Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:ZorróAszter/próbalap/32

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lükaion-hegy
A Lükaion-hegy kelet felől a Zeusz oltárral. Előtte a két oszlop talapzata.
A Lükaion-hegy kelet felől a Zeusz oltárral. Előtte a két oszlop talapzata.

Magasság1421 m
Hely Görögország
Elhelyezkedése

A Lükaion-hegy (görög: Λύκαιον ὄρος; latin: Mons Lycaeus, jelentése magyarul: farkashegy)[1] egy történelmi és mitológiai jelentőségű hegy a görögországi Árkádia délnyugati részén. Legmagasabb csúcsa az 1421 méteres Sztefani (Στεφάνι).

A másfél kilométerre dél-keletre található, ma Illés prófétáról (Άγιος Ηλίας azaz Ájiosz Ilíasz) elnevezett alacsonyabbik csúcsán kiterjedt, Zeusznak szentelt kultuszhely terült el szabadtéri hamuoltárral, a közelében stadionnal amelyben a Lükaiának (Lycaea) nevezett ünnepet és sportjátékokat rendezték, s amely a legkorábbi ilyen események voltak jóval megelőzve az olümpiai játékokat. Ezek közelében állt Pán szentélye is.

Nem messze, csupán 7 km-re keletre az Alfeiosz folyó partján feküdt Trapezusz városa (körülbelül a mai Küparisszia és Mantinea között), amelynek jelentése „asztal”. Ugyanis a legenda szerint Zeusz itt borította fel azt az asztalt, amelyen Lükaón árkádiai király emberhúst kínált neki. Szintén körülbelül 7 km-re de dél-délkeletre fekszik a Lükaon által alapított Lükoszura, amelyet a világ legrégibb városának mondtak.

Más források szerint a hegy neve a fény jelentésű görög szóból (λύκη - líké) ered, s így jelentése fényhegy lenne.

Zeusz születésének elterjedtebb mítosza szerint Rhea a hegy alacsonyabbik, 1382 méteres, Kritéa (görög: Κρητέα) nevű csúcsán szülte meg a későbbi főistent, akit itt Zeusz Lükeiosz néven tiszteltek. Más mítosz szerint a hegy barlangjában, s eszerint a barlang neve lenne Kritéa. Az árkádiaiak szerint (és más neves ókori szerző szerint is) az a tévedés, amely szerint Zeusz nem itt, hanem Krétán született, ebből a névből illetve ennek (szándékos) félreértéséből származik.

Kilátás a Lükaion-hegy csúcsáról, keletre a sztoa (oszlopcsarnok) és a hippodrom felé.

Ezen az alacsonyabbik, az ókorban Kritéa (görög: Κρητέα), ma Illés prófétáról (Άγιος Ηλίας azaz Ájiosz Ilíasz) elnevezett csúcson áll a 30 méter átmérőjű, egyszerű, kerek, kövekkel kirakott hamuoltár. Később az oltárt a keleti oldalán két, tetején arany sassal díszített oszloppal egészítették ki, amelyek a felkelő Nap felé néztek. Kicsit távolabb szent hely, temenosz terült el. (Lehetséges, hogy az ókorban az oltár környéke is bele tartozott.) Az ókorban erre a területre csak papok léphettek és az a mítosz fűződött hozzá, hogy az illetéktelenül behatoló egy éven belül meghalt.

A hegyhez kapcsolódó mítoszok némelyke szerint Lükaón árkádiai király és fiai fiúgyermeket áldoztak Zeusznak, aki haragjában farkassá változtatta őket, villámával sujtott le illetve özönvízzel pusztította el emiatt az egész világot.

