Ugrás a tartalomhoz

Uwe Tellkamp

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Uwe Tellkamp
Született1968. október 28. (56 éves)
Drezda,  NDK
Állampolgársága
NemzetiségeNémet német
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Uwe Tellkamp aláírása
Uwe Tellkamp aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Uwe Tellkamp témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Uwe Tellkamp (Drezda, 1968. október 28. –) német író. Legismertebb regénye, a Der Turm (2008) az NDK utolsó hét évéről a fal leomlásáig szól a drezdai villanegyed(wd) művelt középosztályának szemszögéből. A Wenderoman(wd)[3] kategóriába sorolták, és számos díjat nyert, köztük a 2008-as Német Könyvdíjat.

Élete

[szerkesztés]
Ház az Oskar-Pletsch-Strasse 10. szám alatt (fotó: 2011)

Uwe Tellkamp egy orvos fiaként nőtt fel Drezda Weißer Hirsch(wd) villanegyedében, az Oskar-Pletsch-Strasse(wd) 10. szám alatt.[4] Tervezett orvosi tanulmányai biztosítása érdekében a középiskola 1987-es elvégzése után az NVA ideiglenes altisztjeként hároméves szolgálatra kötelezte el magát.[5] Később ottani munkáját „tankparancsnokként” jellemezte. Tellkamp már 1989 októbere előtt is feltűnő volt a "politikai elterelő tevékenysége" miatt, mivel nyugati szerzők és Wolf Biermann(wd)[6] szövegeit vitte magával. Ennek ellenére Tellkamp 1989 októberéig az NVA altiszt maradt.

Mivel alakulatának az ellenzék tagjai ellen kellett volna indulnia, akik között Tellkamp a saját testvérét gyanította, megtagadta az erre vonatkozó parancsot. Tellkamp egy interjúban a következőképpen írja le a folyamatot:

„Amikor Genscher kiment az erkélyre,[7] és azt mondta, hogy elhagyhatják az országot a vonatok, onnan Drezdán keresztül a Szövetségi Köztársaságba irányították.[8] Honecker kikötötte, hogy ezek a vonatok ismét kelet-német területen közlekedjenek, ami súlyos hiba volt. Október elején még eszkalálódott az egész, mert persze a városban azt pletykáltak, hogy jönnek ezek a vonatok. Vízumkötelezettség volt, Csehszlovákiába, Lengyelországba már nem lehetett menni. Aztán elterjedt a vicc: Alapvetően csak lábbal hagyhatjuk el az országot. Mindenki félt attól, hogy mi lesz, és mire megy ki ez az egész. Nagyon-nagyon sokan kimentek a vasútállomásra, és megpróbáltak belekapaszkodni a vonatokba, hogy elmeneküljenek. Ez a háttértörténet. A laktanya, ahol akkor voltam, október 5-én parancsot kapott, hogy lépjenek fel a Gruppe 20(wd)[9] ellen, egy ellenzéki mozgalommal szemben, amely ebből az anarchiából emelkedett ki.”[10]

Tellkampot két hétig fogva tartották, majd szabadult. 1989-ben lignitszállító kotrógépen dolgozott asszisztensként és esztergályos segédmunkásként egy generátorgyárban, 1990-ben pedig ápolóként dolgozott egy drezdai intenzív osztályon. A német újraegyesítés után a lipcsei egyetemen, New Yorkban és Drezdában végezte orvosi tanulmányait. Érettségi után orvosként dolgozott egy müncheni traumasebészeti klinikán, de 2004-ben felhagyott a szakmával, hogy írói pályára lépjen.

Egy 2004-es interjúban kijelentette, hogy írói hivatását 1985. október 16-án 15 óra 30 perckor fedezte fel: aznap meglátta a vörös rózsák szépségét az otthoni kertjében, és érezte a vágyat, hogy ezt a képet versben fejezze ki. Egy óra múlva prózában fogalmazta meg a szöveget.[11]

Tellkamp első szatirikus szövege 1987-ben jelent meg az Eulenspiegel(wd) folyóiratban.[12] 1992-ben Drezdában lépett fel először nyilvánosan íróként.[13]

Tellkamp házas, egy fiú és egy lány apja. Átmenetileg Münchenben, Karlsruhéban és Freiburg im Breisgauban élt. 2009 óta fő lakóhelye Drezda Weißer Hirsch(wd) kerületében van.

