Torbocsil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Trebuchet szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Torbocsilok Château de Castelnaudnál
A "Csatafarkas" alapján készített torbocsil
19. századi francia rajz háromnegyedes nézetből.

A torbocsil vagy más neveken torbacsil, torbocsin; latinul: trabuchellus, franciául és leggyakrabban a magyarban is: trébuchet (ejtsd: trebusé) egy ostromgép, a kővetők avagy katapulták egy típusa, amelyet jellemzően a középkorban használtak. Legismertebb fajtáját ellensúlyos kővetőnek is nevezik, megkülönböztetve a korábban használt húzott torbocsiltól, amelynél emberek kötelet húzva szolgáltatták az erőt.

Az ellensúlyos torbocsil keresztény és muszlim területeken, a Mediterráneumban jelent meg először a 12. században. Méretüktől függően általában 50-100 kilogrammos kődarabok hajítására használták, jellemzően várostromok során. Hatótávolságuk a 300 métert is elérhette. Használatuk az ágyúk megjelenésével párhuzamosan is jó ideig megmaradt a 15. században, például Hunyadi Mátyásnak is kedvelt ostromeszközei voltak.

Etimológia[szerkesztés]

A Besztercei szójegyzék (1395 körül) említi elsőként torbochil alakban. A magyarban vagy a régi olasz trabocchello vagy az ófrancia trebuchel szavakból származik.[1]

Működése[szerkesztés]

Három megkülönböztető jegye:

  1. A torbocsil összetett gép, vagyis egyszerű gépek kombinációja. Kihasználja az emelő elvét. A legtöbb torbocsilt kizárólag a gravitációs erő működteti. A potenciális energiát egy hatalmas súlyú doboz tárolja, amely zsanérokkal kapcsolódik a hajítókarhoz.
  2. Amikor a torbocsillal lőnek, a súlyos doboz szabaddá téve lezuhan, és a gravitációs erő a szöggyorsulás által a hajítókart a tengelye mentén forgatja. A hajítókar hajító oldali része rendszerint négyszer-hatszor hosszabb az ellensúly oldali részénél. Ezek a tényezők megsokszorozzák a hajítókar és a hozzá kapcsolt parittya gyorsulását.
  3. A parittyát a hajítókar hosszabb, hajító részéhez rögzítik. A parittyába helyezik a lövedéket, ez adja át neki a hajítókar végén keletkező erőt. A parittya egy második emelőként szintén megváltoztatja a röppályát, úgyhogy a lövedék a parittyától való elválása idején éri el a kívánt sebességet és szöget.

Története[szerkesztés]

Húzott torbocsil[szerkesztés]

13. századi illusztráció Ióannész Szkülitzész krónikájából, amelyen bizánci csapatok húzott torbocsilt használnak.
Sìjiǎo négylábú torbocsil a Wujing Zongyaoból.

A torbocsil a parittya elve alapján működik, használata Kínából ered.[2][3][4] A botparittya a parittyák egy típusa (latinul fustibalus), ami egy bot segítségével hosszabbította az ember karját és így növelte az erőáttételt. Ebből kiindulva készítették a húzott torbocsilt, amelynél több ember kötéllel rántja meg a hajítókar rövidebb végét, a hosszabb végéhez egy parittyát erősítettek. Ez a típus kisebb és rövidebb hatótávolságú, viszont könnyebben hordozható, és jobb a lőgyorsasága, mint a nagy, ellensúlyos torbocsiloké. A legkisebb húzott torbocsilok akár egyetlen ember súlyával, azaz húzóerejével is működhetnek, de a legtöbbet jellemzően 15-45 ember működtette, általában egy kötélre kettő jutott. Ezek a csoportok lehettek helybeliek is, akik segítették a várostromokat vagy saját városuk védelmét. A húzott torbocsilok hatótávolsága 30-60 méter lehetett akár 110 kg-os lövedékek használata mellett. Az első húzott torbocsilokat kínaiak fejlesztették ki valamikor az i.e. 4. század előtt.[3][4] Az első darabokat a motisták használhatták, az erről szóló leírások Mo Zi (Micius) könyvében találhatók, amelyet i.e. 4. században állítottak össze. 1161-ben a Caisi csatában a Szung-dinasztia katonái torbocsilok segítségével meszes és kénes bombákat dobtak a Csin-dinasztia hadihajóira a Csin-Szung háborúban.[5][6]