Első fennmaradt említése Platón Államában olvasható:

SZÓKRATÉSZ: Mi hát a vezérből zsarnokká változás kezdete? Mikor a vezér arra vetemedik, ami a mítosz szerint az árkádiai Zeusz Lükeiosz szentélyénél történt.
ADEIMANTOSZ: Micsoda?
SZÓKRATÉSZ: Aki egyszer megkóstolta az emberhúst, melyet más áldozati állatok zsigerei közé vagdaltak, az szükségképpen farkassá változik. Vagy nem hallottad ezt a mítoszt?
ADEIMANTOSZ: De igen.
SZÓKRATÉSZ: Nem ugyanaz teljesedik be a népvezérrel, aki magával rántva az őt ész nélkül követő tömeget, nem tartóztatja meg magát önnön törzse vérének ontásától, hanem hamis vádakkal, ahogy szokták, a bírák elé idézi őket, vérrel mocskolja magát, embert öl, rokonvért kóstol szentségtelen nyelvével és szájával, embereket száműz és gyilkol, alattomosan ígérget adósságelengedést és földosztást - vajon az ilyennek nem az lesz-e a végzete, hogy elemészti ellenlábasa, vagy türannosszá - emberből farkassá - válik?

Történelmi események

[szerkesztés]

Pausanias és a görög történész, Polübiosz szerint a második messeniai háború, a spártaiak elleni lázadás idején a Lykaion-hegyen Zeusz oltára közelében egy feliratos oszlopot (sztélét) emeltek. [ 15 ] A felirat állítólag Arkádia Arisztokratész kivégzésének emlékére állította, aki elárulta Arisztoménész messénai hőst az úgynevezett Nagy-árok menti csatában. [ 16 ][2]

Thuküdidész, a peloponnészoszi háború görög történésze azt írja, hogy Pleisztoanax spártai király a Lykaion-hegyen élt, mikor száműzetésben volt a i.e. 440-es évek közepétől 427-ig, ahol Zeusz szent területén (temenosz) épített házat, hogy elkerülje a további üldöztetést. [ 17 ]

A 2. századi macedón származású történetíró, rétor, Polüainosz a Sztratégémata (’Harcászat’) című művében leír egy csatát a spártaiak és a macedón Demetriosz között i.e. 294-ben. A Lykaion-hegy a két oldal táborai között terült el, ami némi megdöbbenést keltett a macedónok körében a terep ismeretének hiánya miatt. Ennek ellenére Demetriosz erői viszonylag könnyedén megnyerték a csatát. [ 18 ]

Polübiosz és Plutarkhosz, a Római Birodalom alatt író görög író a Lykaion-hegynél vívott csatát idézi i.e. 227-ben az Aratosz vezette Akháj Liga és a III. Kleomenész vezette spártaiak között. Bár a részletek homályosak, mindkét szerző világossá teszi, hogy az akhájok vereséget szenvedtek, és Aratust (tévesen) megölték. [ 19 ]

Mitológia

[szerkesztés]

Az ókorban az árkádiaiak szent hegye volt, mivel úgy gondolták, hogy Zeusz itt született. Így a régi árkádiaiak szent hegyként azaz Olümposzként is emlegették. Kritéa, a Lükaion alacsonyabbik csúcsán lelt menedékre Rhea. Férje, Kronosz ugyanis felfalta korábban született gyermekeit. Ezért itt szülte meg titokben Zeuszt, majd meg akarta fürdetni, de Árkádia száraz volt, nem talált vizet. Ekkor megérintette a földet, ahonnan víz tört fel. Így jött létre a Neda folyó.

"A ... Neda folyó, amely az arkadiai Lykaios hegyről ered, abból a forrásból, amelyet a rege szerint Rhea fakasztott Zeus megszületése után a fürdetés miatt." Strabon, VIII. 3. 22. fejezet, 375. oldal.

Rhea a gyermek Zeuszt átadta Agno, Theisoa és Neda nimfáknak, akik megfürdették, majd Neda szoptatta és nevelte fel. Az ókori árkádiaiak azt mondták, hogy a krétaiak a csúcs nevét félremagyarázva tévesen állítják, hogy Krétán született.

