Tótpróna
Tótpróna (Slovenské Pravno) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Zsolnai | ||
Járás | Stubnyafürdői | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1113 | ||
Polgármester | Eva Pálešová | ||
Irányítószám | 038 22 | ||
Körzethívószám | 043 | ||
Forgalmi rendszám | TR | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 891 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 56 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 494 m | ||
Terület | 17,17 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 54′ 32″, k. h. 18° 45′ 34″48.908900°N 18.759300°EKoordináták: é. sz. 48° 54′ 32″, k. h. 18° 45′ 34″48.908900°N 18.759300°E | |||
Tótpróna weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tótpróna témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Tótpróna (szlovákul Slovenské Pravno, németül Windisch-Prona) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Stubnyafürdői járásban.
Fekvése
Stubnyafürdőtől 11 km-re északnyugatra található.
Története
A település határában a Szokol-barlangokban már a kőkorszakban éltek a pilinyi kultúrához tartozó embercsoportok. A római korban a Milian-hegy kiszögelésén erődített település állt. A mai települést 1113-ban a zoborhegyi apátság oklevelében "Prauna" néven említik először. 1275-ben "Prona", 1279-ben "Prauna", 1293-ban "Prouna", 1302-ben "Prona", 1453-ban "Prona Sclavonicalis", 1514-ben "Thothprona", 1736-ban "Tót Prona" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A zoborhegyi bencés apátság birtoka volt, 1252-től a turóci konventé és divéki nemeseké, 1279-től a Récskei grófoké és utódaiké. A 14. század végén uradalmi központ, melyhez hét falu tartozott. Birtokosai a Thuróczi, Ujfalussy, Balogh, Török, Apponyi és Kereskényi családok, a 16. század elején a Zablatiak, a 17. században a Szerafil, Dóczy és Amadé családok. A 18. században a Prónayak, a 19. században a Justh, Prónay, Velite családok. 1655-ben mint mezőváros piactartási jogot kapott és a vidék kereskedelmi központja lett. 1715-ben 35, 1720-ban 42 háztartása volt. 1785-ben 144 házában 874 lakos élt. 1828-ban 115 háza volt 911 lakossal, akik mezőgazdasággal, fazekassággal, szövéssel-fonással foglalkoztak. A 17. században alapították a szabók, a kovácsok és kőművesek céhét. A 18. században megalakult a szűcsök és cipészek céhe is. Gabona és gyógyolaj kereskedőik eljutottak messze Oroszországba, Törökországba és Ázsiába is. 1890 és 1910 között a gazdasági visszaesés miatt sok lakója kivándorolt a tengerentúlra.
Vályi András szerint "Tót Próna. Túrócz Vármegyében, földes Ura Prónai, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Iváncsinához fél mértföldnyire, savanyú vize is van; határjának földgyei jók, réttye kétszer kaszáltatik, legelője elég, fája van tűzre, piatza helyben, országos vásárjai meglehetősek, első osztálybéli."[2]
Fényes Elek szerint "Tót-Próna, (Szlovenske Pravno), Thurócz vmegyében, tót m. v., a Posonból Liptóba vezető országutban. Sz. Mártontól délre 2 1/2 mfdnyire. Számlál 281 kath., 630 evang. lak. Ékesitik a kath. és evang. anyaszentegyházak, az uraságok jeles lakházai és épületei. Földe középszerű, s hegyes; erdeje bőven; legelője elég és jó; savanyuviz-forrása is van, de nem igen használtatik. – A Prónay nagy érdemü nemzetség innen vette eredetét. Ut. p. Rudnó."[3]
A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Stubnyafürdői járásához tartozott. A háború után lakói mezőgazdasággal, kézművességgel, ezen belül főként fazekassággal, szűcs- és csizmadiamesterséggel, vászonszövéssel foglalkoztak.
Népessége
1910-ben 968, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 938 lakosából 923 szlovák volt.
2011-ben 964 lakosából 913 szlovák volt.
Neves személyek
- Itt született 1883-ban Záborszky Nándor Budafok első polgármestere.
Nevezetességei
-
Templom
-
Templom
- A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. század végén épült gótikus stílusban. Oldalkápolnája, hajóboltozata és tornya a reneszánsz stílusban történt átépítés során épült. 1789-ben a templomot újból átépítették, 1880-ban megújították. Kőből épített körítőfal övezi. Kápolnájában 1520 és 1530 között készített késő gótikus Pieta szobor található.
- Evangélikus temploma 1886-ban épült.
- Reneszánsz kúriája a 17. század elején épült, a 19. században átépítették.
- Rokokó kastélya 1754-ben épült egy régebbi reneszánsz kastély alapjain.
- A plébánia előtt álló pavilon 18. századi barokk, 1792-ben készített festményekkel.
Jegyzetek
- Ján Šikura 1934: Z dejín kúrii v Slovenskom Pravne. Martin.
- 2018 Slovenské pravno vo svetle nových poznatkov.
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.