Szeszek (Guillaume Apollinaire)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szeszek
Az első kiadás borítója
Az első kiadás borítója
SzerzőGuillaume Apollinaire
Eredeti címAlcools
Megírásának időpontja1898-1913
Első kiadásának időpontja1913 Alcools
Nyelvfrancia
Műfajvers
A Wikimédia Commons tartalmaz Szeszek témájú médiaállományokat.

A Szeszek (Alcools) Guillaume Apollinaire francia avantgárd költő verseskötete, amely 1898-1913 között írt verseinek válogatása. A könyv a Mercure de France kiadónál jelent meg 567 számozott példányban 1913-ban 206 oldalon, 11,5 x 18,5 cm méretben. (A kiadás hivatalos dátuma 1913. április 20.)

A 15 év verseit tartalmazó kötet az irodalmi modernizmus egyik alapművévé vált. A könyv első versét, az Égövet (Zone) az irodalomtudós Martin Sorrell „a korai modernizmus kiemelkedő költeményének” nevezte. Gondosan megkonstruált, megérlelt kötet: a modern világlíra egyik legjelentősebb alkotása.

A Le Monde című francia napilap közvélemény-kutatása alapján készített, az évszázad 100 legemlékezetesebb könyvének listáján a 17. helyen szerepel.

Egyes irodalomtörténészek a kötet megjelenésétől számítják a modern költészet kezdetét.[1]

A verseken a kubizmus hatása érződik erősen, de stílusuk és témájuk változatos. Közülük néhányat később népszerű dalok szövegeként dolgoztak fel.

Az Alcools címlapja. Bal oldalon Picasso kubista portréja Apollinaire-ről

A kötet első kiadása a címlappal szemben Apollinaire kubista arcképével jelent meg, amely barátja, Picasso metszete.[2]

Apollinaire körülbelül a Szeszek kiadása idején (1914 előtt)

A versek többértelműségét fokozza a központozás teljes elhagyása. A XIX. században Mallarmé kisérletezett ezzel a megoldással, de először Apollinaire alkalmazza következetesen a Szeszekben.

Magyar kiadásai Radnóti Miklós, Vas István, Illyés Gyula, Rónay György, Kálnoky László, Mészöly Dezső, Somlyó György és Eörsi István fordításait tartalmazza.

Fogadtatása[szerkesztés]

A költő kiterjedt baráti köre és az avantgárd művészetek közönsége lelkesen fogadta a kötetet. A konzervatív kritika azonban hevesen kirohant ellene. Ami abból a szempontból sem érthető teljesen, mivel a kötet versei nem tűnnek annyira forradalmiaknak, mint ahogy a korabeli festők, például Picasso ebben az időszakban született festményei és grafikái első pillantásra is annak tűnnek.

Higgadtabb kritikusai is szemére vetették tarkaságát. Georges Duhamel azt írta róla, hogy olyan, mint „egy ószeres boltja”. A költőnek származását firtató sovén támadásokkal és értetlenkedő elutasítással kellett szembesülnie. Néhány kritikusa még évekkel később is kész tényként hánytorgatta fel a Louvre műkincsrablás ügyben betöltött szerepét, holott a költőt rövid idő alatt tisztázták a vádak alól.

Később eröltetettnek tűnő plágiumvádak is felmerültek az Égöv és Blaise Cendrars Húsvét New Yorkban című versével illetve az írásjelek elhagyásának ötletével kapcsolatosan.

A kötet címének eredete[szerkesztés]

Apollinaire leveleiből és barátainak visszaemlékezéseiből ismert, hogy a költő már 1904 óta készült egy válogatás kötete kiadására. Eredetileg a Rajnai szél (Le Vent du Rhin) címet szánta a könyvnek, és egy újság ezzel a címmel hirdette 1905-ben. Életének újabb fordulatai, viszonya Marie Laurencinnel eredményezték, hogy további jelentős versei születtek, így a kötet anyaga gyorsan bővült és jellege is megváltozott. A Rajna-vidéki versek már csak a kötetben fellelhető versciklusok egyike lett, így a költő más címet keresett könyvének.