Egy kutatás szerint a húzott torbocsil a 6. század végén jelent meg a Mediterráneum keleti felében, a Bizánci Birodalomban.[2] A Maurikiosz bizánci császárnak (ur. 582-602) tulajdonított, Sztratégikon című művében - amely valószínűleg a késő 6. században készült – írt „mindkét irányba forgó ballisztákról” (Βαλλίστρας έκατηρωθεν στρεφόμενας), ami valószínűleg húzott torbocsilt jelent.[7] A Szent Demeter csodái című könyv, amelyet I. Ioannész, Thesszaloniké érseke írt 610-20 körül, egyértelműen húzott torbocsilokat említ az avar-szláv seregben. „A fának a másik oldalairól parittyák lógtak, az első oldaláról pedig erős kötelek, amelyeket lehúzva kioldották a parittyát, s az köveket lőtt a magasba hangos zajjal.”[8] Az iszlám terjeszkedés idején a muszlimok is sikerrel használták. Ránk maradt egy technikai leírás is ezekről, a Kitáb al-Aník fi-l-mandzsaník ( "كتاب الأنيق في المنجنيق", A torbocsilok elegáns könyve) 1462-ből, ami Júszuf ibn Aranbuga az-Zaradkás munkája. Részletes leírást tartalmaz a torbocsilok építéséről és működtetéséről.

Egyszemélyes torbocsil[szerkesztés]

Ez is egy állványra szerelt botparittya elvén alapul, amit egyetlen ember húzóereje működtetett. II. Niképhorosz Phókasz bizánci császár csapatai használták 965 körül az ellenséges csapatok csatarendjének megzavarására nyílt mezőn. Niképhorosz Ouranosz is említi az 1000 körül írt Taktika c. könyvében, továbbá fölsorolják az ostromgépek között a De obsidione toleranda című könyvben (szerzője ismeretlen).[9]

Ellensúlyos torbocsil[szerkesztés]

A német mérnök, Konrad Kyeser könyvében ábrázolt ellensúlyos torbocsil 1405 körül.
Az ellensúlyos torbocsil működési elve

Első egyértelmű említésük Mardi ibn Ali at-Tarszúszi történetírótól származik, aki 1187-ben, Szaladin egyiptomi szultán hódításai kapcsán írta, hogy „a torbocsilok gépezetek, amelyeket hitetlen ördögök (azaz keresztények) találtak ki”.[10][11] A torbocsil következő előfordulása a bizánci Nikétasz Khoniatész történetíró munkájában szerepel. Nikétasz leírása szerint I. Andronikosz Komnénosz, a későbbi császár serege csörlővel ellátott kőhajítót használt Zimony ostrománál. Csörlő sem az emberi erővel húzott, sem a hibrid kőhajítókhoz nem szükséges.[12] Chevedden ennek az újfajta ostromgépnek a kifejlesztését Nikaia 1097-es ostromához kapcsolja, amikor a tudósítások szerint Alexiosz Komnénosz bizánci császár, az ostromló keresztesek szövetségese új fajta nehéz ostromgépet talált föl, amely eltért a hagyományos formáktól, és mindenkit lenyűgözött.[13]

Kiváló teljesítményét a történeti munkákban Türosz 1124-es ostrománál említik, ahol a keresztesek a beszámolók szerint nagy torbocsilokat használtak.[14] 1120-30 táján a torbocsilokat nem csak a keresztes államokban ismerték, hanem valószínűleg nyugatra a normann Szicíliában, keletre pedig a Nagyszeldzsuk Birodalomban is. Ezeknek a gravitációs erőt használó ostromgépeknek a katonai alkalmazása Akkón 1189-91-es használatánál csúcsosodott ki, ahol I. (Oroszlánszívű) Richárd angol és II. Fülöp francia király mérte össze erejét Szaladin szultánéval a város birtokáért folyó harcban.[15]

Az ostrom idején II. Fülöp két torbocsilját el is nevezte, az egyiket Isten Kővetőjének, a másikat Rossz Szomszédnak.[16] Stirling várának 1304-es ostroma során I. Eduárd angol király megparancsolta mérnökeinek, hogy egy óriási torbocsilt építsenek, a Csatafarkast (Warwolf). 1421-ben a jövőbeli VII. Károly francia király akkora torbocsilt építtetett, ami 800 kg-os követ tud kilőni. 1188-ban Ashyunnál 1500 kg-os sziklákat is lőttek. Lőgyorsaságuk elég nagy volt, Lisszabon 1147-es ostrománál két gépezet 15 másodpercenként lőtt egy követ. Alkalmanként emberi hullákat vagy más lövedéket is használtak. 1422-ben például Korybut herceg Karlštejn ostrománál embereket és trágyát lövetett a várba, nyilván a betegségek terjesztése céljából. A legnagyobb torbocsilok ácsolásához nagy mennyiségű fát használtak föl: Damietta 1249-es ostrománál IX. Lajos francia király 24 zsákmányolt egyiptomi torbocsil anyagából a teljes tábora köré cölöpkerítést tudott emeltetni.

