Vándorpatkány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vándorpatkány
Az állat közelebbről
Az állat közelebbről
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Egérfélék (Muridae)
Alcsalád: Egérformák (Murinae)
Nem: Patkány (Rattus)
Fischer, 1803
Faj: R. norvegicus
Tudományos név
Rattus norvegicus
Berkenhout, 1769
Szinonimák
Szinonimák
  • Mus decumanus Pallas, 1779
  • Mus norvegicus Berkenhout, 1769
  • Epimys norvegicus
  • Rattus aquaticus (Rutty, 1772)
  • Rattus albinus (Donaldson, 1912)
  • Rattus albus Hatai, 1907
  • Rattus americanus (de Kay, 1842)
  • Rattus caraco (Pallas, 1778)
  • Rattus caspius (Oken, 1816)
  • Rattus cauquenensis (Philippi, 1900)
  • Rattus decaryi (Grandidier, 1934)
  • Rattus decumanoides (Hodgson, 1841)
  • Rattus decumanus (Pallas, 1779)
  • Rattus discolor (Noack, 1918)
  • Rattus fossilis (Ameghino, 1889)
  • Rattus fossor (Walker, 1808)
  • Rattus griseipectus (Milne-Edwards, 1872)
  • Rattus hibernicus (Thompson, 1837)
  • Rattus hoffmanni (Trouessart, 1904)
  • Rattus humiliatus (Milne-Edwards, 1868)
  • Rattus hybridus (Bechstein, 1800)
  • Rattus insolatus Howell, 1927
  • Rattus javanus (Hermann, 1804)
  • Rattus kurodobu Kuroda, 1953
  • Rattus leucosternum (Rüppell, 1842)
  • Rattus lutescens (Gay, 1848)
  • Rattus magnirostris (Mearns, 1905)
  • Rattus major (Hoffmann, 1887)
  • Rattus maniculatus (Wagner, 1848)
  • Rattus maurus (Waterhouse, 1839)
  • Rattus migrans (Zimmermann, 1777)
  • Rattus orii Kuroda, 1952
  • Rattus otomoi Yamada, 1930
  • Rattus ouangthomae (Milne-Edwards, 1871)
  • Rattus plumbeus (Milne-Edwards, 1874)
  • Rattus praestans (Trouessart, 1904)
  • Rattus primarius Kastschenko, 1912
  • Rattus shirokuma Kuroda, 1953
  • Rattus simpsoni (Philippi, 1900)
  • Rattus socer Miller, 1914
  • Rattus sowerbyi Howell, 1928
  • Rattus suffureoventris Kuroda, 1952
  • Rattus surmulottus (Severinus, 1779)
  • Rattus tamarensis (Higgins & Petterd, 1883)
Elterjedés
Az elterjedési területe
Az elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vándorpatkány témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vándorpatkány témájú médiaállományokat és Vándorpatkány témájú kategóriát.

A vándorpatkány (Rattus norvegicus) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó faj.

Az állat a Rattus emlősnem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés]

Igen gyakori, az egész Földön elterjedt. Levezető csatornákban, pincékben, istállókban, trágyatelepeken, ólakban üti fel tanyáját. Világvárosokban valóságos csapás, irtását törvény rendeli el. A világ sok városában több patkány él, mint ember. Magyarországon is nagyon gyakori.

Betelepülései és mai helyzete[szerkesztés]

Eredetileg a vándorpatkány nem volt honos Európában. Miképp jutott ide, az nem tisztázott. Mindenesetre Kelet-Ázsiában (például Kínában) és Szibéria mérsékelt éghajlatú részein a szabad természetben, az embertől távol is előfordul. A lengyel városokban már a 1113. században megjelenhetett, de inváziószerű bevándorlása és elterjedése Európa egész területén csak a 18. században következett be, azaz jóval később, mint a házi patkánynál. Ettől fogva a vándorpatkány a hajózási útvonalak kiszélesedésével a világ szinte összes kikötővárosába eljutott, és ott megvetette lábát. Európában az Alpoktól északra a leggyakoribb, de szórványosan a Földközi-tenger mellékén is előfordul. A két patkányfaj fő elterjedési területe Európában ily módon földrajzilag is szétválik. Ahol együtt élnek, a házi patkány a padlásokat, csűröket, tetőtereket foglalja el, míg a vándorpatkány a csatornarendszereket, valamint a pincéket, bolthelyiségeket és az elszennyezett vizek partját. Még nem világos, hogy az utóbbi faj elterjedésének mekkora része volt a házi patkány visszaszorulásában és élőhelyeik ilyen éles elkülönülésében.