A Neda folyóhoz kapcsolódó legenda, hogy rendkívüli szárazság idején a pap a folyóban egy tölgyfaágat forgatott meg, mire felhők gyülekeztek és eleredt az eső.

A farkas és a fény szó körüli zavar

[szerkesztés]

Egyes források a Lükeiosz szót nem a farkas hanem a fény jelentésű görög szóból (λύκη - líké) eredeztetik és ezek szerint a jelentése inkább Ragyogó.

Ennek ellenére a Zeusz Lükeioszt a források következetesen Farkas Zeusznak értik és mondják.

Az athéni Lükeionnal kapcsolatosan említik, hogy az Apollón Lükeiosz ligetéről kapta a nevét. Apollón Lükeiosszal kapcsolatosan viszont a források nem Farkas Apollónra utalnak, hanem Apollón mellékneveként a Ragyogó szót említik. (Érdekes, hogy egy másik mellékneve a Farkasoktól Óvó. Illetve hogy legalábbis a későbbi időkben napistenként is tisztelték.)

További ezzel kapcsolatos érdekesség, hogy az árkádiai lükeion-hegyi temenoszt is Apollón ligete veszi körül, de azt a források nem Apollón Lükeioszhoz hanem a püthiai Apollónhoz kötik.

Érdekes továbbá hogy a római mitológiába átvett Pánt is Pán Lükeioszként emlegetik.

Érdekes lehet még hogy legenda szerint a feláldozott gyermek, Nüktimosz nevét az éjszaka jelentésű szóból eredeztetik.

Farkasokkal kapcsolatos motívumok

[szerkesztés]

Zeusz Lükeioszt azaz Farkas Zeusz csak Árkádiában tisztelték ilyen néven. Polübiosz azt írja, hogy a legrégibb legenda szerint Zeusz felháborodott amiatt, hogy Lükaon emberáldozatot mutatott be az oltárán, s emiatt villámmal sulytotta.

Későbbi változatban Lükaon királyban kétség támadt Zeusz mindentudásával kapcsolatosan, ezért próbaképpen egy fiúgyermeket (fiát, Nüktimoszt, mások szerint Arkaszt) feláldozva annak husát az áldozati ételbe keverte. Zeusz természetesen átlátott a mesterkedésén és haragjában Lükaont farkassá változtatta, házát pedig villámmal sulytotta.[3]

Az esemény egyes források szerint nem itt, hanem a közeli Trapezuszban történt, aminek neve az asztal jelentésű ógörög szóból származik, és ahhoz kapcsolódik, hogy Zeusz dühében felborította az asztalt, amelyen Lükaon ezt az áldozati ételt elhelyezte. (Másik forrás szerint Lükaon Trapezeosz nevű fiáról nevezték el a várost.)

Más változatban ugyanezt tették Lükaon fiai, akik testvérüket, Nüktimoszt áldozták fel, és ezért Zeusz őket változtatta farkassá, Nüktimoszt pedig feltámasztotta.[4] Ennek a történetnek másik változatában Zeusz villámmal sulytotta agyon őket, de Nüktimosz megmenekült, mert Rhea óvón fölé tartotta a kezét.

A városhoz kapcsolódó további legenda, hogy aki Trapezeosznál átúszta az Alfeiosz folyót, az változott farkassá, majd mikor nyolc év múlva visszafelé is megtette az utat, és felvette a parton egy tölgyfán hagyott ruháit, visszaváltozott emberré.[5]

Az emberáldozat és kannibál rítusok beszüntetését a legendák Orpheuszhoz kötik.[6]

Egyes beszámolók szerint viszont az emberáldozat és a kannibalizmus később is része volt az árkádiaiak vallási gyakorlatának. Megjegyzendő azonban, hogy mindeddig nincs régészeti bizonyítéka sem az emberáldozatnak sem a kannibalizmusnak.

