Szerkesztő:S nemTom/Puma

Puma
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Eutheria);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Család:	Macskafélék (Felidae);
Alcsalád:	Macskaformák (Felinae);
Nem:	Puma;
Faj:	P. concolor;
Tudományos név
	Puma concolor; (Linné, 1771)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Puma témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Puma témájú médiaállományokat.

A puma (Puma concolor, előtte Felis concolor) Észak-, Közép- és Dél-Amerikában élő macskaféle ragadozó. A puma az egyetlen állatfaj, amely – Kaliforniát kivéve –, egész Amerikában vadászható, még szaporodási időszakban is. Nagysága ellenére nem tud bőgni, ám ehelyett dorombol, és ha fogságba ejtik, hátborzongató emberszerű sikolyokat hallatt. Jóval közelebbi rokonságban áll a házimacskával, mint az afrikai oroszlánnal. Egyéb ismert elnevezései még a kaguár, hegyi oroszlán, párduc, ezüstoroszlán, catamount és festett macska. A puma szó a kecsua indián nyelvből ered. Brazíliában a tupi nyelvből eredő suçuarana-nak nevezik, ám még egyéb nevei is ismertek. Tény, hogy az angol nyelvben a pumának több mint 40 különféle elnevezése van.

Észak-Amerikában, főleg az Egyesült Államokban maga a párduc elnevezés a pumára vonatkozik, habár a fekete párduc meghatározást kizárólag a leopárdok vagy jaguárok melanózisos változatára használják. Európában és Ázsiában a párduc elnevezés a leopárdra vonatkozik és a pettyes és fekete leopárdra egyaránt használatos. Dél-Amerikában a párduc a jaguárt jelenti és egyaránt használják a pettyes és fekete egyedekre is. A melanózist okozó gén más macskaféléknél is előfordul, mint például az oroszlán, tigris, leopárd, jaguár, karakál, jaguarundi, szervál, ocelot, margay, vörös hiúz, Geoffroy macska esetében; azonban melanozios eseteket még soha nem dokumentáltak a Puma concolornál, bár a helyi legendák szerint a „fekete párducok” léteznek. A feljegyzett anekdoták kiemelkedőek az Egyesült Államok keleti részén levő Appalache-hegységben, azon a helyen, ahol a P. concolor elterjedt volt és az 1800-as évek végére teljesen kiirtották, és ahol a populációk terjedését nem dokumentálták, 2005-re visszatelepítették.

A DNS elemzések megállapították, hogy a puma egész közeli rokonságban áll a jaguarundival és a már kihalt észak-amerikai gepárddal (Miracinonyx), de az igazi gepárdokkal és a nagymacskákkal nem.

A faj - nagy elterjedési területének köszönhetően - színben és méretben jelentős változékonyságot mutat.

Alfajok[szerkesztés]

A floridai párduc a pumák egyik ritka alfaja, mely Dél-Florida alacsonyan fekvő fenyőerdeiben, pálmaerdőiben és mocsaraiban él, főleg a Big Cypress Nemzeti Park közelében. Jelenleg széleskörű kísérleteket tesznek Floridában az állam nemzeti párducainak még meglévő populációjának megmentésére, mivel számuk eléggé alacsony. A vadonélő egyedek száma becslések szerint 25 és 50 egyed lehet. A floridai párduc (más pumához viszonyítva) kis méretéről ismerhető fel, szélesebb a koponyája és hosszabbak a lábai. Ennek az alfajnak farkvége feltűnően görbült és hátszőrén csíkok futnak (feltehetően kis számukból adódó beltenyészet kialakulása miatt)

Valaha a puma egyik alfaja Wisconsinban is létezett, melyet Wisconsini pumának (F. c. schorgeri) neveztek. Sajnos 1925-re teljesen kiirtották.