Az irodalomtörténet ezt a kötet első, Égöv (Zone) című verse soraiból eredezteti:

„Et tu bois cet alcool brûlant comme ta vie
Ta vie que tu bois comme une eau-de-vie”
„És úgy iszod akár az életed e lángoló szeszet te
Akár a pálinkát iszod az életed te”

Eleinte ennek nyomán az Élet vizei (Eaux de vie) lett volna a címe, amely egyébként a francia köznyelvben eufémisztikus kifejezés a különféle gyümölcspárlatokra, pálinkákra is. Majd ezt követően a kevésbé szimbolista jellegű Alcools lett a végleges cím, amely a magyar fordításban lett Szeszek, s amely így az élet szépségei és nehézségei keltette mámort, eufóriát fejezi ki.

A versek keletkezése[szerkesztés]

A címlapon olvasható szöveg szerint a könyv Apollinaire 1898-1913 között írt verseinek válogatása. A versek vagy korábbi változataik többnyire megjelentek már főleg a Le Festin d'Ésope, a Vers et prose és tíz a Les Soirées de Paris számaiban. Túlnyomó többségük csupán az írásjelek elhagyásában különbözik a korábban megjelent változattól, néhánynál kisebb-nagyobb különbségek fedezhetők fel, néhányat viszont Apollinaire kifejezetten ehhez a kötethez írt.

A kötet az eredeti, 1904 körüli tervek szerint csak a Rajnai verseket tartalmazta volna. Ennek a kilenc versnek a keltezése a könyvben 1901 szeptember – 1902 május.

A pontos keltezést az is nehezíti, hogy pl. a Búcsú első változata A kulcs című verse (1902 vége) öt során alapul. A kötetbe került közismert változatot pedig kifejezetten erre az alkalomra írta 1912-ben. Ám az sem teljesen zárható ki ebben az esetben sem, hogy a Búcsú közismert szövegű változata is 1903-as és így eredeti keltezése minden szempontból helyes. A hölgy című versének előképe, A visszatérés a Búcsú első változatával jelent meg.

Mivel Apollinaire özvegye nem engedélyezte a hagyaték tanulmányozását, és a költő baráti köréből olyan téves adatok származtak, például miszerint a költő sosem járt Németországban, így a kötetet eleinte olyan műnek tartották, amely legfeljebb nyomokban tartalmaz valós életrajzi vonatkozásokat.

A kutatók a költő halálát követő évtizedekben már inkább arra az álláspontra jutottak, hogy a kötet többségében saját élmények feldolgozása kevés képzeletbeli vagy megváltoztatott tartalommal. (Például Annie Playden valóban az Egyesült Államokba emigrált, de Kaliforniában élt nem Texasban mint ahogy a költő képzelte.)

A kötet versei[szerkesztés]

A versek a kötetekben nem számozottak (kivéve a Santé versek), a francia eredetiben pedig nem is egyértelmű, ugyanis egyes versekben alcímek is szerepelnek. A versciklusokhoz tartozó versek is máig viták tárgya. A kilenc Rajnai vers külön cikluscímet is kapott. Ez a címzés a magyar fordításokból kimaradt.

1909-ben vett tervbe egy költői szvittet, amelyben az egyes versek a köztársasági naptár hónapjairól szóltak volna, és a L’Année républicaine (A köztársasági év) címet szánta neki, de ebből csak az első, a Vendémiaire című költemény címét tartotta meg, a második Brumaire című vers később a Cortège (Menet) címmel került be a kötetbe. Feltehetően több nem is született.

Versciklusok:

  • Rajnai versek (Rhenanes) - A Rajnai éjtől Az asszonynépig németországi utazásának emlékei. 1901 szeptember – 1902 május. Néhányan ide sorolják a Kikericseket is.
Marie Laurencin 1912-ben.
  • Annie versek – Annie Playdenhez fűződő romantikus kapcsolatát idézi
  • Marie versek – Marie Laurencin festőnővel való viharos szerelmével és szakításukkal kapcsolatos versek
  • Santé versek – A magány hat verse Börtönben (A la Santé) címmel.[3]

A versek többségéhez pár szavas ajánlás tartozik megnevezve a költő barátait.

