Szerkesztő:Tom3714/Völgyesi Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tom3714/Völgyesi Ferenc
Sablon • Wikidata • Segítség

Völgyesi Ferenc András ( Budapest, 1895. február 11. [1] – 1967. július 3., Brüsszel-Uccle [2] ) magyar orvos, pszichiáter és hipnotizőr. Számos cikk és könyv írója. Virágzó magánpraxisa volt, aki hírnevet szerzett Magyarországon és külföldön is.[3] Saját elmondása szerint 1917 és 1963 között több mint 62 ezer beteget kezelt, több mint 800 ezer alkalommal alkalmazott hipnózist terápiájában. Szélesebb körű hírneve azonban inkább az állatokkal végzett hipnózisának köszönhető.[3] :59–60

Az 50 éves orvosi gyakorlata során az írásait publikálták és újra is kiadták. Huszonöt könyve jelent meg magyar, angol, francia, német, spanyol és orosz nyelven.


Amikor 1937-ben megjelentette a Hipnózis az emberben és az állatokban című művét , Dr. Völgyesi már több mint 27 000 beteget kezelt hipnózissal, nem is beszélve az 1914-es háború során szerzett tapasztalatairól, amelyek során több száz műtétet hajtott végre hipnózis alatt, érzéstelenítő hiányában.

Dr. François Völgyesi arra a következtetésre jutott, hogy a hipnózis nem mutat kivételes vagy patológiás állapotot. Számára ez az állapot szorosan összefügg azokkal az állapotokkal, amelyeket napi szinten tapasztalunk: a folyamatos figyelemből adódó gátlások, a koncentráció, amely blokkolja agyi tevékenységünket egy témában, álmosság, amely fokozatosan elszigetel minket a külvilágtól, hogy teljes alváshoz vezet, mindezek az állapotok a vazomotoros decerebrációk többé-kevésbé teljes játékából erednek , vulgáris kifejezéssel a vér visszafolyásából, amely elhagyja a különböző idegközpontokat, és egyiket vagy másikat felfüggesztésbe vagy tevékenységbe helyezi.[1]

Élete[szerkesztés]

1895-ben született Völgyesi Ábrahám (Adolf) és Klein Hermina (Mária) gyermekeként,[4] jómódú, zsidó családban.[5][6] Édesapja a budapesti Zöldvadász étterem és a Trieszti nők nevű kocsma tulajdonosa volt. Apja halála után az édesanyja vezette tovább a ezeket, és bérházakba fektetett be.[7] Eredetileg zsidó vallású volt,[6] de 1938-ban ő és családja áttért az evangélikus hitre. [5]

Gimnazista korában találkozott először hipnotikus mutatvánnyal, majd ekkor, 17 évesen hipnotizált először, többek közt egy 18 éves lányt, aki három napig mélyalvásban is maradt.[8]

1912–1914-ben a Budapesti Tudományegyetem Anatómiai Intézetének gyakornoka, majd tanársegédje volt. Sebészként dolgozott, majd neurológus oklevelet szerzett.

1917-ben egyik alapítója volt az Orvosok Szakszervezetének, valamint az Újpesti és Rákospalotai Országos Mentőegyesületnek.

A Katonai Parancsnokságnál szolgált, majd áthelyezték a 72. tüzérzászlóaljhoz, az 1. hadosztályhoz, 1918-1919-ben a Magyar Vörös Hadsereg fő rohammentőse volt. Főhadnagy orvos lett.[9]

Szolgálata során számos kitüntetésben részesült, majd Magyarország 1945-ös szovjet megszállása után a Tanácsköztársaságért Emlékéremmel is kitüntették. [10]

A két világháború közötti időszakban a Szt. Neurológiai és Ortopédiai Klinikán segédorvosként szolgált. János Kórház. Az igazságügyi orvosszakértői bizonyítvány megszerzése után 1927-ben igazságügyi szakértőként is tevékenykedett. [11]

1920-ban adta ki a Hipnózis: A hipnózis helye és alkalmazása a modern gyógyászatban című könyvét. [12]


1939-ben bejárta Észak-Amerikát és Európát, és előadást tartott a Yale Egyetemen. Többek között Clark Hull, William Brown, Julian Huxley és Carl Jung is fogadta. [3] :68–69


1942-ben önkéntesként jelentkezett a Magyar Honvédségbe, mint tartalékos mentős, de csak rövid ideig szolgálhatott. [13] 1944 áprilisa és novembere között munkaszolgálatot teljesített a Szt. János Kórházban, de hamarosan saját klinikát létesített a lakásán. [14]

