Szondi Lipót

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szondi Lipót
Születési név Sonnenschein Lipót
Született 1893. március 11.
Nyitra
Elhunyt 1986. január 24. (92 évesen)
Küsnacht
Nemzetisége magyar
Foglalkozása idegorvos,
pszichiáter,
pszichoanalitikus

Szondi Lipót, 1911-ig Sonnenschein[1] (Nyitra, Osztrák–Magyar Monarchia, 1893. március 11.Küsnacht, Zürich mellett, Svájc, 1986. január 24.) magyar idegorvos, pszichiáter, a sorsanalízis és a Szondi-teszt megalkotója. Ma leginkább az általa alkotott és a nevét viselő pszichológiai vizsgálati eszközről, a Szondi-tesztről ismerik, holott a 20. század közepe táján viszonylagos ismertségre tett szert Európában mint a mélylélektan tudósa, elsősorban mint a sorsanalitikus ösztönrendszer nevű elmélet kidolgozója. Ezen elmélet ma már leginkább csak „tudományos műemlék”, azonban az elmélet hozadékaként született Szondi-teszt (eredeti nevén: „kísérleti ösztöndiagnosztika”) ma is elterjedt eszköz a magyar klinikai pszichológiai gyakorlatban. Fia, Szondi Péter, irodalomtudósként szintén kiemelkedő hírnévre tett szert.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1911-ben a zuglói Szent István Gimnáziumban érettségizett. Orvosi pályára lépett, az első világháborúban katonaorvosként szolgált. Pályakezdő éveit az Apponyi Poliklinikán és a Gyógypedagógiai Pszichológai Laboratóriumban Ranschburg Pál mellett töltötte. 1927-ben Ranschurg Pál és Tóth Zoltán javaslatára a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán akkor létesített Gyógypedagógiai Kórtani és Gyógytani Laboratórium vezetésére kapott megbízatást. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) 1940. december 31-i hatállyal indoklás nélkül, de köztudottan a zsidótörvények következményeként felmentette állásából. Ezután 1944 júliusában Bergen-Belsenbe történt deportálásáig a ciszterci rend védelme alatt is folytatta munkáját, írt és tanfolyamokat tartott. 1944 decemberében családjával együtt Svájcban kapott menedékjogot. Negyedszázados magyarországi munkásságának idején alkotta meg világhírű tesztjét, a Szondi-tesztet.

Ranschburg asszisztenseként endokrinológiai, alkattani és örökléstani kutatásokban vett részt. Már akkor folyamatosan közölte eredményeit külföldön is. A kapott önálló kutatási lehetőségekkel élve a „Szondi-laboratórium” és népes, kitűnő kutatócsoportja hamarosan ismertté vált. A különböző fogyatékosokkal és elmebetegekkel végzett genetikai, kapillármikroszkópiai, ösztönkórtani vizsgálatok, az alkat-, iker- és családfakutatások vezettek el a teszt megalkotásához és az ún. „multidimenzionális konstitúcióanalízis” elméletének kidolgozásához. Az 1930-as években Szondi Lipót és munkatársai itthon és külföldön egyaránt érdeklődést keltettek közleményeikkel. Szondi Lipót ebben az időszakban a magyar gyógypedagógia elméletének alakításához is hozzájárult. Erősítette és gazdagította a Ranschburg Pál, Tóth Zoltán és Vértes O. József által képviselt, akkor előtérben álló gyógypedagógiai irányzatot. A konstitucionális emberszemlélet alapján álló „konstitucionális gyógypedagógiáról” szólt és a további kutatási irányokat és tennivalókat is meghatározta. Ma is érdeklődésre tarthatnak számot a neurotikus, kriminális vagy más okból nehezen nevelhető gyermekek és fiatalok eseteiben a nevelő, Szondi szavaival: a „lelki-karó” megválasztásával kapcsolatos megállapításai. Azt tapasztalta, hogy „A nevelés eredménye várakozáson felül jó volt, ha a nevelő és a nevelt kísérletileg megállapított ösztönalkata (ösztöncsoportja) egymásnak 'megfelelt'.”