A forma és stílus változása szerint:

  • 1898-1904 között született verseinek a markáns romantikus stílus a jellegzetessége
  • 1905-1909 közötti művein a forma és stíluskeresés jelei szembetűnőek
  • 1910-es évek elejének alkotásaira a realizmus felé fordulás jellemző

Más rendszerezés szerint:

  • Korai szimbolista hangulatversek
  • Rajnai versek
  • Kubista-szimultanista versek

Kiadások[szerkesztés]

Az első 1913. április 20-i kiadás után néhány éven belül több kiadás készült a Gallimard kiadónál, de ezekben már nem szerepelt Picasso rézkarca. Máig számtalan kiadása látott napvilágot Franciaországban és világszerte.

Magyar kiadások[szerkesztés]

A kötet verseinek fordítása időben eléggé elhúzódott. Az egyes versek fordításai eleinte irodalmi folyóiratokban jelentek meg az 1930-as évektől. Az első 1940-ben megjelent magyar Apollinaire kötetben[4] a Szeszek 50 verséből csupán 11 vers szerepelt Vas István és Radnóti Miklós fordításában.

Később Vas, Radnóti és Rónay György mellé más jelentős költők is csatlakoztak. Így 1958-ra Gera György szerkesztésében kiadott válogatás kötetben már a Szeszek csaknem összes versének volt megfelelő színvonalú magyar fordítása, az 1967-es Apollinaire válogatott művei című kötetből pedig már csak az egysoros Kántor hiányzott.

Az 1980-as Guillaume Apollinaire versei című kötetből a Kántor kívül A remete című vers is kimaradt.

Kifejezetten az eredeti Szeszek címmel viszont csak 1995-ben adtak ki kötetet, viszont ebből érdekes módon a Kántoron kívül további hat vers, A halottak háza, a Máriácska, A remete, A tűzkosár, Rajnai fenyők és Az eljegyzés is hiányzik.

  • Guillaume Apollinaire: Válogatott versek, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1958, szerkesztette: Gera György
  • Apollinaire válogatott művei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967, szerkesztette: Réz Pál, Pór Judit; 1973
  • Guillaume Apollinaire versei, Európa Könyvkiadó Lyra Mundi sorozat, Budapest, 1980, szerkesztette: Réz Pál, ISBN 963-07-1890-1; 1991, 1993
  • Szeszek, Interpopulart, Szentendre, 1995, ISBN 963-613-102-3

A Kántor című vers[szerkesztés]

A Chantre (’Kántor’)[5] című egysoros verse a magyar kiadásokból eddig rendre kimaradt. Nyilván nehéz visszaadni a költői szándékot ha az ismeretlen. Ha a költő csak a szavak, a mondat hangulata miatt vette be a kötetbe, akkor a nehézséget az okozza, hogy a hangszer, a tromba marina neve magyarul nem olyan költői, mint a francia (szó szerint jelentése magyarul: tengeri trombita).

Chantre
Et l’unique cordeau des trompettes marines
Magyarul (jelentésközeli nyersfordítás):[6]
Kántor
És a tromba marinák egyetlen vonala

A versek[szerkesztés]

