Georges Duhamel
| Georges Duhamel | |
 | |
| 1930 körül | |
| Született | 1884. június 30.[1][2][3][4][5] Párizs[6][7] |
| Elhunyt | 1966. április 13. (81 évesen)[1][8][2][3][4] Valmondois[7] |
| Álneve | Denis Thévenin |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa | Blanche Albane |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Pierre-Émile Duhamel |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Lycée Buffon |
| Kitüntetései | |
| Sírhelye | Cemetery of Valmondois |
 | |
| Georges Duhamel aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Duhamel témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Georges Duhamel (Párizs, 1884. június 30. – Valmondois, 1966. április 13.) francia orvos, költő, író, esszéista.
Élete[szerkesztés]
Jómódú családba született. Középiskolai tanulmányait befejezve, az ország felfedezése érdekében nagy gyalogos utakat tett. Országjárását követően orvosi tanulmányokat kezdett. Részt vett az Abbaye csoport (költők, írók, zenészek, festők) megalakításában, a csoportban folyó alkotó munka, a szolidaritás és testvériség eszméi egész későbbi munkásságára ráhatással volt. 1909-ben orvosként diplomázott, biokémikus lett. Verseiben a humanizmus és a kollektív élet szellemét állítja szembe a technikai civilizáció elhatalmasodásával. Orvosi tevékenységét befejezte, a La Mercure de France irodalmi kritikusa lett. Legfontosabb cselekedete, hogy felhívta a figyelmet Paul Claudel költőre, drámaíróra. Az ő hatása tükröződik vissza Duhamel első három színpadi művén. Az első világháború alatt a frontvonalon katonai sebészként teljesített szolgálatot. Élményeit a A vértanúk élete és a Civilizáció versesköteteiben tárta a világ elé. 1920-tól kizárólag a regény műfajában végezte szépirodalmi munkásságát. Kiemelkedő alkotása az öt kötetből álló Salavin-ciklus. 1930-1940 között Franciaországban és külföldön több előadást tartott a francia nyelv és kultúra védelmében. 1933-1944 között jelent meg a 10 kötetes regényciklusa, A Pasquier-k krónikája. A zeni iránti érdeklődését kimutató írásait az 1964-ben megjelent, A vigasztaló zene kötetébe egyberendezte. Két útikönyvet írt, 1927-ben a Moszkvai utazás, majd Amerikában tett útját követően, 1935-ben Jelenetek a jövő életből.
Művei[szerkesztés]
- 1907-ben saját kezével szedte és nyomtatta ki első kötetét, a Des legends, des batailles-t (Legendák, csaták),
- 1909-1912 között újabb három verseskötetet került kiadásra,
- 1917-ben Vice des Martyrs (A vértanúk élete) kötete jelent meg,
- 1918-ban a Civilisation (Civilizáció) kötetét adták ki, amely elnyerte a Goncourt-díjat
- 1919-1920 között két verseskötete jelent meg,
- Salavin-ciklus
- 1950-ben jelent meg a Pattrice Périot utazása regénye
Magyarul[szerkesztés]
- Éjféli vallomás; ford. Komor András; Franklin, Bp., 1927 (Külföldi regényírók)
- Két ember; ford. Komor András; Franklin, Bp., 1935 (Külföldi regényírók)
- A napló; ford. Illyés Gyula; Franklin, Bp., 1940
- A vígasztaló zene; ford. Oltványi Imre; Zeneműkiadó, Bp., 1964
Sikerei, díjai[szerkesztés]
- 1935-től a Francia Akadémia tagja, 1942-től 1946-ig örökös titkára
- 1918-ban Goncourt-díjat kapott
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Дюамель Жорж, 2015. szeptember 28.
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Дюамель Жорж, 2015. szeptember 27.
- ↑ a b c http://www.academie-francaise.fr/les-immortels/georges-duhamel, 2019. július 28.
- ↑ a b http://www.academie-francaise.fr/les-immortels/georges-duhamel
Források[szerkesztés]
- Világirodalmi Lexikon – 1972. Akadémia Kiadó, Budapest, Második kötet Cam-E