Alfajok listája[szerkesztés]

Floridai párduc (Puma concolor coryi)
Wisconsini puma (Puma concolor shorgeri) (kihalt)
Keleti puma (Puma concolor cougar)
Mexikói puma (Puma concolor azteca)
Costa-ricai puma (Puma concolor costaricensis)
Brazíliai puma (Puma concolor concolor)
Dél-bajai puma (Puma concolor improcera)
Patagóniai puma (Puma concolor patagonica)
Missoula puma (Puma concolor missoulensis)
Coloradoi puma (Puma concolor hippolestes)
Oregoni puma (Puma concolor oregonensis)
Vancouver-szigeti puma (Puma concolor vancouverensis)
Kaliforniai puma (Puma concolor californica)
Kaibab puma (Puma concolor kaibabensis)
Yuma puma (Puma concolor browni)
Texasi puma (Puma concolor stanleyana
Maja puma (Puma concolor mayensis)
Kolumbiai puma (Puma concolor bangsi)
Ecuadori puma (Puma concolor soderstromi)
Amazonasi puma (Puma concolor discolor)
Inka puma (Puma concolor incarum)
Bolíviai puma (Puma concolor osgoodi)
Mato Grosso-i puma (Puma concolor acrocodia)
Chilei puma (Puma concolor puma)
Argentin puma (Puma concolor pearsoni)
Andok-i puma (Puma concolor araucanus)

Hibridek[szerkesztés]

A puma alfajok hibridjei ott fordultak elő, ahol a floridai párduc vérvonalát akarták frissíteni. A hibridek sokkal életerősebbek, mint a tisztavérű floridai párducok.

Annak ellenére, hogy nem állnak közeli rokonságban a foltos nagymacskákkal, létrejöhetnek hibridek a pumák és leopárdok között, melyeket pumapárdnak hívnak. A puma és az ocelot között is jöhetnek létre hibridek. Jelentettek már puma és jaguár hibrideket is, ám létezésük nem bizonyított.

Populáció és eloszlás[szerkesztés]

A puma egyike a legnagyobb számban előforduló, vadon élő macskafélének, így csak az eurázsiai hiúzzal, vadmacska és a nagyszámban előforduló leopárd tartja vele a versenyt. Mielőtt a modern ember elkezdett terjeszkedni az amerikai kontinensen, a puma az egész földrészen megtalálható volt. Még ma is az Újvilág egyik legnagyobb számban élő szárazföldi állata, 110 szélességi fokon keresztül az észak-yukoni területektől (Kanada) az Andok déli részéig megtalálható (a chilei és argentínai oldalon egyaránt). Az egyetlen hely, ahol a puma veszélyben van, az Egyesült Államok, (főleg Florida és a keleti part térsége). ~~Ez leginkább az ember, a harsogó városok és egyéb urbanizációs fejlődés, illetve az urbanizáció okozta fokozatos területcsökkenés miatt van.~~ ~~Amikor a pumát megtalálták és újra felfedezték az állam több „vad ”részén is, versenyt kellett vívniuk a már itt élő macskákkal.~~

Puma populációk az Egyesült Államokban és Kanadában[szerkesztés]

Az Egyesült Államokban majdnem teljesen kiirtották, ám nagy számban visszatért, mára csaknem 30 000 egyed található az Egyesült Államok nyugati részén. Kanadában a pumák a préri nyugati részén Albertában, Brit Kolumbiában és Dél-Yukonban élnek. Észak-Amerikában legsűrűbben a brit kolumbiai Vancouver-szigeten élnek.

A pumák fokozatosan terjeszkednek kelet felé, követve a patakokat és folyómedreket és mára elérték Missourit és Michigant. A puma a Lake Superior északi partján is megtalálható, ahol 2004-ben egy lóra támadt Ely-ben, Minnesotában. Várhatóan elérik az Egyesült Államok keleti és déli részét. Folyamatos jelentések jönnek a keleti puma megmaradt populációjának túlélőiről New Brunswickban, Ontarióban és a quebeci Gaspé-félszigetről.

Az urbanizáció miatt a városszéli területeken a pumák gyakran kerülnek kapcsolatba emberekkel, különösen azokon a helyeken, ahol nagy számban él természetes zsákmányuk, a szarvas. Újabban olykor háziállatokra, mint a kutyára, macskára és haszonállatokra is vadásznak, az emberre azonban ritkán tekintenek tsákmányként.

