Tücsökmadár fülemüle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tücsökmadár fülemüle
Figyelő példány
Figyelő példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág: Passerida
Öregcsalád: Muscicapoidea
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Alcsalád: Saxicolinae
Nem: Larvivora
Hodgson, 1837
Faj: L. sibilans
Tudományos név
Larvivora sibilans
(R. Swinhoe, 1863)
Szinonimák
  • Erythacus sibilans
  • Luscinia sibilans Swinhoe, 1863
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tücsökmadár fülemüle témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tücsökmadár fülemüle témájú médiaállományokat és Tücsökmadár fülemüle témájú kategóriát.

A tücsökmadár fülemüle (Larvivora sibilans) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszertani besorolása[szerkesztés]

Leírása óta ennek a kis énekesmadárnak többször is cserélték a rendszertani besorolását. Hamarább a rigófélék (Turdidae) közé sorolták. Később áthelyezték a légykapófélék (Muscicapidae) közé, a Luscinia nevű madárnembe. Azonban az újabb molekuláris törzsfejlődéses (philogenesis) kutatásoknak köszönhetően megtudtuk, hogy ez a madár, néhány másik Luscinia-fajjal együtt nem ebbe a nembe tartozik. A Lusciniából kivont fajoknak és a két ázsiai Erithacus-fajnak,[3] megalkották, vagyis újrahasznosították, az 1837-ben megalkotott Larvivora madárnemet.[4][5]

Előfordulása[szerkesztés]

A tücsökmadár fülemüle a nyarat, azaz a költési időszakot Ázsia északkeleti tajgájában és Mongólia déli részén tölti, míg télire délre, azaz Délkelet-Ázsiába és Kína déli részére vonul.[2] Nyugat-Európában igen ritka vendég. Legelőször Európában 2004 októberében, a skóciai Fair-szigeten látták. 2006 januárjában, Lengyelországban is észrevették egyik példányát. 2011 októberében és 2013 szeptemberében, az angliai Norfolkba is eljutott egy-egy példány (vagy talán ugyanaz a madár, de kétszer jött ide), Dániában 2012 októberében volt látható.[6]

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) nem fenyegetett fajnak minősíti, mivel hatalmas előfordulási területtel rendelkezik, az élőhelyein eléggé gyakori és az állományai stabilaknak mutatkoznak.[1]

Megjelenése[szerkesztés]

Méretre, körülbelül akkora mint az európai vörösbegy, azaz 14 centiméter hosszú. A háti része egyszerű szürkésbarna, míg hasi része a szürkéből a fehérbe torkollik; a torkán és begyén alig kivehető kerek szerű mintázatok vannak. A farkalatti része és farktollai élénk vörösesek. Az oldalai és a pofáján egy-egy csík világos sárgásbarnák. A szemei körül fehér gyűrűk vannak. A csőre barnásfekete; lábai rózsaszínes-szürkék. A nemek majdnem egyformák, talán a tojó valamivel világosabb. A fiatal nagyon hasonlít a felnőttre, azonban okker sárgásabb árnyalatú és testének felsőbb részein a tollszélei sötétebbek.[7]

Életmódja[szerkesztés]

Ez az énekesmadár főleg a fenyveseket és a nedves területeken növő széleslevelű lombhullató erdőket kedveli. A lucfenyő (Picea), a jegenyefenyő (Abies), a fűz (Salix), az éger (Alnus), a nyír (Betula), a nyárfa (Populus) és a vadcseresznye (Prunus avium) alkotta erdők lakója. A kidőlt fák mellett és a vastag avarban keresi a rovarokból, pókokból és egyéb gerinctelenekből álló táplálékát.[7] Táplálékkereséskor a barázdabillegetőhöz (Motacilla alba) hasonlóan beillegeti farktollait. Akár 1200 méteres tengerszint feletti magasságba is felhatol. Télen a ritkább erdőrészeket, bozótosokat, városi parkokat és kerteket részesíti előnyben.[7]

Szaporodása[szerkesztés]

A tücsökmadár fülemüle költési időszaka júniusban vagy júliusban van. A fészkét a talajra a fák gyökerei közé, vagy alsóbb elhelyezkedésű faodvakba építi. A fészek levelekből, füvekből, zuzmókból és egyéb finomabb anyagokból készül. Fészekalja általában 5-6 darab halványkék vagy kékeszöld tojásból áll; a tojásokon alaktalan barna foltok vannak. A délre vonulás azonnal elkezdődik, amint a fiókák kirepültek; Oroszországban ez augusztus végén következik be, míg délebben néhány héttel később.[7]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b BirdLife International: 'Luscinia sibilans'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. a b Rufous-tailed Robin (Luscinia sibilans) (Swinhoe, 1863). Avibase. (Hozzáférés: 2014. március 5.)
  3. Seki, Shin-Ichi (2006). „The origin of the East Asian Erithacus robin, Erithacus komadori, inferred from cytochrome b sequence data”. Molecular Phylogenetics and Evolution 39 (3), 899–905. o. DOI:10.1016/j.ympev.2006.01.028. PMID 16529957.  
  4. (2010) „Multi-locus phylogenetic analysis of Old World chats and flycatchers reveals extensive paraphyly at family, subfamily and genus level (Aves: Muscicapidae)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 57 (1), 380-392. o. DOI:10.1016/j.ympev.2010.07.008.  
  5. Chats, Old World flycatchers. World Bird List Version 6.2. International Ornithologists' Union, 2016. (Hozzáférés: 2016. május 20.)
  6. Rufous-tailed Robin (Luscinia sibilans)'. BirdGuides. [2014. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 5.)
  7. a b c d Hoyo, Josep del; Elliott, Andrew; Sargatal, Jordi; Christie, David A (eds.): Rufous-tailed Robin. Handbook of the Birds of the World Alive. Lynx Edicions. (Hozzáférés: 2014. március 5.) [Előfizetés szükséges]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rufous-tailed robin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.