési Gézával és másokkal együtt. Első felszólalása 1927. május 4-én hangzott el, s ebben szót emelt a politikai elítéltekkel szembeni megbocsátás érdekében. Emiatt Wolff Károly képviselő a képviselőház folyosóján „vörös főügyésznek” nevezte.
A sajtóban és a képviselőházban egyaránt küzdött a munkanélküliség ellen, a földművelő nép megsegítéséért, szociális intézkedésekért. Cikkeit többek közt a Pesti Napló közölte. Váryt kétszer, 1926-ban és 1931-ben választották meg egyhangúlag országgyűlési képviselővé, 1935-ben is megválasztották, bár a miniszterelnök, Gömbös Gyula hivatalos jelöltje is számos szavazatot kapott. Váry nem értett egyet Gömbös Gyula fajvédő politikájával. Mikor 1938. január 12-én megválasztották Endre Lászlót Pest vármegye alispánjává, Váry, akinek üdvözölnie kellett volna az új alispánt, ezt megtagadta, s hamarosan végleg szakított Gömbös politikájával, sőt, nem sokkal később az aktív politikától is visszavonult.
1944-től haláláig
1944. március elején leköltözött Balatonfüredre. Már ekkor eljárást indítottak ellene nyilasellenes nyilatkozatai és magatartása miatt. Feleségével elhatározta, hogy útlevelet szereznek és Svájcba távoznak. Az útlevelet megkapták, a vízumot azonban nem. Visszaköltöztek Budapestre, s Váry itt vészelte át Budapest ostromát, a szovjetek bevonulása után az államvédelmi hatóság rendszeresen zaklatta, kihallgatta. Az Andrássy út 60.-ban a fehérterrorra vonatkozó adatainak átadására kényszerítették, s ezek alapján vontak felelősségre és végeztek ki embereket. Rákosiék hatalomra jutása után kitelepítették Hunyára, ám a kitelepítés feloldása után sem térhetett vissza a fővárosba, így Csengődre költözött, és itt is halt meg 1953. október 1-jén, agyvérzésben.[1]
Művei
- Vádbeszéd gyilkosság, rablás stb. büntettével vádolt Cserny József és társai bünügyében; Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Vállalat, Bp., 1919
- A vörös uralom áldozatai Magyarországon; s.n., Bp., 1922
- Öt esztendő a magyar nép szolgálatában. Dr. Váry Albert koronaügyészhelyettes, a szabadszállási választókerület országgyűlési képviselője; Athenaeum, Bp., 1931
- A vörös uralom áldozatai Magyarországon. Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján írta és kiadja Váry Albert; 3. kiad.; Katolikus Magyarok Vasárnapja, Toronto, 1981
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
Források
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Váry Albert életrajza. In: Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon. Budapest, [é. n.], HOGYF EDITIO. ISBN 978 963 848 400 0
- Nánási László: A jogrend szolgálatában: Váry Albert élete és működése, 1875–1953; Legfőbb Ügyészség, Budapest, 2015
További információk
- Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. Béta Irodalmi Rt., [Bp., 1937]
- Keresztény magyar közéleti almanach I–II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940
- A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Európa ny., Bp., 1930
- Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1929
- Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogú város adattára. Szerk. Csatár István, dr. Hovhannesian Eghia és Oláh György. Kultúra Könyvnyomdai Műintézet, Budapest, 1939