Megközelítőleg 4000–6000 puma él Kaliforniában (kb. 1990-es adat) és megközelítőleg 4500–5000 egyed Coloradóban.

Puma – a fénykép az Arizona-Sonora Desert Museum-ban készült (Tucson, Arizona)

Külső jellemzők[szerkesztés]

A pumák homokszínűek, fekete hegyű fülekkel és farokkal. A puma több mint 50 km/h sebességgel is futhat, 6 méterre ugrik el álló helyzetből, függőlegesen 2,5 métert ugrik és gyakran több mint 70 kilogrammot nyom. Harapásuk jóval erősebb, mint bármely háziasított kutyának. A puma karmai visszahúzhatók és négy lábujja van. A felnőtt hímek több mint 2,5 m hosszúak (orrtól farokig) és körülbelül 70 kg-ot nyomnak. Kivételes esetekben a hímek elérthetik a 90 kilogrammot is. A felnőtt nőstények 2 méterre nőnek meg és súlyuk körülbelül 35 kg. A pumakölykök szőre barnás-feketés színű pöttyökkel tarkított és farkukon gyűrűk láthatók. Élettartamuk a vadonban 25 év, fogságban több.

Az Egyenlítőnél élő pumák a legkisebbek, a sarkkörök felé haladva egyre nagyobb méretűek.

Színváltozatok[szerkesztés]

A puma színe általában sárgásbarna vagy homokszínű, elrejtve őt a fő zsákmányállat, a szarvas elől. A kölykök szabálytalanul sötétbarna pettyesek, mely néha még fiatal korban is megmarad, ám az állatok öregedésével eltűnik. Abnormális esetben halvány és akár fehér színűek is lehetnek, de nem albinók). Előfordult már, hogy sötétbarna pumának világosabb volt a hasa, elsősorban Dél- és Közép-Amerikában és ezeket az állatokat Georges-Louis Leclerc: Comte de Buffon című művében couguar noire-nak hívta. Nincs hivatalos feljegyzés valódi melanózisos pumákról.

Viselkedése[szerkesztés]

A puma testsúlyánál hétszer nehezebb zsákmányt is elejt és elhurcol. Általában nagy emlősökre vadászik, úgy mint a szarvas és a villásszarvú antilop, ám kisebb állatokat is megeszik, mint például a hód, tarajos sül vagy akár az egér, ha a szükség arra készteti. Egyedül vadászik és gyakran lesből, hátulról támad. Gyakran egyetlen harapással öl, mely harapás a koponya hátsó részére irányul, mellyel eltöri a zsákmány nyakát. A tetemet ezután legtöbbször elássa vagy lefedi, mely így még több napig is élelemként szolgálhat, míg a puma folyamatosan úton van és általában, ha szüksége van rá visszajár táplálkozni. A pumák nem dögevők, így általában csak a saját maguk által levadászott és megölt tetemből esznek. Támadásaik túlnyomó többséges sikeresen, a zsákmány elkapásával és megölésével zárul, ezért megengedhetik maguknak, hogy válogatósak legyenek. Mint a többi macska, az élelmüket saját vadászterületükön szerzik be, amit igen jól ismernek, és ahol egész életüket töltik. A felnőtt hímeknek akár 250 km²-es területük is lehet; a felnőtt nőstények területe átlagosan 50 – 150 km².

A hímek számos nőstényt megtermékenyíthetnek. A nőstény pumák általában 3-4 kölyköt hoznak világra egy sziklás területen levő barlangban. Ha egy hím puma betör egy másik hím területére, megöli az ott élő nőstények kölykeit, így a nőstények újra fogamzóképesek lesznek.

