Rabinovits József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Rabinovits József
Született 1884. november 21.
Odessza
Elhunyt1940. szeptember 30. (55 évesen)
Szovjetunió
Házastársa Szegedin Eugénia
SzüleiRabinovits Mór, Rabinovits Hermina
Foglalkozása politikus
Beceneve Rabinovác[1]

Rabinovits József (gyakran Rabinovics, Odessza, 1884. november 21.Szovjetunió, 1940. szeptember 30.) aranyműves, közíró, nyomdász, pénztári tisztviselő,[2] kommunista politikus, a KMP alapító tagja, Kellner Sándor sógora. 1940-ben a sztálini tisztogatások áldozata lett.

Élete[szerkesztés]

Az odesszai zsidó közösségből gyermekkorában szüleivel együtt Magyarországra költözött. 1901-ben belépett az órások és aranyművesek szakszervezetébe, és tagja lett az MSZDP-nek. 1906-tól szakszervezetének titkáraként, 1911-től pedig a szervezet alelnökeként működött. Az első világháborúban 1914 októberében orosz hadifogságba esett, s részt vett a magyar hadifoglyok szervezkedésében, előbb Csitában majd Omszkban, s Tomszkban. 1917-ben az OK(b)P tagja lett, majd 1918-ban a Külföldi Proletárok Nemzetközi Szociáldemokrata Pártjának (Omszk) titkára volt. Ez év áprilisában az omszki hadifogoly-szervezet küldötte volt a hadifoglyok moszkvai kongresszusán. Nyáron a szaratovi internacionalista hadifoglyok katonai, illetve politikai szervezeteit vezette. Novemberben hazatért, s 1918. november 24-én részt vett a KMP megalapításáról döntő, Kelen József lakásán tartott ülésen, és a KMP első Központi Bizottságának titkára lett.[1][3] 1919. február 20-án, mint a kommunista párt vezetőségének tagját letartóztatták. március 21-én egyik aláírója volt a két párt egyesülését és a proletárdiktatúrát kikiáltó nyilatkozatnak. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt az egyesült párt (Magyarországi Szocialista Párt) titkára, júniustól belügyi népbiztoshelyettes volt. Tagja volt továbbá a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanácsnak, illetve a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak is. A kommün bukása után, 15 év fegyházra ítélték. 1922-ben a szovjet–magyar fogolycsere-akció során Szovjet-Oroszországba került,[4] ahol csakúgy, mint Somló Dezső, a Vörös Szakszervezeti Internacionáléban dolgozott. Később a Nemzetközi Vörös Segély szervezetében munkálkodott. 1938-ban letartóztatták. Erről lánya egy interjúban így nyilatkozott:
- Édesapját 1938-ban internálták. Mi volt a vád ellene?
- Kémgyanús elemnek minősült. Kérdeztem is: ha gyanús, miért kapott 8 évet? Azért, mondták, mert ha valóban az lenne, akkor kivégezték volna.

1940-ben a sztálini önkény áldozata lett.

Családja[szerkesztés]

Rabinovits Mór és Rabinovits Hermina fia. 1919. március 30-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött Szegedin Eugéniával, Szegedin Lipót és Schönfeld Hermin lányával.[5] Lánya, Barta Istvánné több évtizeden át Kádár János tolmácsa volt.

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Gál Irén: Kun Béla. Budapest, 1969, Magvető Könyvkiadó.
  2. Rabinovits József személyrekordja. Budapest Főváros Levéltára. (Hozzáférés: 2014. július 23.)
  3. Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, 1928-1942. (Hozzáférés: 2015. május 10.)
  4. Ormos Mária: A katedrától a halálsorig. Budapest, 2011, Napvilág Kiadó, 250. o. ISBN 978 963 338 068 0
  5. A házasságkötés bejegyezve a Bp. VII. ker. állami házassági akv. 710/1919. folyószáma alatt.
  6. Rabinovits József: Az orosz forradalom. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 10.)

Források[szerkesztés]

  • Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 539. o. ISBN 963 09 0412 8  
  • Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981 455-456. o. ISBN 9630525003
  • A Szabadság weboldala
  • Interjú lányával a Múlt-kor történelmi portál honlapján
  • Rabinovits József. Fogolytörzskönyv. Arcanum. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  • Vértes Róbert – Vagyóczky Károly: Arcképalbum – Magyar Tanácsköztársaság (Kossuth)