Tudósi pályája és nemzetközi elismertsége 40 éven át tartó svájci munkássága idején teljesedett ki. Zürichben telepedett le véglegesen, ott alakult ki körülötte a szintén népes és kitűnő tagokból álló Szondi-kör, és intézményesedett a kísérleti ösztöndiagnosztika és a sorspszichológia mint elmélet, praxis és képzés egyaránt. 1947-ben megalakította a Kísérleti Ösztöndiagnosztikai és Sorsanalitikai Munkaközösséget, 1958-ban létrejött a Sorspszichológiai Nemzetközi Kutatási Központ, 1961-ben a Szondi Intézet (Stiftung-Szondi-Institut).

Szondinak zürichi alkotó évei alatt több mint 20 jelentős műve jelent meg (német, francia, angol nyelven). Közülük (1987-ben) kettőt (egy kötetben) magyarul is kiadtak. (Kain, Gestalten des Bösen. Bern, 1969. és Moses. Antwort auf Kain. Bern, 1973.) Szondi Lipót még életében megkapta a méltó elismerést. Széles tanítványi köre a világ minden tájáról rendszeresen felkereste és továbbvitte tanításait és hírnevét. 1981-ben a Sorbonne díszdoktorává fogadta.

Emlékezete Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halála után 1986 decemberében az „Örökletes Ártalmak Társadalmi Megelőzése” Módszertani Központ (Budapest) szobrot állított emlékének. A Szondi Lipót Emlékalapítvány (Budapest) születésének centenáriumán ünnepi nemzetközi tudományos ülést rendezett (1993. április 14-17.). A Szondi-laboratórium helyén (Budapest, VIII., Mosonyi u. 6.) a résztvevők emléktáblát helyeztek el.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Henri Troyat: Dosztojevszkij, Budapest, Cserépfalvi, 1943.
  • Stefan Zweig: Balzac, Bermann–Fischer Verlag, Stockholm, 46., 13.
  • Sigmund Freud: A befejezett és a vég nélküli analízis [csonka fordítás], In: Buda Béla (szerk.): Pszichoterápia, Budapest, Gondolat, 1981. 87–88.
  • Sigmund Freud: Az ősvalami és az én, Budapest, Hatágú Síp Alapítvány, 1991. 47–48.
  • Sigmund Freud: A pszichoanalitikai mozgalom története, In: Önéletrajzi írások, Budapest, Cserépfalvi, 1993. 116.
  • Sigmund Freud: A pszichoanalízis foglalata, In: Freud: Esszék, Budapest, Gondolat, 1982. 434.
  • Sigmund Freud: Die endliche und die unendliche Psychoanalyse, Gesammelte Werke XVI. 64.
  • Szondi Lipót: Analysis of Marriages. An attempt at a theory of choice in love, Acta Psychologica, 1937.
  • Szondi Lipót: Das erste Buch: Schiksalanalyse. Wahl in Liebe, Freundschaft, Beruf, Krankheit und Tod, B. Schwabe, Basel, 1944.48.65.
  • Szondi Lipót: Das zweite Buch: Lehrbuch der Experimentellen Triebdiagnostik, Huber, Bern und Stuttgart, 1947.60.72.
  • Szondi Lipót: Das dritte Buch: Triebpathologie, Huber, Bern und Stuttgart, 1952.
  • Szondi Lipót: Das vierte Buch: Ich-Analyse, Huber, Bern und Stuttgart, 1956.
  • Szondi Lipót: Das fünfte Buch: Schiksalanalytische Therapie, Huber, Bern und Stuttgart, 1963.
  • Szondi Lipót: Ich-Analyse, Huber, Bern und Stuttgart, 1956.
  • Szondi Lipót: Kain. Gestalten des Bösen, Huber, Bern, Stuttgart, Wien, 1969. Magyar fordításban: Káin, a törvényszegő, Budapest, Gondolat, 1987, Mérei Vera fordítása.
  • Szondi Lipót: Schiksalanalyse, B. Schwabe Co., Basel, 1944.1., 44.
  • Szondi Lipót: Schiksalanalytische Therapie, Huber, Bern und Stuttgart, 1963. 63.
  • Szondi Lipót: Schiksalanalytische Therapie Huber, Bern und Stuttgart, 1963. 157–170.
  • Szondi Lipót: Schiksalanalytische Therapie, Huber, Bern und Stuttgart, 1963. 63., 523. Fritz Eckstein és René Fülöp-*Miller kiadványa. Verlag R. Piper Co., München. 28.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Belügyminisztérium 1911. évi 49104. sz. rendelete.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]