Ember elleni támadások[szerkesztés]

Az emberre való támadások ritkák, ám előfordulhatnak – különösen, ha az ember behatol a vadonba és a pumának a hagyományos zsákmányállat látszatát kelti. Megközelítőleg 100 pumatámadás történt az USA-ban és Kanadában 1890 és 2004 januárja között, melyből 16 volt halálos; ebből 14 támadás történt Kaliforniában, melyből 6 volt halálos. Emberre és háziállatokra támadó pumák a kertvárosi területekhez társíthatók, ahol a város és a vadon találkozik. Például Boulder-ben, Coloradoban, ahol a puma hagyományos zsákmányállata, a füles amerikai szarvas is él, már hozzászoktak a kertvárosi területekhez, így az emberek és a háziállatok jelenlétéhez. Amikor a pumák már sem az emberektől, sem a kutyáktól nem félnek, zsákmánynak tekintik őket is.

2004. január 8-án egy puma megölt és félig megevett egy hegyikerékpárost a Whiting Ranch Wilderness Parkban (Orange megye, Kalifornia); feltételezhetően ugyanaz az állat felelős a második hegyikerékpáros megtámadásáért a következő napon a parkban, melyet ez a kerékpáros visszavert. Később, a nap folyamán a parkőrök egy fiatal hím pumát terítettek le.

A pumák Kaliforniában csak különleges körülmények esetén vadászhatók. Például emberre támadt vadállatot meg kell ölni, ha rábukkannak. Ez, mivel Kaliforniában a farkas és a barna medve már kipusztult, lehetővé tette a pumák számának jelentős növekedését, így mára nem maradt más ragadozó vetélytársa - bár néhány feketemedve elég erős lehet, hogy végezzen vele.

Védekezési tanácsok pumával szemben[szerkesztés]

Nem szabad egyedül kirándulni; csoportban kell mozogni, a gyerekek mindig legyenek felnőtt felügyelete alatt.
Pumával való találkozáskor nem szabad elfutni, mert sokkal gyorsabb, mint egy ember. Továbbá ez a zsákmány üldözésére sarkallja, és futó zsákmány elkapása, leterítése sokkal tisztább helyzet neki, mint egy vele szembeforduló, nem igazán zsákmányszerű lénnyel folytatott harc. Ezért meg kell állni és szembe kell nézni vele.
Kisgyereket fel kell venni, lehetőleg anélkül, hogy elfordulnánk a pumától.
Mindent meg kell tenni, hogy nagyobbnak és félelmetesebbnek tűnjünk (karokat felemelni, kabátot szétnyitni).
Nem szabad leguggolni vagy lehajolni, mivel ez a zsákmányállat szokásos viselkedése.
Ha támad, vissza kell támadni. A pumák kavicsokkal, ágakkal, kerti eszközökkel, rúgással és puszta kézzel is elriaszthatók.
A legjobb hely, ahol meg lehet ütni egy pumát, az orra.
Ki kell irtani a sűrű és alacsonyan fekvő bozótot, ami jó búvóhelyet jelenthet a puma számára.
Mozgásérzékelő külső lámpákat kell felszerelni.
Nem szabad hagyni elkószálni a háziállatokat és nem szabad kint etetni őket.
Menekülésnek nem jó a fáramászás, mivel a puma legalább olyan jól (ha nem jobban) mászik, mint az ember.

A kocogás, futás és biciklizés az erdei utakon különösen veszélyes lehet, mivel a futók kevésbé figyelnek a hangokra és mozgásra, melyek „üldözésre és ölésre” ingerlik az állatokat. Mielőtt ilyen kockázatokat vállalunk, tanácsos meghallgatni a helyi szerveket vagy parkőröket.

Egyéb[szerkesztés]

A puma mindig is kedvelt állatkerti állatnak számított, már az aztékok is tartották. Az Egyesült Államokban és Kanadában olykor magánszemélyek is tartják.

Magyarországon korábban általánosan elterjedt állatkerti állat volt. Aztán valami okból elfordultak tőle és néhány évvel ezelőttig kizárólag a Nyíregyházi Állatparkban él néhány egyede. Jelenleg Nyíregyházáról származó egyedek élnek a Veszprémi Állatkertben és a Szegedi Vadasparkban is.

További olvasmányok[szerkesztés]

David Baron, Beast in the Garden: A Modern Parable of Man and Nature, W. W. Norton, 2003. november, keménykötésű, 320 oldal, ISBN 0-393-05807-7

Külső hivatkozások[szerkesztés]