Munkássága

[szerkesztés]

Tellkamp számos cikket publikált irodalmi folyóiratokban (többek között Akzente(wd), Comma(wd), Du(wd), EDIT(wd), entwürfe(wd), Lose Blätter(wd), NDL(wd), Schreibheft(wd) Sprache im technischen Zeitalter(wd) és antológiákban. Alkalmanként újságokba is ír esszéket. 2000-ben jelent meg első regénye, Der Hecht, die Träume und das Portugiesische Café (A csuka, az álmok és a portugál kávézó), amely az újraegyesítés után a drezdai Hechtviertelben(wd)[14] játszódik.[15]

2004 júniusában Tellkamp Klagenfurtban felolvasott egy részletet Der Schlaf in den Uhren (Az órák alvása) című regényéből, és elnyerte érte a 2004-es Ingeborg Bachmann-díjat, mivel 2008-ban és 2009-ben Alsó-Szászországban minden érettségizőnek németül kellett megküzdenie ezzel a részlettel, Tellkampot a kötelező iskolai olvasmányok szerzőjének rangjára emelték.

A Der Eisvogel (A jégmadár) című regény 2005-ben jelent meg. 2008 őszén pedig a Der Turm (A torony) című regény. A Suhrkamp-Verlag(wd) Ulla Unseld-Berkéwicz(wd) kiadó személyesen ajánlotta a „fiatalabb generáció nagy Wenderomanját”. Elmar Krekeler 2008. szeptember 13-án „A hét könyveként” kezelte a regényt.[16] Tellkamp megkapta a 2008-as Német Könyvdíjat a regényért és a Konrad Adenauer Alapítvány irodalmi díját 2009. november 1-jén.[17] A regény dramatizált változatát 2010. szeptember 23-án mutatták be Drezdában. 2012. október 3-án és 4-én az ARD bemutatta a regényből készült kétrészes filmadaptációját,[18] amely körülbelül 7,5 millió nézőt ért el.[19]

2009 szeptemberében Tellkamp Reise zur blauen Stadt címmel "negyven fejezetes költeményt" adott ki, 2017 augusztusában pedig Die Carus-Sachen című prózai kötetet, amely a Hoffmann család történetét folytatja, Carl Gustav(wd) drezdai orvosról és művészről szóló elmélkedésekkel gazdagítva. A történet a Tellkamp által 2011-ben megjelent esszén alapul.[20]

Nézőpontok

[szerkesztés]

Tellkampot régóta kritizálják amiatt, hogy szélsőjobboldali álláspontokat képvisel.[21]

A 2017-es frankfurti könyvvásár keretében Tellkamp egyike volt a 32 elsőnek, akik aláírták a „Charta 2017” című online petíciót, amelyet Susanne Dagen(wd) drezdai könyvkereskedő indított. Az Antaios(wd), a Manuscriptum és a Tumult(wd) jobboldali kiadók vásáron való marginalizálása ellen irányult.[22]

A 2018-as lipcsei könyvvásár előtt Tellkampnak a Durs Grünbeinnal(wd)[23] folytatott nyilvános megbeszélései során tett kijelentései a Drezdai Kulturpalastban(wd) „a véleménynyilvánítás szabadságáról a demokráciában” nagy feltűnést keltett. A 2015-ös németországi menekültválsággal kapcsolatban többek között azt mondta: „Legtöbbjük nem a háború és az üldöztetés elől menekül, hanem a szociális rendszerekbe vándorol át, több mint 95 százalékuk.” Németországban "az attitűdök folyosója van a kívánt és a megtűrt vélemények között". Véleménye „tűrt, nem kívánatos”.[24] A Suhrkamp Verlag a Twitteren elhatárolódott ezektől a kijelentésektől.[25] Ezek kiterjedt vitát váltottak ki a kiemelt oldalakon és a közösségi médiában.[26][27]

Norbert Gstrein a drezdai esemény lehetséges „járulékos kárát” abban látja, hogy „az irodalmi beszéd szó szerint a kerekek alá került”, vagyis Tellkamp irodalmi művekben tett kijelentései többé nem olvashatók elfogulatlanul.[28]

Tellkamp kezdetben nem kommentálta a vitát,[27] de aztán az elsők között írta alá a 2018. március 15-i „Közös Nyilatkozatot 2018”, amelyet Vera Lengsfeld(wd) kezdeményezett, és amely kijelenti: „Növekvő megdöbbenéssel figyeljük, hogyan károsítja Németországot az illegális tömeges bevándorlás. Szolidaritást vállalunk azokkal, akik békésen tüntetnek a jogállamiság helyreállításáért országunk határain."[29] A nyilatkozatot vele együtt konzervatívok és új jobboldaliak írták alá, köztük Henryk Broder(wd), Eva Herman(wd), Matthias Matussek(wd) és Thilo Sarrazin, Jörg Friedrich(wd), Uwe Steimle(wd), Karlheinz Weißmann(wd) és Martin Lichtmesz(wd).[30][31] Az új kiadó, Götz Kubitschek(wd) üdvözölte őket.[32] A Német Írók Szövetsége(wd) elítélte a nyilatkozatot, rámutatva arra, hogy „a leggyengébb... bűnbak” megalkotása „egyetlen problémát” sem oldana meg.[31] Tellkamp volt az elsők között, aki aláírta a szabad vitákra vonatkozó felhívást 2020-ban.[33]