Feltehetően későbbi mezopotámiai eredetű az a mítosz, amely szerint Zeusz haragjában, felháborodásában vízözönt bocsájtott a Földre elpusztítva minden élőt. (Deukalión és Pürrha)

A Temenoszhoz kapcsolódó legenda, hogy a területre betévedő élőlény – állat, ember – soha nem vet árnyékot.[7] Másik szerint az az egyszerű földi halandó aki a tilalom ellenére a Temenosz területére lépett, az változott farkassá. Megint mások azt állították, hogy aki evet az emberhússal kevert áldozati ételből. Illetve ha valaki farkassá változott, de ezután kilenc évig nem evett emberhúst, visszaváltozott emberré. Különben élete végéig farkas maradt. Más változatban a szentségtörő egy éven belül meghalt.

Robert Graves idézi Plutarkhosztól, hogy még az i.sz. első században is megesett, hogy az árkádiai Lükaion hegyen űldözőbe vettek és halálra hajszoltak egy szarvasbőrbe bújtatott férfit.

Lehetséges ételmezések

A zürzavaros, egymástól jelentősen különböző, egymásnak ellentmondó legendaváltozatokból annyi bogozható ki, hogy Árkádiában vagy esetleg csak a Lükaon hegyen egy olyan istent vagy főistent tiszteltek, akinek valamilyen kapcsolata lehetett a farkassal. Tehát a farkas nem a helyiek totemőse volt. Lehetséges, hogy ennek az istennek a kultuszához - valószínűleg csupán jelképes - emberáldozat és kannibál rítus tartozott.

Valamikor - de lehet hogy még a prehellén időkben - az istent a napfelkeltével hozták kapcsolatba. Zavart okoz a farkas és a fény jelentésű ógörög szavak hasonlósága. Nüktimosz neve pedig érdekes módon az éjszakával kapcsolatos.

Később, a hellén bevándorlás nyomán ezt az istent vagy főistent Zeusszal azonosították, és a vállalhatatlan rítusokat beszüntették.

Mivel az emberáldozatnak és kannibalizmusnak nincs régészeti bizonyítéka így lehetséges hogy eredetileg is helyettesítő áldozatról lehetett szó.

A Lükaon hegyen talált hamuoltár feltárása és elemzése se hozott erre vonatkozó bizonyítékot, azonban kiderült, hogy az oltár jóval régebbi, mint amit a klasszikus korban az ógörögök sejtettek: körülbelül i. e. 3000 körül épült és folyamatosan használatban volt. A hamuban különféle tárgyi leleteket találtak, amelyek közül legérdekesebb egy minoszi pecsét és az eddigi legrégebbi Zeusz szobrocska volt. Az oltár alatt pedig egy fiatal férfi maradványait tárták fel 2016-ban.

Egyesek a föniciai Moloch kutuszával való hasonlóságot emelik ki, de erre sincs semilyen bizonyíték.

Nincs rá magyarázat, hogy ezt az isten miért azonosították olyan mértékben Zeusszal, hogy még a születési helyét is a Kréthé nevű csúcshoz kötik.

Lehetséges, hogy minden ezzel kapcsolatos zavar forrása a pelazg és a hellén istenek és mítoszaik azonosítása volt a kezdeti időkben, konkrétan a napisten, fényisten és a főisten (Héliosz, Apollón és Zeusz) azonosítása körül alakult ki, és ez tükröződik a kapcsolódó mítoszokban. Héliosz napisten szerepe ugyanis a hellének vallásában jóval kisebb jelentőségű volt, mint esetleg a pelazgoknál lehetett.[8] Mivel a pelazgok nemcsak Árkádiát, hanem az egész térséget is lakták, így ez az összeegyeztetési probléma nem csak helyi jellegű lehetett.

