Pallantion

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pallantion
Az ősi Pallantion régészek által feltárt romjai
Az ősi Pallantion régészek által feltárt romjai

Ország Görögország
Elhelyezkedése
Pallantion (Görögország)
Pallantion
Pallantion
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 37° 27′ 17″, k. h. 22° 19′ 59″Koordináták: é. sz. 37° 27′ 17″, k. h. 22° 19′ 59″

Pallantion (ógörög: Παλλάντιον, néha Palantion, ógörög: Παλάντιον, latin: Pallantium, Palantium) város az ókori Görögországban, Árkádiában, amely a legenda szerint alapítójáról, Pallaszról, Lükaón árkádiai király egyik fiáról kapta a nevét (feltehetően névmagyarázó mítosz), más mítosz szerint viszont Pallasz Athénéről.

A város Tegeatól nyugatra, a pallantioni síknak nevezett kis síkságon (Παλλαντικόν πέδιον) feküdt,[1] amelyet Tegea területétől töltés? (hóma, görög: χῶμα) választott el.

A mítosz szerint a trójai háború előtt hatvan évvel ebből a városból vezette a pallantioni születésű Evander a görög gyarmatosítókat a Tiberis partjára, és alapította meg eredeti szülőhazájáról elnevezett városát, Pallantiont (Pallantiumot) amely később beolvadt Róma városába, és neve a Palatinus-domb nevében maradt fenn.[2][3] Emiatt Pallantion jelentősége jóval nagyobb volt a rómaiak, mint a görögök számára.

Pallantion i. e. 371-ben részt vett Megalopolisz alapításában,[4] de továbbra is önálló városállam maradt, mivel Tegea, Megalopolisz és Aszea mellett pallantioniakat is úgy említenek, hogy csatlakoztak Epameinóndaszhoz az i. e. 362-es mantineai csata előtt. A közelben zajlott i. e. 228-ban a leuktrai csata Kleomenész és Aratosz között.[5]

Ezt követően Pallantion eljelentéktelenedett, de Rómához fűződő nevezetes kapcsolata miatt Antoninus Pius császár helyreállíttatta és kibővíttette, valamint adózás alóli mentességet adott és más kiváltságok biztosított számára. A városba Pauszaniasz is ellátogatott, és egy szentélyről Pallas és Evander szobrokkal, valamint Démétér és Core (Perszephoné) templomáról számolt be. Látta továbbá a híres árkádiai, Polübiosz szobrát is, és a város feletti dombon, amely az ókorban a város akropolisza volt, a tiszta (καθαροί) istenek[6] templomát is felkereste.[7]

A város maradványait a XIX. században fedezték fel Makri közelében, Trípoli és Leondari között. A romokat régebben Trípoli lakói kőbányaként hasznosították. Régészek által feltárt romja a mai Pallantio, a korábbi Berbati közelében található, amelyet azért neveztek át, hogy a település neve jelezze az ősi várossal való kapcsolatát.[8] 1939–1940-ben a régészeti lelőhelyet az Athéni Olasz Régészeti Iskola (Guido Libertini, de főleg Alfonso De Franciscis) fedezte majd tárta fel, 1984-1986-ban az athéni Norvég Intézet és az Olasz Iskola (Erik Østby és Mario Iozzo) együttműködve folytatta az ásatásokat.

A régészek két VI. századi keresztény bazilika romjait is feltárták, amelyek régebbi épületek maradványait is magukban foglalták, és egyiküket eredetileg Szent Kristófnak szentelték.

Források[szerkesztés]

  • Pauszaniasz: Görögország leírása, I-II.; ford., jegyz., névmutató Muraközy Gyula, jegyz. kieg., utószó Patay-Horváth András; Pallas Stúdió–Attraktor Kft., Bp., 2000

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Pauszaniasz: Görögország leírása, I-II., 8.44.5.
  2. Pauszaniasz: Görögország leírása, I-II., 8.43.2.
  3. Id. Plinius: Természetrajz (Naturalis Historae) 4.6.
  4. Pauszaniasz: Görögország leírása, I-II., 8.27.3.
  5. Plutarkhosz: Kleomenész élete 4.4.; Aratosz élete 35.5.
  6. Azokat az isteneket nevezték így, akik nem igényeltek (akiknek nem mutattak be) véres áldozatot.
  7. Pauszaniasz: Görögország leírása, I-II., 8.43.1., 8.44.5-6.
  8. A romok valamivel közelebb fekszenek Makrihoz, mint az egykori Berbatihoz, a mai Pallantiohoz.