Appalache-hegység

Appalache (Appalachians)
Appalache-vonulat Pennsylvaniában
Magasság	2037 m
Ország	Amerikai Egyesült Államok Kanada Franciaország
Relatív magasság	2037 m
Legmagasabb pont	Mount Mitchell
Típus	röghegység
Hosszúság	2400 km
Szélesség	480 km
Elhelyezkedése
Appalache Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 40°, ny. h. 78°40, -78
A Wikimédia Commons tartalmaz Appalache témájú médiaállományokat.

Az Appalache-hegység (franciául: les Appalaches) hegységrendszer Észak-Amerikában. Első gyűrődései a kaledóniai orogén ciklus takoni szakaszában, az ordovícium folyamán, mintegy 480 millió éve képződtek. További emelkedése a karbonban, a herciniai orogén ciklus alatt, 350-300 millió éve történt.

Neve

Amikor 1528-ban a Narváez-expedíció tagjai, köztük Álvar Núñez Cabeza de Vaca Florida északi partjait kutatták fel, egy bennszülött falura bukkantak a mai floridai Tallahassee közelében, amelynek nevét saját nyelvükön így írták: Apalachen. A név a spanyolok használatában Apalachee alakra módosult és a törzsre, illetve a messze északra a szárazföld belsejébe nyúló régióra is alkalmazták. Erről kapta nevét az Appalache-hegység, az apalachee indiánok, az Apalachee-öböl, az Apalachicola folyó, az Apalachicola-öböl, az apalachicola indiánok és a floridai Apalachicola város. Az Apalachen szót idővel egy a szárazföldön beljebb fekvő hegységre is alkalmazták, majd kiterjesztették az egész hegységrendszerre. Narvaez expedíciója 1528. június 15-én érkezett az apalacheek területére. Így az Appalache a negyedik legrégibb ma is használt európaiak adta helynév az Egyesült Államokban.

Általános leírása

Jellegzetes kép a Ridge & Valley területéről, ahol a kanyargós, de párhuzamos, 60–400 méteres relatív magasságú hegygerincek között lapos, feltöltött völgyek húzódnak

Legnagyobb része az Amerikai Egyesült Államokban helyezkedik el, de átnyúlik Kanada délkeleti részébe is. Újfundland szigetétől 2400 kilométer hosszan és 160-480 kilométer szélességben nyúlik délnyugati irányban Alabama állam középső részéig, szegélydombjai Mississippi állam északkeleti részében húzódnak.

Számos vonulatból áll, az egyes hegyek átlagos magassága 900 méter. Legmagasabb csúcsa (és egyben a Mississippi folyótól keletre az Egyesült Államok legmagasabb pontja) a 2037 méteres Mount Mitchell, Észak-Karolinában.

Az Appalachia nevet a hegységrendszerhez kötődő különféle régiókra használják. Tág értelemben az egész hegységrendszert jelenti, szegélydombjaival és tagolt fennsíkjaival együtt. Szűkebb értelemben a középső és déli Appalache-hegység régióit jelenti, általában Kentucky, Tennessee, Virginia, Nyugat-Virginia és Észak-Karolina területeit, de néha ideértik a délebbre lévő Georgia, a nyugatabbi Dél-Karolina, északon Pennsylvania és nyugaton Ohio területeit is.

Az arkansasi és oklahomai Ouachita-hegység eredetileg az Appalache vele összefüggő része volt, de a geológiai változások elszakították tőle.

Felosztása

Felépítése, vonulatai

Az Appalache-hegység három fő részre osztható. Az Észak-Appalache a kanadai Új-Fundland és Labrador tartománytól a Hudson folyóig terjed. A Középső-Appalache a Hudson völgyétől a New folyóig Virginiában és Nyugat-Virginiában, innentől pedig a Dél-Appalache.

Az Észak-Appalache-hez tartozik az újfundlandi Long Range-hegység és Annieopsquotch-hegység, a quebeci Chic-Choc-hegység és Notre Dame-hegység, Új-Brunswick és Új-Skócia egyéb elszórt hegyei és kisebb hegységei, a Longfellow-hegység Maine-ben, a Fehér-hegység New Hampshire-ben, a Zöld-hegység Vermontban és a Berkshires Massachusettsben.

A Középső-Appalache-hez tartozik több kisebb hegycsoport mellett a Ridge-and-Valley Appalachians az Allegheny-plató Allegheny Frontja és a Nagy Appalache-völgy között, a New York-New Jersey-fennsík, a New York-i Taconic-hegység és a Blue Ridge-hegység jelentős része.

