Szippar
| Szippar | |
| Tell Abu Habbah | |
 | |
| Hammurapi agyaghengere Szipparból (Louvre, Párizs) | |
| Névváltozatok | Zimbir |
| Alapítás | i. e. 4. évezred |
| Lakói | sumerek |
| Ország |  Irak |
| Beszélt nyelvek | sumer |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Szippar
Pozíció Irak térképén
| |
| é. sz. 33° 03′ 32″, k. h. 44° 15′ 08″Koordináták: é. sz. 33° 03′ 32″, k. h. 44° 15′ 08″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szippar témájú médiaállományokat. | |
| Mezopotámia földrajza | ||||
|---|---|---|---|---|
| Sumer | ||||
| ||||
| Akkád | ||||
|
Babilóniai városok
Asszíriai városok
| ||||
| Egyéb városok | ||||
| ||||
Szippar (sumer nyelven Zimbir, Sippar) (mai neve Tell Abu Habbah) egy ősi sumer, majd később babiloni város Irakban, az Eufrátesz keleti partján, Babilontól északra. Sumer nevének jelentése: a madarak városa.
Története[szerkesztés]
A város jelentőségét kezdetben az adta, hogy az urbanizálódott térség peremén kereskedelmi kikötő volt a sivatagok juhtartó nomádjai és az Eufrátesz menti urbanizált területek lakói között. A jelentősebb nomád törzsek állandó táborhelyet tartottak fenn, de az is lehet, hogy a város eredetileg éppen a táborhelyek laza együttese volt.[1]
Később kultikus szerepe vált jelentősebbé. A város fő istene a sumer napisten, Utu, később a vele azonos akkád Samas volt. Szippar nevét először az Akkád Birodalom megalapítója, Sarrukín (i. e. 2371-2316) említette egyik feliratában. Nem zárható ki, hogy Szippar azonos Sarrukín szülőhelyével, Azupiranuval. Már akkor is állt egy temploma, melyet napistennek szenteltek. Az Ébabbart, Samas szentélyét Hammurapi (i. e. 1792-1750) helyreállíttatta és itt helyezte el azt a sztélét, amelyre híres jogi kódexét vésték, majd fia, Samsu-iluna további rekonstrukciókat végzett és egy új szentélyt is építtetett a zikkurat tetején.
Az i. e. 15. században a kassú királyok, közülük elsősorban I. Kurigalzu, majd Sagarakti-Surias rendbehozták Szippar omladozó templomait.
I. e. 1170-ben az elámiak pusztították végig a várost és magukkal vitték Szuszába a kódex sztélét is, melyet aztán 1901-ben egy francia régészeti expedíció fedezett fel.
Szippar végül az asszír II. Nabú-kudurri-uszur (i. e. 605-562) birodalmának része lett.
Később, az újbabilóniai uralkodók még gondozták Szippar templomait, de a késői Akhaimenidák az i. e. 5. században már nem sokat törődtek a várossal, majd lassan lakói is elhagyták.
Régészet[szerkesztés]
Abu Habba teljén már az 1800-as évek végén elkezdődtek az ásatások. 1880-1881 között Hormuzd Rassam és P. Schei végeztek itt először feltárásokat, ekkor többek között vagy tízezer ékírásos agyagtábla is felszínre került, melyek közül a legtöbb újbabiloni volt.
1927-ben J. Jordan és W. Andrae végeztek itt újból feltárásokat, majd később, 1972-1973-ban egy belga csapat, és 1977-től az iraki régészek, 2000 után pedig a német Régészeti Intézet is dolgozott itt.
Szippar zikkurátjának maradványai mintegy 15 méter magasságba emelkedtek ki a síkságból. A zikkurat (toronytemplom) egy 350×250 méteres udvarban, teraszon épült.
A szentélykörzetben egykor több templom is állt. Samas isten temploma, az Ébabbar a feltevések szerint a zikkurattól északkeletre feküdt. Az i. e. 2. évezred elején a III. uri dinasztia korában megjelenő Nungal számára is építettek templomot. A Nungal-kapu a bírósági eljárások, az igazságszolgáltatás helyszíne volt. A kapu itt nem feltétlenül a városfalon nyitott átjárót jelenti, szentélyeket is neveztek így, de lehetséges, hogy a városkapu melletti nagyobb térre utal.
A ma látható romok legtöbbje Nabú-naid (i. e. 6. század) uralkodása idejéből való.
A város romjainál talált agyagtáblák bizonyítják, hogy Szippar csillagvizsgálójából megfigyelhették a napkeleti bölcsek csillagát.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ [1][halott link]
- ↑ [2]
Források[szerkesztés]
- Czellár Katalin. Irak. Budapest: Panoráma zsebkönyvek (1979). ISBN 963-243-101-4
|