# Alcools (1913) Írta Első megj. Szeszek (1967) Fordító Más fordítás
1. Zone 1912 Alcools Égöv Radnóti Miklós Rónay György[7]
2. Le Pont Mirabeau 1912 1912 A Mirabeau-híd Eörsi István,
Illyés Gyula,
Mészöly Dezső,
Rónay György,
Vas István 		Lásd részletesen:
3. La Chanson du mal-aimé 1912 A megcsalt szerető éneke Vas István
4. Les Colchiques 1902[8] 1907 november[9] Kikericsek Radnóti Miklós Rónay György[10]
Koosán Ildikó
5. Palais Palota Kálnoky László
6. Chantre Kántor[11] nyersfordítás
7. Crépuscule Alkony Rónay György
8. Annie Annie Kálnoky László
9. La Maison des morts A halottak háza Vas István
10. Clotilde Clotilde Vas István Rónay György[12]
11. Cortège Menet Vas István
12. Marizibill Marizibill Vas István
13. Le Voyageur Az utas Radnóti Miklós
14. Marie Máriácska Vas István
15. La Blanche Neige A fehér hó Rónay György
16. Poème lu au mariage d’André Salmon 1909. július 13. Az André Salmon esküvőjén felolvasott költemény 1909. július 13. Kálnoky László
17. L’Adieu 1903 vagy 1912 1913[13] Búcsú Vas István Lásd részletesen:
18. Salomé Szalómé Kálnoky László
19. La Porte A kapu Rónay György
20. Merlin et la Vieille Femme Merlin és a vénasszony Kálnoky László
21. Saltimbanques Kötéltáncosok Radnóti Miklós Rónay György[10]
22. Le Larron A lator Vas István
23. Le Vent nocturne Az éji szél Radnóti Miklós
24. Lul de Faltenin Lul de Faltenin Rónay György
25. La Tzigane A cigánylány Vas István
26. L’Ermite A remete Vas István
27. Automne Ősz Vas István Rónay György[14]
28. L’Émigrant de Landor Road A Landor road-i kivándorló Somlyó György
29. Rosemonde Virág Rónay György
30. Le Brasier A tűzkosár Vas István
31. Nuit rhénane 1901–1902 Rajnai éj Rónay György
32. Mai 1901–1902 Május Rónay György
33. La Synagogue 1901–1902 A zsinagóga Rónay György
34. Les Cloches 1901–1902 A harangok Vas István
35. La Loreley 1901–1902 Loreley Vas István
36. Schinderhannes 1901–1902 Schinderhannes Rónay György
37. Rhénane d’automne 1901–1902 Rajnai ősz Rónay György
38. Les Sapins 1901–1902 Rajnai fenyők Rónay György
39. Les Femmes 1901–1902 Az asszonynép Rónay György
40. Signe Jel Vas István Koosán Ildikó
Rédey Tamás[15]
41. Un Soir Egy este Rónay György
42. La Dame 1903[16] A hölgy Kálnoky László
43. Les Fiançailles Az eljegyzés Vas István Hap Béla (részlet)
44. Clair de lune Holdvilág Rónay György
45. 1909 1909 Vas István
46. A la Santé 1911. szeptember[17] Börtönben Rónay György Hap Béla (VI.)
47. Automne malade Nagybeteg ősz Somlyó György
48. Hôtels Szállodák Kálnoky László Baranyi Ferenc
49. Cors de chasse Vadászkürt[18] Rónay György
50. Vendémiaire Vendémiaire Vas István

Hangfelvétel[szerkesztés]

1913. december 24-én Apollinaire Az utas, A Mirabeau-híd és a Marie című versét fonográfra mondta az Archives de la Parole számára. Az eredeti felvételt a Francia Nemzeti Könyvtár Gallica részlegében őrzik és tették hozzáférhetővé.[2]

Feldolgozások[szerkesztés]

A belga Vive la fête szintipop csoport 2009-es Disque d'or albumának Petit colibri című nyitószámához felhasználták az Égöv részleteit.

Léo Ferré francia művész számos dalt komponált és adott elő a versgyűjteményből, köztük a Le pont Mirabeau, L'Adieu, Marizibill, Marie és a Les Cloches című versekből.

Francis Poulenc a Szállodák (Hôtels) és A fehér hó (La Blanche Neige) című verseket zenésítette meg.

A Mirabeau-híd feldolgozásai:

  • A Mirabeau-hídat több művész is megzenésítette. Ezek közül a Léo Ferré által írt és előadott változat vitathatatlanul a legismertebb, amelyet később többen is előadtak, mint például Yvette Giraud, Cora Vaucaire, Anne Sofie von Otter, továbbá Serge Reggiani, Marc Lavoine és a Pow Wow francia együttes.
  • Antoine Aureche (Valfeu) gitáros is megzenésítette, amely Desireless 2015-ös Guillaume című albumán jelent meg.
  • A Mirabeau-híd színpadon egy zenés mesében is szerepelt, amelynek ősbemutatója 2016. november 4. volt a belgiumi Stavelot apátság Apollinaire múzeumában.
  • A versnek több kórusváltozata is létezik; az egyiket Lionel Daunais quebeci énekes és dalszerző írta, egy másikat angolul a The Pogues együttes adott elő.
  • A Le Pont Mirabeau megjelent a francia Têtes raides együttes 2013-as Corps de mots című albumának záró számaként (Jonathan Bauer).
  • A magyar előadók közül Muraközy László a francia eredetit, Resti Kornél Mészöly Dezső fordítását dolgozta fel.