A Blue Ridge déli meghosszabbítása már a Déli-Appalache-hez tartozik, ahogy az Unaka-hegység és a Ridge-and-valley Appalache Cumberland-fennsíkhoz kapcsolódó hegyei is.

A New York-i Adirondack-hegységet gyakran tévesen az Appalache részének vélik, ez azonban geológiai értelemben a kanadai Laurentian-hegység déli meghosszabbítása.

Élővilág

Az Appalache-hegység középső és déli szakasza Észak-Amerika egyik biológiailag legsokszínűbb területe. A észak-déli irányú vonulatának és völgyeinek köszönhetően a különböző állat-, és növényfajok száma nagyon magas. Az állatok könnyen tudtak mozogni ezeken keresztül a hidegebb és melegebb időszakok között, megtalálva a legkedvezőbb mikroklímákat.

Állatvilág

A hegység állatvilágának fontos szereplője az öt különböző típusú falakó mókus. A leggyakoribb a keleten az alacsony és közepes magasságokban élő keleti szürkemókus (Sciurus carolinensis). Hasonló területeken él az amerikai rókamókus (Sciurus niger) és a sokkal kisebb testű déli repülőmókus (Glaucomys volans). Az hidegebb és magasabb északi területekre jellemzőbb a kanadai vörösmókus (Tamiasciurus hudsonicus). Az északi repülőmókus (Glaucomys sabrinus fuscus), ami sokban hasonlít déli párjára, az északi keményfa és lucfenyő-erdőkben található csak meg.

Hasonló elterjedésben élnek a hegységben a floridai üreginyulak (Silvilagus floridanus) és a fehérfarkú szarvasok (Odocoileus virginianus). Az utóbbi állománya sokat nőtt azt követően, hogy a keleti erdei farkas (Canis lupus lycaon) és az észak-amerikai puma (Puma concolor couguar) teljesen eltűnt a területről. A két állatfaj kitelepedése következtében a hegység erdőinek egy része túl lett legeltetve, más mezőgazdasági termések is elpusztultak. További szarvasfélék közé tartozik a csak északon megtalálható jávorszarvas (Alces alces) és a vapiti (Cervus canadensis), amely ugyan egy időre eltűnt a területről, elkezdett visszatérni a déli és központi területeken. Québec tartomány ad otthont a hegység egyetlen rénszarvas-állományának a Szent Lőrinc-folyó déli oldalán. A hócipős nyúl (Lepus americanus) főleg északon gyakori, de magasabb területeken (Virginiában és Nyugat-Virginiában) délebben is fellelhető. Ennek ellenére ezek a délebbi állományok ritkák és kicsik.

Az Appalache-hegységben megtalálható még a kanadai hód (Castor canadensis), amely azt követően kezdett ismét elterjedni a területen, hogy évekig bundája miatt vadászták, és minimálisra csökkentették állományát. A faj visszatérése sok változást okoz, főleg az állat által felépített gátaknak és más építményeknek köszönhetően. Más gyakori erdei állatfajok közé tartozik a fekete medve (Ursus americanus), a csíkos bűzösborz (Mephitis mephitis), a mosómedve (Procyon lotor), az északi oposszum (Didelphis virginianus), az erdei mormota (Marmota monax), a vörös hiúz (Lynx rufus), a szürkeróka (Urocyon cinereoargenteus), a vörös róka (Vulpes vulpes) és a prérifarkas (Canis latrans), az utóbbi elterjedésében nagy szerepet játszott a keleti erdei és vörös farkasok (Canis rufus) kitelepedése. Európai eredetű vaddisznókat a 20. század elején telepítettek a területre.

Az elterjedt madárfajok között van a kelet-amerikai pulyka (Meleagris gallopavo silvestris), a galléros császármadár (Bonasa umbellus), a sirató gerle (Zenaida macroura), a holló (Corvus corax), a karolinai réce, az amerikai uhu (Bubo virginianus), a szalagos bagoly (Strix varia), a keleti lármáskuvik (Megascops asio), a rőtfarkú ölyv (Buteo jamaicensis), a vörösvállú ölyv (Buteo lineatus), az amerikai héja (Astur atricapillus) és különböző verébalakúak.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Appalachian Mountains című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Appalachian/Blue Ridge Forests images at bioimages.vanderbilt.edu (slow modem version)
• Appalachian Mixed Mesophytic Forests images at bioimages.vanderbilt.edu (slow modem version)
• University of Kentucky Appalachian Center
• Appalachian Tectonics Study Group
• Forests of the Central Appalachians Project Detailed inventories of forest species at dozens of sites.