2022 augusztusában Tellkamp és Thilo Sarrazin bemutatta a Die Vernunft und ihre Feinde (Az értelem és ellenségei) című új könyvét.[34][35]

2022 decemberében, nem sokkal azután, hogy kiderült, hogy egy csoport jobboldali szélsőségesek és a Hazafias Unió birodalmi polgárai a német kormány erőszakos megbuktatását készítették elő, Michael Kretschmer(wd) szász miniszterelnökkel folytatott panelbeszélgetésen kifejtette. kétségbe vonja a puccs tervét, és kifejtette, hogy "sokan" feltették maguknak a kérdést a tudósítás során: "Mi a fenét akarnak itt elmondani nekünk?" Ehelyett a csoportot klímavédelmi aktivistákhoz hasonlította, akiket azzal vádolt, hogy "nyilvánosan követelte az államrendszer felszámolását" és kifejtette, hogy nem támadják meg őket így, mint a Hazafias Uniót, hanem inkább talkshow-kba hívták és a média szívesen fogadta. A médiának is negatívan nyilatkozott. Azokban a körökben, amelyekben forog, az emberek nem újságokból szerzik az információkat. Ha tudni szeretné, mi folyik Drezdában, kérdezzen inkább másokat, például mentősöket, rendőröket vagy bűnözőket. A tudomány sem kiegyensúlyozott. Kritizálta a Corona-politikát is, amelyet állítólag tudományosnak fogadtak el.[21]

Díjak és kitüntetések

[szerkesztés]
Autogram
  • 2002: 2. Förderpreis zum Lyrikpreis Meran
  • 2002: Sächsisches Stipendium für Literatur
  • 2003: Förderpreis zum Christine-Lavant-Lyrikpreis
  • 2004: Dresdner Lyrikpreis
  • 2004: Ingeborg-Bachmann-Preis
  • 2008: Uwe-Johnson-Preis
  • 2008: Deutscher Buchpreis
  • 2009: Literaturpreis der Konrad-Adenauer-Stiftung
  • 2009: Deutscher Nationalpreis
  • 2017: Kulturpreis der deutschen Freimaurer

Művei

[szerkesztés]

Regények és novellák

További irodalmi művek

  • Satirische Texte im Eulenspiegel
  • Märchen von den Scherenschnitten. Frau Zwirnevaden, die Zeit und der 13. Februar 1945. In: Die Welt. 2. Februar 2005 welt.de
  • Projekt Nautilus: Auszüge aus dem Abschnitt Der Falter sind bereits veröffentlicht, und zwar Schwebeteppich partitur (in: Lose Blätter. Heft 27, 2004, S. 765 ff.), Falter (in: Lose Blätter. Heft 34, 2005, S. 1010–1013) sowie Lumen. Orphisch (in: Orpheus versammelt die Geister, Anthologie, Dresden, 2005, S. 50 ff.)
  • Der Schlaf in den Uhren (Auszug aus dem geplanten gleichnamigen Roman), 2004
  • Fußballgedicht Bollywood Kohinoor, TV-Moderatorin, Sportkanal (in: Die Zeit. Ausgabe 45/2005 vom 2. November 2005)
  • Schwarzgelb. Beitrag zum 800. Geburtstag der Stadt Dresden, gesendet von MDR Figaro am 31. März 2006 Schwarzgelb von Uwe Tellkamp
  • Bei Gewitterlicht und Traum. Notizen zur Lyrik heute. Bearbeiteter Auszug aus der Münchener Rede zur Poesie, in: Bella triste Nr. 17, Hildesheim 2007
  • Autobiographische Erzählung Lichtmaschinen. In: Renatus Deckert (Hrsg.): Die Nacht, in der die Mauer fiel. Schriftsteller erzählen vom 9. November 1989. Suhrkamp Verlag, Frankfurt 2009, S. 61–72.
  • Reise zur blauen Stadt. Insel Verlag, Frankfurt am Main und Leipzig 2009 (Insel-Bücherei 1323), ISBN 3-458-19323-5
  • Die Uhr. Edition Eichthal, Eckernförde 2010, ISBN 978-3-9811115-3-8