A legmeghökkentőbb magyarázat szerint Lükaon valójában eredetileg nem Árkádia királya volt, hanem maga a pelazgok által itt tisztelt isten, de erre sincs megfelelő bizonyíték.[9]

Régészeti feltárások

[szerkesztés]

Mára megtalálták és feltárták a Zeusz-oltárt, a stadiont és a hipodromot, ahol Lükaiát rendezték, valamint Pán szentélyét. Az ókori leírásokkal ellentétben egyetlen létesítményt találtak, ami alkalmas volt atlétikai és lovas versenyek lebonyolítására is.

Az első ásatásokat 1897-ben K. Kontopulosz, valamint 1902-ben, 1903-ban és 1909-ben K. Kuruniotisz [4] [5] végezte. 2006-ban újabb ásatások kezdődtek az amerikai School of Classical Studies segítségével David Gilman Romano és Mihalisz Petropulosz vezetésével. Az oltáron 2007-ben folytatott kutatásaik eredményei szerint a szentély és az áldozatok a korai helládikus korba (i. e. 3000) nyúlnak vissza. Sok lelet került elő, amelyek közül talán a legérdekesebb egy minószi eredetű hegyikristály pecsétkő bika alakú bevéséssel és az eddigi legkorábbi, kis méretű Zeusz szobor volt. Ezeken kívül előkerültek más apró szobrok, áldozati edények maradványai, az áldozati ételekből származó kecske és birkacsontok. A kutatási eredmények alátámasztják az ősi árkádiaiak nézetét Zeusz születéséről legalábis abban az értelemben, hogy az árkádiai kultusz jóval régebbi volt mint a krétai. [6].

2016 augusztusában egy olyan temetkezési árkot tártak fel, amely egy jó állapotban megmaradt emberi csontvázat tartalmazott az oltár közepén, amelynek kora az i. e. XI. századra tehető. A test kövekkel kirakott oldalú árokban feküdt, és a koponyatető hiányzott.

A hamuoltártól körülbelül 600-700 méterre északkeleti irányban terült el a Lükaia játékokhoz kapcsolodó épületegyüttes. Legdélebben állt Pán szentélye. Körülötte legyezőszerűen, félkörben sugárirányban elhelyezkedő szőkőkút, egy 67 méter hosszú oszlopcsarnok (sztoa), hosszú, néhány lépcsőfokos lépcsősor, adminisztrációs épület. Tőlük északra

Érdekesség

[szerkesztés]

Evender Pallantion alapítója Árkádiából származott. Pallantion később Palatinus néven Róma városának része lett. Róma alapítóit a legenda szerint egy nőstényfarkas táplálta és nevelte fel.[10] A hagyomány szerint a Pallantiumi Evander, Hermész fia egy kolóniát vezetett az arkádiai Pallantionból Itáliába, ahol Pallantion városát építette a Palatinuson, és bevezette Pán Lükeiosz kultuszát és a Lükaia ünnepét, amely később Lupercalia néven legnagyobb római ünnepévé vált.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Mitológiai enciklopédia
  2. Németh György
  3. Graves I. 200. A legenda némi hasonlóságot utat Tantalosz és Pelopsz, valamint Átreusz és Thüesztész történetével is.
  4. Árkádia városai a legenda szerint Lükaón fiairól kapták a nevüket. Vagyis az, hogy Lükaon fiai emberáldozatot mutattak be, jelképesen jelentheti azt, hogy egész Árkádiában gyakorlat volt.
  5. Graves I. 202.
  6. Mitológiai enciklopédia, I./128. oldal, Kannibalizmus szócikk
  7. Polübiosz XVI. 12., 6. ss.; Pauszaniasz: Görögország leírása, I-II., 8.38.5., idézi Graves I. 49. és 55. oldalon.
  8. Ókori lexikon Lycaon szócikk
  9. Ókori lexikon Lycaon szócikk
  10. Graves I. 203. „Lükaiosz” azt jelenti hogy „nőstényfarkastól való”.