Alfajai[szerkesztés]

  • Rattus norvegicus albinicus
  • Rattus norvegicus albus
  • Rattus norvegicus norvegicus

Megjelenése[szerkesztés]

Felboncolt vándorpatkány a londoni Grant Museum of Zoology-ban. Jól látszanak a belső szervei

A vándorpatkány testhossza 20-28 centiméter, farokhossza 17-23 centiméter és súlya 250-580 gramm. Szemmel láthatóan nagyobb és erőteljesebb a házi patkánynál, amely a vándorpatkánnyal szemben vékonyabb testalkatú állat. Szőrzetének színe a hátoldalon barnás, sárgásszürke, a hasán és a lábán fehéres. Előfordulnak majdnem fekete színezetű példányok is. Farka épphogy eléri az orrát, vagy kicsit rövidebb, 160-205 gyűrűből áll. Hátrafelé elvékonyodik, de hengeres marad. Orra tompább, és fülkagylója kevésbé hosszú, mint a házi patkányé. Füle előrehajtva nem takarja el a szemét, legfeljebb a szem hátsó szögletéig ér. Metszőfogainak elülső oldalán egy narancsszínű, különösen kemény réteg van, amely arra szolgál, hogy a rágófogak ferdén kopjanak le.

A kedvenc patkányoknak számtalan tenyésztett szín- és formaváltozata van, például ezüst, borostyán, csokoládé, krémszínű, göndörszőrű, kerek fülű… stb.

Életmódja[szerkesztés]

Ragaszkodnak a megszokott dolgaikhoz (búvóhelyükhöz és szagjelzéseikkel ellátott útvonalaikhoz). Az ezekre az útvonalakra kihelyezett méreggel van esély az ellenük való küzdelemben. Figyelembe kell venni azonban, hogy a patkány gyanakvó, igen óvatos állat. A hagyományos csapdák általában hatástalanok, a méregből pedig nem esznek, ha látják, hogy elpusztult a társuk. Ezért csak olyan méreg eredményes, ami nagyon lassan fejti ki mérgező hatását, mert csak így van esély arra, hogy több példány is egyen a méregből (a legtöbb patkányméreg ilyen). Ráadásul a többségük gyorsan ellenállóvá válik a méreggel szemben…

Úgy tűnik, a vándorpatkányok közössége sokkal jobban szervezett, mint a házi patkányoké. A nagycsaládon belül szigorú társadalmi hierarchia alakul ki, bár növekvő egyedsűrűségnél ennek szerepe csökken. A rangsorrendben elfoglalt helyért időnként küzdelmek folynak. Az ilyen nagycsaládon belül a tagok a közös fészek szagjeléről ismerik fel egymást. A szociális kapcsolatok tehát a vándorpatkány életében is fontos szerepet kapnak. Kölcsönösen megszaglásszák egymást, és az idegen, „rossz szagú” betolakodóra azonnal reagálnak. Az egyedek sajátos, fenyegető, illetve meghunyászkodó pózzal mutatják rangsorbeli helyüket. Ily módon a nyílt összetűzések mérsékelhetők vagy legtöbbször el is kerülhetők. A vándorpatkányok elsősorban a szürkületi órákban járnak táplálék után. A vizek partján a földben vagy a szemétkupacokban lakószobával ellátott üregeket készítenek maguknak, és levelekkel, papírral, növényi rost- vagy gyapjúanyagokkal jó melegen kibélelik. A kiterjedt járatrendszer gyakran több búvóágat, keresztjáratot és eleségraktárat is magában foglal. Épületekben azonban bármilyen búvóhellyel beérik. Mindenevő, súlyos károkat okoz az élelmiszerkészletekben, és betegségeket is terjeszt.

Szaporodása[szerkesztés]

Igen szapora faj. Nagyon korán, 8 hetes korukban ivaréretté válnak. A patkányok peteérési ciklusa rövid, mindössze 5 nap. A vemhességi idő 21-23 nap, egy kifejlett nőstény 1-23 utódot is világra hozhat, az átlagos alomméret 9-11 kölyök. Az újszülött patkányok teljesen tehetetlenek - csupaszok, süketek, szemrésük zárt -, de rohamosan fejlődnek. A fiatalok szőrzete 10 napos korban kezd kiütközni, szemeik pedig a rákövetkező héten nyílnak ki. Ezután már kimerészkednek a fészekből, 21-23 napos korukban válnak le anyjuktól. Évente hat-nyolcszor is szül egy félkilós nőstény.

Rokonai[szerkesztés]

A házi patkány (Rattus rattus) kisebb, háta sötétbarna, hasa szürkésfekete, farka hosszabb az orránál, füle előrehajtva eltakarja a szemét. Leginkább onnan ismerjük, hogy hozzájuk köthető a középkori pestisjárvány. (Valójában a vándorpatkánynak köszönhetjük, hogy a pestis lényegében nem okoz manapság nagy problémát, mert megjelenésekor szinte teljesen kiszorította a házi patkányokat.) Kis számban fordul elő, főleg padlásokon, magtárakban található, inkább növényevő, kártékony. Az ókorban települt be Európába, őshazája Délkelet-Ázsiában található. Hazánkban már csak a Dunántúlon előforduló, ritka faj.

Múlt század elejére a vándorpatkány legfőbb élőhelyévé a szennyvízcsatornák váltak. Jól és kitartóan úsznak (akár 72 órán keresztül), képesek a csatornán keresztül bejutni bármely lakásba, ami rácsatlakozik a csatornarendszerre. Mindent megrágnak. Egymást a szaguk alapján különböztetik meg. Tájékozódásukhoz a hangadást is felhasználják.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]