A Búcsú feldolgozásai:

  • 1916-1917-ben Arthur Honegger zenésítette meg (öt másik Apollinaire-verssel együtt)[19]
  • Egy szerelem három éjszakája, musical, bemutató: budapesti Petőfi Színház, 1961. január 12., rendezte: Szinetár Miklós, dalszöveg: Vas István
a belőle készült film:
Egy szerelem három éjszakája, 96 perc, 1967, rendezte: Révész György

Magyar irodalmi feldolgozások:

  • Halász Imre: A Gubacsi-Mirabeau hídon, Mintha a világ, ötven év verseiből, Csepeli Alkotók-Csepeli művek, Csepel, 2006 ISBN 963-061-617-3
  • Mészáros István: Cenzúra a Mirabeau-hídon; Versváz in Új hölgyfutár 990/3. október-november-december ROBOT/MAMŰVÉSZETI MAGAZIN/II. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

Képzőművészet[szerkesztés]

Festészet:

A festészetben kérdéses, hogy a témaválasztást mennyiben befolyásolta Apollinaire verse.

A párizsi Mirabeau-hídon elhelyezett emléktábla a vers első versszakával.
  • André Juillard: Az Eiffel-torony a Mirabeau-híd felől[20]
  • Monan Fontina: A Mirabeau-híd, 2012
  • Patricia Palenzuela Kroockmann: A Mirabeau-híd

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Hegedüs Géza
  2. ↑ [1]
  3. ↑ Az eredetiben római számokkal, Rónay György fordításában arab számokkal jelölve.
  4. ↑ Guillaume Apollinaire válogatott versei, Flora Mundi sorozat VI., Vajda János Társaság, Budapest, 1940, fordította: Vas István és Radnóti Miklós
  5. ↑ A chantre (kántor) szó szinonímái a francia nyelvben magyarul: énekes, dalnok, költő. A tromba marina egyházi vonatkozása miatt feltehetően a Kántor cím a leghelyesebb magyarul. A cordeau szó a szintén francia források szerint inkább vonal mint sor. És nem is húr, pedig a tromba marina egyhúros hangszer.
  6. ↑ Nyersfordítás: ZorróAszter a Google fordítása felhasználásával.
  7. ↑ Új francia költők – Rónay György versfordításai, Révai, Budapest, 1947; A francia irodalom kincsesháza című kötetben még Zóna címmel.
  8. ↑ Az Edouard Gazanionnak detikált példányban a versnél ceruzával: Neu Gluck, 1902
  9. ↑ A La Phalange című irodalmi újságban.
  10. ↑ a b Új francia költők – Rónay György versfordításai, Révai, Budapest, 1947
  11. ↑ Egysoros mű. A Szeszekből hiányzik.
  12. ↑ Klotild címmel, Új francia költők – Rónay György versfordításai, Révai, Budapest, 1947
  13. ↑ Három hónappal az Alcools megjelenése előtt
  14. ↑ Guillaume Apollinaire: Válogatott versek, 1958
  15. ↑ Gondolatok a lomtárban, Budapest, 2008 ISBN 978-963-06-4046-6
  16. ↑ Az 1903-ban megjelent Le Retour (’A visszatérés’) a La Dame előképének tekinthető.
  17. ↑ Datálása a kötetben a versnél
  18. ↑ A kötetben hibásan: Cor de chasse
  19. ↑ Geoffrey K. Spratt: The Music of Arthur Honegger. Cork: Cork University Press. 1987. 504. o. ISBN 0-902561-34-0  
  20. ↑ André Juillard: 18 Vues de la tour Eiffel (’18 kilátás az Eiffel-toronyra’) képeslap sorozat
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szeszek_(Guillaume_Apollinaire)&oldid=26878792”