A kínai forrásokban 1268-ban jelenik meg először, amikor a mongolok Fanchenget és Xiangyangot ostromolták meg. Mivel több éves ostrommal is képtelenek voltak ezeket bevenni, két perzsa mérnököt vittek, akik ellensúlyos torbocsilokat építettek nekik.[17] A kínai történészek ezeket huihui torbocsiloknak nevezik (回回砲), ami muszlim torbocsilt jelent, vagy Xiangyang torbocsilnak (襄陽砲), mivel ott alkalmazták először. Azt a típust építették, amelyet Hülegü serege használt Bagdad falainak lerombolására 1258-ban. A puskapor elterjedésével a torbocsilok elvesztették jelentőségüket, szerepüket az ágyúk vették át. Még használtak torbocsilokat Burgos (1475-76) és Rodosz (1480) ostrománál. Mátyás király kedvelte a torbocsilokat, egy 1479-es olasz követjelentésből tudjuk, hogy bombardák (korai ágyúk) mellett 8 torbocsil állt rendelkezésére.[18]

Modern alkalmazása[szerkesztés]

Szórakozás és oktatás[szerkesztés]

Torbocsil a dán Middelaldercentretben

Az utóbbi évszázadokban elsősorban szórakozási vagy oktatási célból készítettek torbocsilokat.[19][20]

A régi gépezetek a 16. század elején elvesztek. Renaud Beffeyte francia mérnök készítette az első modern rekonstrukciót 1984-ben, amelyet 1324-es leírásokra alapozott.[21]

A világ legnagyobb működő, 22 tonnás torbocsilja Warwick várában található, Angliában. Történelmi minták alapján készült, 18 méter magas, és 36 kg-os köveket 300 méterre tud elhajítani. Ugyanazon minta alapján készült, mint a dán Middelaldercentretben épített torbocsil.[22] Ez utóbbi az első modern kori, állandó, működő torbocsil.

Az éves amerikai tökröptető versenyen (Pumpkin chucking) a torbocsil az egyik kategória. A csúcstartó Yankee Siege II 2013-ban a WCPC bajnokságban 864,35 méterre hajított egy tököt. A 16 méter magas, 25 tonnás torbocsil a versenyben rendszeresített, 3,6-4,5 kg-os tököket használta lövedékként.[23]

Fejlesztés[szerkesztés]

Bár fegyverként ma már elvétve használják, a torbocsilok továbbra is megmaradtak a hivatásos és a hobbimérnökök érdeklődési körében, például a már említett tökröptető verseny kapcsán. Egy technológiai újítás is megjelent, különösen a tökröptető versenyeknél, mégpedig a mozgókaros változat.[24] A hagyományos, tengellyel való fix rögzítés helyett itt a tengelynek vannak kerekei, amelyek a földdel párhuzamos sínen mozognak. Ez a felépítés nagyobb energiát tud átadni a lövedéknek.[25]

Éles bevetésben[szerkesztés]

