Perlaszi ütközet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Perlaszi ütközet
A perlaszi ütközet A. Strohmayer litográfiáján
A perlaszi ütközet A. Strohmayer litográfiáján

Konfliktus 1848–49-es forradalom és szabadságharc
Időpont 1848. szeptember 2.
Helyszín Délvidék, a mai Vajdaság területén, Perlasz és Écska között
Eredmény Magyar győzelem
Szemben álló felek
1848Zaszlo1.png Magyarország Flag of Serbian Vojvodina (tricolour).png délvidéki szerbek
Parancsnokok
Flag of Hungary.svg Kiss Ernő ezredes
Flag of Hungary.svg Vetter Antal alezredes
Flag of Hungary.svg Kiss Pál százados
Flag of Hungary.svg Waldstein alezredes
Flag of Hungary.svg Vécsey Károly őrnagy
Flag of Serbian Vojvodina (tricolour).png Drakulics hadnagy
Szemben álló erők
18 gyalogos század
3 gyalogos század
14 löveg
4000 fő
12 löveg
Veszteségek
14 halott
69 sebesült
elesett ill. megsebesült 250-300
8 löveg

Az 1848–49-es szabadságharc során 1848. szeptember 2-án lezajlott perlaszi ütközet során a Kiss Ernő vezette magyar csapatok elfoglalták a délvidéki szerb felkelők három nagyobb tábora közül az egyiket, ezzel a déli hadszíntéren a szabadságharc első jelentősebb győzedelmét aratták.[1]

Előzmények[szerkesztés]

A karlócai csata, június 12. óta a délvidéki szerbek nyíltan hadat viseltek Magyarországgal szemben, céljuk a területi függetlenség kivívása volt.[2] A Bechtold Fülöp vezetése alatt álló magyar hadvezetés passzivitása miatt a szerbek gyakorlatilag korlátlanul pusztították a délvidéki falvakat és űzték el vagy gyilkolták meg a nem szerb (főként a magyar) lakosságot.[3] Bechtold lemondásának hírére Kiss Ernő és Vetter Antal önállóan cselekedtek, amikor a perlaszi tábor ellen vonultak.[1]

Erőviszonyok[szerkesztés]

A perlaszi tábor[szerkesztés]

A tábor a Béga bal partján, a terep adta lehetőségeket kihasználva, két vonalban épült fel. A terep adottságai mellett sáncok, árkok és tüzérségi ütegek is védték.[1] A tábor védelmét körülbelül 4000 fő és 12 ágyú látta el. A védelmet Drakulics határőr hadnagy vezette.[1]

A magyar csapatok[szerkesztés]

A Kiss Ernő rendelkezésére álló dandár három gyalogzászlóaljból (közülük az egyik honvéd), 13 és fél nemzetőr századból, két honvédlövész századból, tíz század huszárból és 4 ütegből állt. Mivel azonban a környező szerb településeket is szemmel kellett tartania, Kiss csak 18 gyalogos- és 8 lovasszázaddal, valamint 18 löveggel hajtotta végre a támadást. Ez összesen körülbelül 3600 embert jelentett.

A csata[szerkesztés]

A támadás terve[szerkesztés]

A tervet Kohlman József százados, a dandár táborkari főnöke és Aschermann Ferenc hadnagy dolgozta ki. E szerint a csapatokat hajnali fél 3-kor Écskától délre állítják csatarendbe, a középet Vetter, a balszárnyat Waldstein, a jobbszárnyat pedig Kiss Pál százados vezeti, a tartalékot 5 gyalog- és két lovasszázad, valamint 2 üteg alkotta Vécsey Károly vezetése alatt. A támadást a jobbszárny mintegy 300 emberének elterelőtámadása nyitja meg, akik a Bégán csónakkal átkelve északról rontanak a táborra, ezt követi a közép támadása dél felől. Amennyiben a megtévesztés nem sikerülne, a sáncok lövetése után indulna rohamra a gyalogság.[1]

A csata menete[szerkesztés]

A tábor közelében a magyarokat ágyúzás fogadta, a meglepetés tehát nem sikerülhetett. Ezután Kohlman két üteget irányított a tábor jobbszárnya ellen, egy üteggel pedig a tábor közepét kezdte lövetni. A tüzérségi párbajban a magyarok az első vonalból az ütegek visszavonására kényszerítették a szerbeket, és több épületet felgyújtottak. Egy hátrébb elhelyezett üteg azonban továbbra is működőképes maradt. Ezt az üteget egy két század huszár fedezete mellett előretolt ágyúszakasz késztette visszavonásra, amely oldalazó tűz alá vette a szerb üteget.[1]

Ezt követte a gyalogsági roham, amelyet azonban egy időre megakasztott, hogy a Bégán átkelő balszárny ellenállásba ütközött. Miután a középről egy gyalogzászlóalj erősítés érkezett, felülkerekedett a balszárny a szerb védelmen, és megindulhatott a döntő roham.[1]

Ez fél nyolc körül indult el. A roham rendkívül véres volt, és hosszú kézitusa követte, mely végül meghozta a magyarok győzelmét, a szerbek fokozatosan visszaszorultak, a tábor hátsóbb pontjaiba, majd szekereken menekültek. A lovasság nem üldözte őket, nem is akadályozta menekülésüket.[1]

A magyarok 8 löveget és lőszerkészletét, valamint 30 láda gyalogsági lőszert és 4 szekeret zsákmányoltak. Az ütközetben 14 halott és 69 sebesült volt a magyarok vesztesége, a legsúlyosabb veszteségeket a 37. sorgyalogezred 3. zászlóalja szenvedte el,[1] amely a 10. honvédzászlóaljjal együtt a roham első vonalában harcolt. A harcban vesztette életét Szemere Pál őrnagy is, a szabadságharcban elesett első törzstiszt.[1]

Az ütközet eredménye[szerkesztés]

Az ütközet eredményeként feloszlott a jarkováci szerb tábor, Perlasz, Farkasdin, Orlovát, Tomasevác és Uzdin pedig megadta magát,[1] így a csata eredménye jelentősnek tekinthető, még ha nem is sikerült megsemmisíteni a tábor teljes állományát.

Forrás[szerkesztés]

szerk.: Hermann Róbert: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története. Videopont Kiadó (1996). ISBN 963 8218 207 

Jegyzetek és hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j k szerk.: Hermann Róbert: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története, 142-144. o 
  2. szerk.: Hermann Róbert: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története, 77. o 
  3. szerk.: Hermann Róbert: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története, 108. o