Szambal körzet[1] (angolul, nemzetközileg: Sambhal district, hindi nyelven: संभल; urdu nyelven: سنبھل) az indiai Uttar Prades szövetségi állam egyik körzete, amelynek központja azonban Bahdzsoj (Bahjoi) és nem Szambal. A 2011. szeptember 28-án életbe lépett reform által létrehozott három új körzetének egyike. (Korábban Bhimnagar.)

A történelem során több különböző, kisebb-nagyobb területi illetve közigazgatási egység viselte Szambal város nevét. A legutóbbi közigazgatási reform előtt Szambal tehszil.[2] Ennek középső harmada volt korábban Szambal járás.[3] A középkori Szambal tartomány Szambal tartományi fővárossal jóval nagyobb volt mint a mai körzet.

A körzet az észak-indiai síkságon fekszik. Nagyjából Szambal és környéke (korábban Szambal tehszil), Csandauszi és környéke (Csandauszi tehszil) és további falvak és kisvárosok a Gangeszig (a korábbi Gunnaur tehszil) tartoznak a körzetbe. Bahdzsoj a körzet közigazgatási központja körülbelül a körzet mértani középpontjában helyezkedik el. Ezt a gyalogos megközelíthetőség indokolhatja.

Története

[szerkesztés]

Az i. e 5. században Szambal a Pancsal (Panchal) uralkodók otthona volt, majd Asóka király birodalmának része volt.

A 12. században Pritviradzs Csauhán (Prithviraj Chauhan) Delhi utolsó hindu uralkodója állítólag két heves csatát vívott itt, amelyek mindkettőt Ghazi Sayyad Salar Masud ellen vívták, aki a Ghazni birodalom uralkodójának, Mahmud Ghazninak az unokaöccse volt. Chauhan az első háborúban aratott győzelmet az utóbbi felett, és állítólag fordítva történt a második háborúban. Ennek ellenére nincs közvetett bizonyíték, amely ezt bizonyítaná, és széles körben legendának tekintik.

Qutub-ud-din Aibak, Delhi első muszlim szultánja elfoglalta Sambhalt, és birodalma alá vonta. Ez a 14. század elején volt, majd Firoz Shah Tughlaq, Delhi másik szultánja lerohanta Sambhal városát, mivel az egyik hindu uralkodó volt felelős több embere meggyilkolásáért. Ezért Sambhalban muszlim uralmat irányított, hogy megpróbálja legyőzni a hindu uralkodó összes haderejét, és élete hátralévő részében rabszolgává tegye.

Nevezetességei, műemlékek

[szerkesztés]

Nyelvek

[szerkesztés]







Nyelvek Szambal körzetben (2011)[4]

  Hindi (83,58%)
  Urdu (16,3%)
  Egyéb (0,12%)








Vallási megoszlás Szambal körzetben (2011)[5]

  Mohamedán (77,67%)
  Hindu (22%)
  Keresztény (0,12%)
  szikhizmus (0,06%)
  Buddhista (0,03%)
  Dzsainista (0,02%)

Lásd még

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • A Bábur-Náme miniatúrái. Corvina Budapest, 1979, Hamid Szulejman, szerk.: I. M. Mumidov, fordította: Egyed Edit, ISBN 9631300102, Fan Kiadó, Taskent, magyar, üzbég és orosz nyelven

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Már a régebbi magyar irodalomban is ez az árírás szerepel: Az Emberi Nemzetnek Történetei, mellyeket a’ Magyar Nemességnek hasznos mulatságára öszveszedett eggy Emberszeretö Hazafi, III. kötet, Buda, 1811, 3. oldal: „4. Szambal, mellynek hasonló nevü fö várassa a’ Gangestül nem messze fekszik.”, Online
  2. Indiai közigazgatási egység a kis népsűrűségű északi területeken.
  3. Tőle északra Aszmoli (Asmoli), délre Pavansza (Pawansa) járás.
  4. Szambal népessége. Indiai népszámlálás. Megtekintés: 2020. szeptember 13.
  5. Szambal népessége. Indiai népszámlálás. Megtekintés: 2020. szeptember 13.