Szolnoki csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szolnoki csata
Szolnoki ütközet 2 Than.jpg
Konfliktus 1848–49-es forradalom és szabadságharc
Időpont 1849. március 5.
Helyszín Szolnok vármegye, Szolnok, Szolnok és Abony között
Eredmény Magyar győzelem a császári erők felett
Szemben álló felek
Flag of Hungarian Revolution of 1848.png MagyarországFlag of the Habsburg Monarchy.svg Habsburg Birodalom
Parancsnokok
Flag of Hungary.svg Damjanich János vezérőrnagy
Flag of Hungary.svg Vécsey Károly vezérőrnagy
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Leopold Karger
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Ottinger Ferenc
Szemben álló erők
Kb. 12 000 főKb. 7 500 fő
Veszteségek
kb. 300 főkb. 680 fő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szolnoki csata témájú médiaállományokat.

A szolnoki csata az 1848–49-es forradalom és szabadságharc jelentős csatája volt. Az 1849. március 5-én Szolnok és Abony között vívott csatában Damjanich János seregei vereséget mértek az osztrák seregre.

Előzmények[szerkesztés]

A Délvidék 1849. januári kiürítése után a bánsági és a bácskai magyar csapatok nagy részét a Közép-Tisza mellékére indították. Ezek, a Vécsey Károly vezérőrnagy vezette 6. és a Damjanich János vezérőrnagy vezette 8. hadosztály február végén Cibakháza és Törökszentmiklós között álltak fel. A magyar fővezér, Henryk Dembiński altábornagy tervében fontos szerep jutott a két hadosztálynak. Feladatuk az volt, hogy Szolnoknál megtámadják az ott található ellenséges hídfőt, s nagy erőkkel előnyomulva, magukra vonják az ellenséges fővezér, Windisch-Grätz figyelmét, mialatt a magyar fősereg az Eger–Gyöngyös–Hatvan–Budapest útvonalon a császáriak oldalába kerül. Ezt a tervet azonban a február 26–27-i Kápolnai csata meghiúsította. Ennek ellenére a támadást nem fújták le, így március 5-én megkezdődött a Szolnok elleni bekerítő hadművelet.

A csata lefolyása[szerkesztés]

A magyar had Damjanich János vezetésével a ködben ért Szolnok alá. Az abonyi osztrák hadtest még időben oda érhetett volna Szolnokra, ám várost védő katonák a köd miatt későn vették észre a magyar csapatokat. Vécsey támadása késett, s reggel 7 óra tájban a szolnoki templomtoronyban lévő ellenséges figyelő észlelte a magyarok közeledtét. Karger ezután riadóztatta csapatait, a vasúton egy mozdonnyal futárt küldött Abonyba Ottinger dandárjához, és segítséget kért tőle. Miután a hídfő felől nem tartott komoly támadástól, itt csak kisebb erőket hagyott, dandárának zömét Szolnoktól délre, a Tisza és a vasútvonal között állította fel. A cs. kir. csapatok fő támaszpontja a vasúti indóház volt, ez előtt állították fel egy hatfontos lovasütegüket. Az üteg tüzet nyitott az előnyomuló 3. honvédzászlóaljra, mire a zászlóaljparancsnok „félre húzódj”-ot vezényelt. A magyar csapatok dobosa azonban részeg volt, így támadásra adott jelet. A magyar huszárok habozás nélkül nekirontottak az ágyúknak, mire azokat azonnal visszavonták állásaikból. Damjanich katonái bevonultak a városba. Ekkor érkezett meg Vécsey támadása, amely egy császári lovasosztálynak rontott neki, és szorította őket a Zagyvába. Bár ekkorra óriási késéssel Abonyból is megérkeztek az osztrák sereg katonái, rövid harc után vissza is vonultak.

Következmények[szerkesztés]

A szolnoki diadallal immáron a Tisza valamennyi átkelője a magyar csapatok kezére került. A győzelem lehetővé tette, hogy a magyar csapatok gyors átcsoportosításával ismét a honvédsereg vegye át a kezdeményezést.

A szolnoki csata stratégiai fontosságán, vagyis a híd megszerzésén túl még egy óriási fegyverténnyel bírt: a császáriak először láthatták nagy volumenű támadás kapcsán azt, hogy milyen precízen és összehangoltan tudnak támadni a honvédcsapatok. A diadal egyben a tavaszi hadjárat nyitányának is bizonyult.

Visszaemlékezés[szerkesztés]

Ezredünk Kászonyi ezredes vezérlete, s a 3-ik hadtest tábornoka, Damjanich parancsnoksága alatt állott.

A 2-ik (Hannover) huszárezreddel és gróf Woroniecki lengyel légióbeli dzsidás osztályával egyesülve, s a szolnoki vaspálya előtt állást foglalván, a császáriak tüzérségét erélyesen megtámadta, s minden ágyúját, lőkészletét, pénzét és társzekereit hatalmába keríté, s az ellenhad nehéz- és könnyűlovasságát tökéletesen szétverte.

Puchly alezredes a balszárnyon Abony felé saját osztályával 3 vasas osztályt rohant meg s vezéröket megsebesíté. Azonban kevésbe múlt, hogy hősi bátorságáért életével nem lakolt. Mert a német lovasság egészen körülkeríté személyét; de Szilvay kapitány segélyére sietett, vitézül kivágta, s megszabadítá őt embereivel. Ez alkalommal mind Puchly, mind Szilvay nehéz sebeket kaptak, de az ellenfélt szétverték, s diadalmasan tértek vissza huszárjaikkal.

Melczer főhadnagy szakaszával ágyúfödözeten állván; midőn észrevette, hogy mi a császári tüzérséget megrohanjuk, nem állhatta meg, hogy szakaszát szintén ne vezesse rohamba, s az ellenféltől elszánt bátorsággal két ágyút foglalt el. Minek következtében Puchly, Szilvay és Melczer bajtársainkat a 3-ik rendű honvéd érdemjellel tüntették ki.

Zámbory Emil, a 3. huszárezred őrnagya

[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1849. március 5. A szolnoki ütközet. Rubicon, 2004. december 1.

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

A csatáról bővebben olvashatsz a