1944 végén Magyarországon a náci szövetséges Nyilaskeresztes Párt átvette az irányítást és felgyorsította a zsidók összegyűjtésére és deportálására irányuló erőfeszítéseket. Völgyesi budapesti, Zichy Jenő utca 1. szám alatti bérházt döntően zsidó orvosokból és nővérekből álló orvosi rendelővé alakította. A klinika minden ellátásra szoruló beteget befogadott, köztük zsidókat, nyilasokat és (később) orosz katonákat is. Ez a klinika Budapest orosz megszállásáig nyitva tudott maradni, mintegy 400 ott szálló zsidó életét megmentve, miközben Völgyesi nagy veszélynek tette ki magát és családját is. [6]

Völgyesi Ara Jeretziannal együtt a második világháború utolsó napjaiban egy orvosi rendelőt alapított, amely mintegy 400 zsidó életét mentette meg. [15] [16]

1945 és 1948 között a Szociáldemokrata Párt tagja volt, de a Magyar Kommunista Párttal való 1948-as egyesülés előtt kizárták.

1950-ben Völgyesi a Péterfy Kórházban kezdett dolgozni, miközben továbbra is magánrendelőjén fogadta a betegeket. [17]

1949-ben a Magyar Kommunista Párt lapjában bírálták állítólagos tudománytalan módszerei miatt, és egy időre kizárták az Orvosok Szakszervezetéből is [18] [3] :74

Mindszenty József bíborost, a magyarországi katolikus egyház vezetőjét 1949-ben a nemzetközi közösség által széles körben elítélt kirakatperben a Magyar Kommunista Népköztársaság elleni hazaárulás vádjával ítélték el. Mindszentyt alaposan megkínozták, és kénytelen volt aláírni egy vallomást. Völgyest többször is megvádolták azzal, hogy szerepet vállalt Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, a magyarországi katolikus egyház vezetőjének "felkészítésében" az 1949-es kirakatperre . Nevezetesen azonban úgy tűnik, hogy a Magyar Állambiztonság Történeti Levéltárában, Mindszenty emlékirataiban, illetve az ügy iratait publikáló könyvekben nincs bizonyíték a perben való részvételére. [19] [20] [21] Balogh Margit monumentális Mindszenty-életrajza szerint Mindszenty Völgyesi hipnózisának történetét Sulner László, a perben részt vevő kézírás-szakértő találta ki. Sulner a Mindszenty elleni hipnózis és drogok használatáról szóló állításait az Egyesült Államok ausztriai konzulátusának ismertette, akik gyanakodtak a vádakra. Később Sulner közzétette a történetet a Chicago Sun-Times -ben. [22] [23] A Szabad Európa Rádió archívumának egyik 1956-os dokumentuma azt állítja, hogy Völgyesi "felkészítette" Mindszentyt a perre. Völgyesi felesége a hírek szerint panaszkodott, hogy Völgyesi kollégái a Mindszenty-perben betöltött szerepe miatt megszakították velük a társadalmi kapcsolatot. [24] [25] :65–671963 tavaszán az Amerika Hangja is közölt hasonló jelentést, miszerint Völgyesi az Állami Védelmi Hatóság (ÁVH) vezetőjének, Péter Gábornak és Bálint István ÁVH-s ezredesnek, kínzási szakértőnek, majd az ÁVH vezetőjének parancsára hipnotizálta Mindszentyt. az ÁVH Orvosi Osztálya. Úgy tűnik, ez a jelentés azt eredményezte, hogy Völgyesitől és feleségétől megtagadták a beutazási vízumot Kanadába, és késett az Egyesült Államokba szóló vízumok kiadása, ami lehetetlenné tette, hogy ott meglátogassák lányukat és újszülött lányát. [26]

Völgyesi olyan spiritiszta köröket is vezetett, amelyek célja, hogy meggyőzzék a betegeket, hogy nagy összegekért cserébe válasszanak konkrét sebészt a műtétek elvégzésére, figyelmeztetve, hogy a betegek különben meghalnak. Állítások szerint megkísérelte felvenni a kapcsolatot elhunyt náci vezetőkkel a szellemvilágból, hogy rendszerváltást kérjen Magyarországon. [3]

A Magyar Titkosszolgálat legkésőbb 1957-ben ("Sarlatán" kódnéven) megkezdte a megfigyelését,[27] és ezt legalább 1963 májusáig folytatta.[28]

