Bábolnai ütközet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bábolnai ütközet
Konfliktus Téli hadjárat (1848–49)
Időpont 1848. december 28.
Helyszín Komárom vármegye, Bábolna mellett
Eredmény Császári győzelem
Szemben álló felek
1848Zaszlo1.png Magyarország
Flag of Germany.svg Bécsi és német légió
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Ottinger Ferenc altábronagy
Parancsnokok
Flag of Hungary.svg Görgey Kornél altábornagy
Flag de-city of Aachen.svg Peter Giron ezredes
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Ottinger Ferenc altábornagy
Szemben álló erők
1 dandár 1 vértesezred
1/2 ulánusezred
Veszteségek
3-400 halott
700 fogoly
Ismeretlen

A bábolnai ütközet az 1848–1849-es szabadságharc téli hadjáratának egy ütközete volt, melynek során 1848. december 28-án egy Ottinger Ferenc parancsnoksága alatt álló császári különítmény Bábolnánál megtámadta Görgei Artúr visszavonuló feldunai hadseregének Görgey Kornél által vezetett utóvédjét. A magyar csapatok jelentős veszteséget szenvedtek.

Előzmények[szerkesztés]

1848 decemberében a császári seregek egyszerre számos ponton indítottak támadást a magyar honvédsereg ellen. A támadó erők közül a legjelentősebb, Windisch-Grätz főereje – mintegy 55 000 ember – a Görgei vezérőrnagy által vezetett feldunai hadsereget támadta, mely a nádasi szorostól a Fertő déli partjáig védte Magyarország nyugati határait. Görgei hadserege mintegy 28 000 emberből állt, így a túlerejű támadás több ponton átszakította a vékony vonalban felállított védelmet. A magyar haditerv az volt, hogy a visszavonuló csapatokat a Győrben előkészített állásokban összpontosítja és ez több sikeres utóvédütközet megvívása után sikerült is. Az OHB utasítása szerint Görgeinek a döntő csatát Győrben kellett megvívni és ehhez segítségül december 16-án Győrbe rendelték Perczel Mór Muraközben állomásozó hadtestét is. A győri sáncrendszer azonban a rendelkezésre állónál lényegesen nagyobb hadsereg számára készült, így Görgei – hogy a magyar főerő bekerítését elkerülje – december 26-án elrendelte Győr kiürítését. Az Országos Honvédelmi Bizottmány az új védelmi vonalat a Vértes és a Gerecse nyugati átjáróinál jelölte ki. Windisch-Grätz december 27-én bevonult Győrbe, és még aznap este Ottinger Ferenc vezetésével egy vértesezredet és egy fél ulánusezredet indított a magyar sereg üldözésére. A különítmény magyar sereg főoszlopát akkor érte utol, amikor az december 28-án reggel Bábolnáról elvonulóban volt.

Az ütközet lefolyása[szerkesztés]

Téli hadjárat 1848 49.png

A támadás közvetlenül Görgey Kornél dandárát érte, amely az ellenség hirtelen megjelenésére pánikba esett. A huszárok és két honvédzászlóalj azonnal megfutamodott, a 34. gyalogezred 2. zászlóalja Szél József honvéd őrnagy vezetésével viszont szabályszerű hadmozdulattal reagált. A zászlóalj négyszöget alkotott, és sortüzeivel fedezte a többi csapat menekülését. A dandár zömének így sikerült megmenekülni, Szél őrnagy egysége azonban meg kellett hogy adja magát. A veszteségen feldühödött császári lovasság azonban nem vette figyelembe a megadás jelét és megrohamozta a fegyvereiket letevő katonákat. A magyar sereg vesztesége 300-400 halott és sebesült, illetve 700 fogoly volt. Szél József sebesülten esett fogságba. Görgey amint értesült az eseményekről, azonnal visszafordult, Görgey Kornélt leváltotta dandárparancsnoki beosztásából és rendbe szedte a megfutamított egységeket.

Következmények[szerkesztés]

Az ütközet mérete nem volt akkora, hogy önmagában következményei lettek volna a háború további menetére. Görgei azonban a bábolnai eseményekből azt a súlyos következtetést vonta le, hogy a magyar hadsereg nem csak létszámban, hanem harcértékben is messze elmarad ellenfelétől. Ez a következtetés és nagyobb részben Perczel Mór móri ütközetben, december 30-án bekövetkező veresége vezetett végül a főváros feladásához.

Felhasznált források[szerkesztés]

  • Pusztaszeri László: Görgey Artúr a szabadságharcban, Magvető Könyvkiadó – 1984, ISBN 9631401944
  • Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
  • Nemeskürty István: 1848–49 – „Kik érted haltak szent világszabadság”, LAP-ICS Könyvkiadó – 1998, ISBN 9634343325