Tényszerű szövegek

Interjúk

Magyarul

[szerkesztés]
  • A torony. Történet egy elsüllyedt országból. Regény; ford. Kurdi Imre; Magvető, Bp., 2010

Irodalom

[szerkesztés]
  • Elmar Krekeler: Uwe Tellkamp im Porträt. In: Iris Radisch (Hrsg.): Die Besten 2004. Klagenfurter Texte. Piper, München 2004, ISBN 3-492-04648-7, S. 47–54.
  • Christine Meffert, Wie fang ich an? In: Der Tagesspiegel. 9. Januar 2005.
  • Gunther Nickel(wd): Die Wiederkehr der Konservativen Revolution. In: Schweizer Monatshefte. 85. Jg., H. 10, 2005, S. 53–55.
  • Susanne Schulz(wd), Uwe-Johnson-Preis geht an Uwe Tellkamp. In: Nordkurier. 21. Juli 2008.
  • Ulrike Janssen, Norbert Wehr: Aschestadt, Tauchsprache. Uwe Tellkamps „Nautilus“. Radio-Feature (WDR 2008)
  • Kai Sina: Das Haus an der Havel gegen den Schmutz der Moderne. Kulturkritik bei Uwe Tellkamp. In: Ole Petras, Kai Sina (Hrsg.): Kulturen der Kritik. Mediale Gegenwartsbeschreibungen zwischen Pop und Protest. Dresden 2011, S. 33–50.
  • Gottfried Fischborn(wd): Ein Turm in der Landschaft. In: Gottfried Fischborn: Politische Kultur und Theatralität. Aufsätze, Essays, Publizistik. Peter Lang Verlag, Frankfurt am Main 2012, ISBN 978-3-631-63251-2
  • Peter Paul Schwarz: „Nimm und lies“ – Das ‚Ostdeutsche‘ als Rezeptionsphänomen. In: Viviane Chilese, Matteo Galli (Hrsg.): Im Osten geht die Sonne auf? Tendenzen neuerer ostdeutscher Literatur. Königshausen & Neumann, Würzburg 2015, ISBN 978-3-8260-5395-5, S. 29–45, hier zu „Der Turm“ auf den Seiten 36–39.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  2. ↑ buchreport.express (német nyelven). (Hozzáférés: 2022. március 3.)
  3. ↑ A Wenderoman vagy Nachwenderoman egy regény a fordulatról és az NDK békés forradalmáról(wd), a fal leomlásáról és a német újraegyesítésről, valamint a kelet-németországi újraegyesítés utáni időszakról.
  4. ↑ Frank Junghänel, Markus Wächter: Archiválva [Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.berliner-zeitung.de archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL Berliner Zeitung, 22. November 2008.
  5. ↑ A Nationalen Volksarmee (NVA, Nemzeti Néphadsereg) ideiglenes altisztje sorkatona volt, aki másfél év katonai alapszolgálat helyett három évet, altisztként teljesített katonai szolgálatot.
  6. ↑ Karl Wolf Biermann (Hamburg, 1936. november 15. –) német énekes, dalszerző és költő. 1953-ban Wolf Biermann az NDK-ba költözött, és 1960-ban publikálta első dalait és verseit. Idővel a SED és az NDK kemény kritikusává vált, ezért 1965-ben eltiltották a fellépéstől és a publikálástól. 1976-ban, a Németországi Szövetségi Köztársaságban tett koncertkörútja után megtagadták tőle az NDK-ba való visszatérést, és kitelepítették. Ez széles körű tiltakozásokhoz vezetett Kelet- és Nyugat-Németországban, és az NDK vége előjelének(wd) tartják.
  7. ↑ A 'balkon a prágai Német Nagykövetség, a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai képviseletének épületén.
  8. ↑ A prágai menekültvonatok 14 különvonat volt, amelyek segítségével az NDK állampolgárai Prágából Nyugat-Németországba utaztak az 1989 nyarán és őszén zajló menekülthullám részeként. A menekültek korábban a prágai német nagykövetség helyiségeiben kértek menedékjogot.
  9. ↑ A Gruppe der 20 egy körülbelül húsz polgárból álló csoport volt, akiket a kelet-németországi békés forradalom idején 1989. október 8-án Drezdában tüntetők jelöltek ki azzal a feladattal, hogy másnap tárgyaljanak politikai követeléseikről a helyi hatóságokkal.
  10. ↑ Philipp Engel: Uwe Tellkamp, Bestseller-Autor und Gewinner des Deutschen Buchpreises über die DDR, den Finanzkapitalismus, das Schreiben und sein nächstes Buch. Ruhrbarone, 17. Februar 2009.