A 2014-es ukrán felkelés idején a kijevi Hrusevszkoho utcában állított torbocsil

2013-ban a szíriai polgárháborúban a lázadókat lefilmezték, amint az aleppói csatában torbocsillal robbanóanyagot dobnak a kormányerők katonáira.[26] 2014-ben az ukrán Euromajdan felkelés során a Hrusevszkoho utcában a felkelők egy rögtönzött torbocsillal dobáltak téglákat és molotov koktélokat a Berkut rendőreire.[27]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Új magyar etimológiai szótár. (Hozzáférés: 2017. április 23.)
  2. a b Chevedden, Paul E.; et al. (July 1995). "The Trebuchet". Scientific American: 66–71. http://static.sewanee.edu/physics/PHYSICS103/trebuchet.pdf Archiválva 2015. június 15-i dátummal a Wayback Machine-ben. Original version.
  3. a b The Trebuchet, Citation:"The trebuchet, invented in China between the fifth and third centuries B.C.E., reached the Mediterranean by the sixth century C.E. "
  4. a b PAUL E. CHEVEDDEN, The Invention of the Counterweight Trebuchet: A Study in Cultural Diffusion Archiválva 2014. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben, p.71,p.74, See citation:"The traction trebuchet, invented by the Chinese sometime before the fourth century B.C." in page 74
  5. Needham, Joseph. Science and Civilisation in China: Military technology: The Gunpowder Epic, Volume 5, Part 7. Cambridge University Press, 166. o. (1987). ISBN 978-0-521-30358-3 
  6. Franke, Herbert.szerk.: Denis C. Twitchett: The Cambridge History of China: Volume 6, Alien Regimes and Border States, 710–1368. Cambridge University Press, 241–242. o. (1994). ISBN 978-0-521-24331-5 
  7. Dennis 1998, 99. oldal
  8. John I 597 1:154, ed. Lemerle 1979)
  9. Chevedden 2000, p. 110
  10. Bradbury, Jim. The Medieval Siege. The Boydell Press (1992). ISBN 0-85115-312-7 
  11. Arms and Men: The Trebuchet. Historynet.com. (Hozzáférés: 2016. augusztus 29.)
  12. Chevedden 2000, p. 86
  13. Chevedden 2000, pp. 76–86; 110f.
  14. Chevedden 2000, p. 92
  15. Chevedden 2000, pp. 104f.
  16. "Historic Trebuchets – Acre 1191", IInet.net.au
  17. Jasper Becker. City of heavenly tranquility: Beijing in the history of China, illustrated, Oxford University Press, 64. o. (2008). ISBN 0195309979. Hozzáférés ideje: 2010. október 28. 
  18. Történelmi Tár, 738. o. (1885) 
  19. Thelep.org.uk. Thelep.org.uk, 2008. november 20. [2012. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  20. Wright.edu. Engineering.wright.edu. [2010. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  21. armedieval - le trebuchet et les machines civiles et militaires médiévales
  22. June 14, 2005 Reconstructing Medieval Artillery. archive.archaeology.org. Retrieved 12 September 2013
  23.  WCPC 2013 - Trebuchet Yankee Siege 2 - Throw #2 - CBasement.
  24.  Punkin Chunkin 2010- Tired Iron (Youtube) [YouTube]. Hancock, NH USA: The Science Channel. A jelenet helye a filmen: 1:17.
  25. RLT Industries: The Original Floating Arm Trebuchet. Trebuchet.com. [2010. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 3.)
  26.  Syrian opposition use medieval 'trebuchet' to launch bombs - Truthloader.
  27. Ukrainian Protesters Built A Giant Catapult To Fight The Riot Police”, BuzzFeed, 2014. január 20. (Hozzáférés ideje: 2014. január 20.) 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Trebuchet című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Chevedden, Paul E. (1995. július 1.). „The Trebuchet”. Scientific American, 66–71. o. [2012. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2017. április 23.)  . Original version.
  • Chevedden, Paul E. (2000). „The Invention of the Counterweight Trebuchet: A Study in Cultural Diffusion”. Dumbarton Oaks Papers 54, 71–116. o. DOI:10.2307/1291833.  
  • Dennis, George (1998). „Byzantine Heavy Artillery: The Helepolis”. Greek, Roman, and Byzantine Studies (39).  
  • Gravett, Christopher. Medieval Siege Warfare. Osprey Publishing (1990) 
  • Hansen, Peter Vemming (1992. április 1.). „Medieval Siege Engines Reconstructed: The Witch with Ropes for Hair”. Military Illustrated (47), 15–20. o.  
  • Hansen, Peter Vemming (1992). „Experimental Reconstruction of the Medieval Trebuchet”. Acta Archaeologica (63), 189–208. o. [2007. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2017. április 23.)  
  • Jahsman, William E.. The Counterweighted Trebuchet – an Excellent Example of Applied Retromechanics (2000) 
  • Jahsman, William E.. FATAnalysis (2001). Hozzáférés ideje: 2017. április 23. 
  • Archbishop of Thessalonike, John I. Miracula S. Demetrii, ed. P. Lemerle, Les plus anciens recueils des miracles de saint Demitrius et la penetration des slaves dans les Balkans. Centre National de la Recherche Scientifique (1979) 
  • Liang, Jieming. Chinese Siege Warfare: Mechanical Artillery & Siege Weapons of Antiquity – An Illustrated History (2006) 
  • Needham, Joseph. Science and Civilization in China. Cambridge University Press, 218. o. (2004) 
  • Needham, Joseph (1986). Science and Civilization in China: Volume 4, Part 2. Taipei: Caves Books, Ltd.
  • Payne-Gallwey, Sir Ralph. LVIII The Trebuchet, The Crossbow With a Treatise on the Balista and Catapult of the Ancients and an Appendix on the Catapult, Balista and Turkish Bow, Reprint, 308–315. o. (1903) 
  • Saimre, Tanel. Trebuchet – a gravity operated siege engine. A Study in Experimental Archaeology (2007) 
  • Siano, Donald B.. Trebuchet Mechanics (2013. november 16.) 
  • Al-Tarsusi. Instruction of the masters on the means of deliverance from disasters in wars. Bodleian MS Hunt. 264. ed. Cahen, Claude, "Un traite d'armurerie compose pour Saladin". Bulletin d'etudes orientales 12 [1947–1948]:103–163 (1947) 

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]