Viktor kódnéven 1962-től ő maga is beleegyezett, hogy ügynökként vagy informátorként ő is részt vegyen a Magyar Titkosszolgálatnál. Felkérték vagy felajánlották neki, hogy kémkedjen olyan emberek után, akikhez családi, szakmai és társadalmi kötelékek fűzik, például vejei után (az egyik a brüsszeli Európai Közös Piac Kabinetének nyelvi tolmácsa volt); páciensei (köztük az osztrák magyarországi nagykövetség első titkára), Bruce Gelb „amerikai milliomos” és John Michael Montias közgazdász és művészettörténész után. Völgyesi elsődleges motivációja, hogy beleegyezett a rendszer kémkedésébe, az volt, hogy engedélyt szerezzen magának és feleségének a külföldre utazáshoz, mivel mindhárom gyermekük emigrált Magyarországról.[3] :71–74

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (Historical Archives of the Hungarian State Security, henceforth: ÁBTL) file number 3.2.4/K-43/T, p. 50.
  2. ↑ ÁBTL 3.2.1/Bt-948, p. 244.
  3. ↑ a b c d e f Gyimesi (2018. május 19.). „Hypnotherapies in 20th-century Hungary: The extraordinary career of Ferenc Völgyesi” (angol nyelven). History of the Human Sciences 31 (4), 70. o. DOI:10.1177/0952695118790414. ISSN 0952-6951.  
  4. ↑ ÁBTL 3.2.4/K-43/T, pp. 50-51; ÁBTL 3.2.1/Bt-948, p. 46.
  5. ↑ a b ÁBTL 3.2.1./Bt-948, p. 103.
  6. ↑ a b c Jeretzian, Ara. A védett ház. Uzhorod: Intermix, 28. o. (1993). ISBN 963-8129-23-9 
  7. ↑ ÁBTL 3.2.1./Bt-948, p. 113.
  8. ↑ Völgyesi, Ferenc. Hypnosis of Man and Animals: With Special Reference to the Development of the Brain in the Species and in the Individual. London: Bailliére, Tindall & Cassell, 127. o. (1966). ISBN 9780702000133 
  9. ↑ Magyar Zsidó Lexikon: Völgyesi SZEMÉLYNÉV: Völgyesi Ferenc. mek.niif.hu. (Hozzáférés: 2024. május 19.)
  10. ↑ ÁBTL 3.2.1./Bt-948, pp. 103, 131.
  11. ↑ ÁBTL 3.2.1./Bt-948, p. 52, 114.
  12. ↑ WorldCat. OCLC 909693851 
  13. ↑ ÁBTL 3.2.1./Bt-948, p. 59.
  14. ↑ ÁBTL 3.2.1./Bt-948, pp. 52, 114.
  15. ↑ Regelbrugge, Paul V.. The Yellow Star House: The Remarkable Story of One Boy's Survival In a Protected House In Hungary (angol nyelven). Morrisville, North Carolina: Lulu Press (2019). ISBN 978-1-4834-7593-6 
  16. ↑ Kerenyi, Norbert. Stories of a Survivor. Bloomington, Indiana: Xlibris, 108. o. (2011). ISBN 978-1453597590 
  17. ↑ ÁBTL 3.2.1./Bt-948, pp. 131, 140, 143.
  18. ↑ ÁBTL 3.2.1/Bt-948, pp. 60, 131
  19. ↑ Mindszenty, József. Memoirs. Weidenfeld and Nicolson (1974). ISBN 029776912X 
  20. ↑ Mindszenty József a Népbíróság előtt. Budapest: Állami Lapkiadó (1949) 
  21. ↑ A Mindszenty bűnügy okmányai. Budapest: Athenaeum (1949) 
  22. ↑ Balogh, Margit. Mindszenty József, 1892-1975. Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 908. o. (2015). ISBN 978-963-416-002-1 
  23. ↑ Balogh (2012. május 19.). „A Mindszenty-per”. Korunk 3 (7), 6. o.  
  24. ↑ Osa Archivum Catalog. catalog.osaarchivum.org. (Hozzáférés: 2020. március 18.)
  25. ↑ Rév (2002. május 19.). „The Suggestion”. Representations 80 (1), 65–67. o. DOI:10.1525/rep.2002.80.1.62. ISSN 0734-6018.  
  26. ↑ ABTL 3.2.1/Bt-365/3, p. 11; ABTL 3.2.1/Bt-948, pp. 190, 194.
  27. ↑ ÁBTL 3.2.1./Bt-948, pp. 24, 48-50.
  28. ↑ ÁBTL 3.2.1./Bt-948, pp. 166-167.

[[Kategória:Magyar pszichiáterek]] [[Kategória:Zsidó származású magyarok]] [[Kategória:1895-ben született személyek]] [[Kategória:1967-ben elhunyt személyek]]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Tom3714/Völgyesi_Ferenc&oldid=27144111”