  11. ↑ Elmar Krekeler: „Die Jungen müssen wieder fighten“. Welt online, 13. August 2004.
  12. ↑ Archiválva [Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.lyrikwelt.de archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL.
  13. ↑ Ulrich Rüdenauer: Archiválva [Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.boersenblatt.net archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL Börsenblatt, 20. Oktober 2008.
  14. ↑ A Hechtviertel egy kerület Drezda Leipziger Vorstadt(wd) kerületének északkeleti részén.
  15. ↑ Comeback für einen Debüt-Roman: Uwe Tellkamps „Der Hecht, die Träume und das Portugiesische Café“. Leipziger Internet Zeitung (LIZ), 19. Juli 2009.
  16. ↑ Elmar Krekeler: Bei Uwe Tellkamp ticken die Uhren der DDR noch. Welt online, 13. September 2008.
  17. ↑ Archiválva [Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.freiepresse.de archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL.
  18. ↑ A torony (film)
  19. ↑ Süddeutsche Zeitung Nr. 230 vom 5. Oktober 2012, S. 35 („Medien“).
  20. ↑ Uwe Tellkamp. Die Carus-Sachen. Erzählung. Perlentaucher.de, 18. August 2017.
  21. ↑ a b Umstrittener Autor Tellkamp bezweifelt Umsturzpläne von „Reichsbürgern“. In: Der Standard, 9. Dezember 2022. Abgerufen am 10. Dezember 2022.
  22. ↑ Susanne Dagen reagiert mit einer „Charta 2017“ auf die Buchmesse-Vorfälle. Börsenblatt, 17. Oktober 2017; Appell: Charta 2017 - Zu den Vorkommnissen auf der Frankfurter Buchmesse 2017. openpetition.de.
  23. ↑ Durs Grünbein (Drezda, 1962. október 9. –) német költő, esszéíró és műfordító.
  24. ↑ Autorendebatte: Die süße Krankheit Dresden. Süddeutsche Zeitung, 14. März 2018.
  25. ↑ Suhrkamp-Verlag distanziert sich von Uwe Tellkamp. Deutsche Welle, 9. März 2018.
  26. ↑ Dirk Knipphals: Debatte um Schriftsteller Uwe Tellkamp: Die Kunst differenzieren. taz, 9. März 2018; Jens Bisky: So dämonisiert man selbst Gartenzwerge. SZ, 9. März 2018; Adam Soboczynski, Durs Grünbein: „Was wir von Uwe Tellkamp hören, kennen wir von Pegida“. Zeit online, 15. März 2018; Causa Tellkamp – „Ob das Rechts ist, ist mir am Ende vollkommen egal“. Monika Maron im Gespräch mit Christine Heuer. Deutschlandfunk, 15. März 2018; Alexander Kissler: Tellkamp versus Grünbein – Das fängt alles erst an. Cicero Online, 16. März 2018.
  27. ↑ a b Xaver Cranach et al.: Meinungskampf: Der Riss. Der Spiegel Nr. 12, 17. März 2018, S. 112–115
  28. ↑ Norbert Gstrein: Die aggressiv auftretende Moral liebt die ganze Menschheit. Das ist das Unmoralische an ihr. Neue Zürcher Zeitung (NZZ), 22. März 2018.
  29. ↑ Archiválva [Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.sz-online.de archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL.
  30. ↑ Christian Schröder: Uwe Tellkamp für Solidarität gegen Einwanderer. Tagesspiegel, 20. März 2018.
  31. ↑ a b Wie brisant ist die „Erklärung 2018“? NDR, 27. März 2018.
  32. ↑ Tellkamp und Matussek unterzeichnen „Erklärung 2018“. Deutschlandfunkkultur, 20. März 2018.
  33. ↑ Erstunterzeichner (de-DE nyelven). idw-europe.org, 2020. január 7. Archiválva 2024. május 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
  34. ↑ Cornelius Pollmer: Neues Buch von Thilo Sarrazin : Alles schläft? (Bezahlschranke), Süddeutsche Zeitung, 22. August 2022. In: Sueddeutsche.de
  35. ↑ Sarrazin-Buch in Berlin vorgestellt, Die Zeit, 22. August 2022. In: Zeit.de

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Uwe Tellkamp című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Uwe_Tellkamp&oldid=27566624”