Villásszarvú antilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Villásszarvú antilop
Evolúciós időszak: Kora pleisztocén - jelen, 2,5–0 Ma
Oregoni hím példány
Oregoni hím példány
Wyomingi nőstény példány
Wyomingi nőstény példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Részalrend: Giraffomorpha
Öregcsalád: Giraffoidea
Család: Villásszarvúantilop-félék (Antilocapridae)
Alcsalád: Antilocaprinae
Nemzetség: Antilocaprini
Nem: Antilocapra
Ord, 1818
Faj: A. americana
Tudományos név
Antilocapra americana
(Ord, 1815)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Villásszarvú antilop témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Villásszarvú antilop témájú médiaállományokat és Villásszarvú antilop témájú kategóriát.

A villásszarvú antilop (Antilocapra americana) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a villásszarvúantilop-félék (Antilocapridae) családjába tartozó egyetlen élő faj és egyben típusfaja is.

Hasonló megjelenése ellenére nem rokona az Afrikában és Ázsiában elterjedt különféle antilopfajoknak, hanem egy a tülkösszarvúakkal párhuzamosan kifejlődött család utolsó életben maradt faja. Bár életmódjában sok mindenben hasonlít a tülkösszarvúakra, bizonyos tulajdonságai a szarvasfélékkel mutat rokonságot.

Előfordulása[szerkesztés]

A villásszarvú antilop Észak-Amerika nyugati részén, a kanadai határtól, Mexikó északi részéig honos.

A húszas években kíméletlenül vadászták, ezért állománya a korábbi 35 millióról 20 000 egyedre csökkent. Különböző természetvédő szervezetek óvintézkedéseinek köszönhetően ma már ismét 450 000-re nőtt a számuk, bár egyes alfajok továbbra is veszélyeztetettek. Mexikóban számuk nem éri el az 1000 egyedet, így mindhárom ott előforduló alfaj veszélyeztetett. Közülük a Kaliforniai-félszigeten élő Antilocapra americana peninsularis a legritkább, egyedszáma nem lehet több 200 állatnál és a „kihalástól veszélyeztetett” kategóriába sorolják. Ez az alfaj kizárólag Mexikóban él, a másik kettőnek vannak populációi az Amerikai Egyesült Államokban is, így azok az ottani természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően kevésbé fenyegetettek.

Alfajai[szerkesztés]

  • Antilocapra americana americana Ord, 1815 - Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada prérijein
  • Antilocapra americana mexicana Merriam, 1901 - Az Egyesült Államok délnyugati államainak félsivatagaiban és Mexikó csatlakozó területein
  • Antilocapra americana oregona V. Bailey, 1932 - Oregon
  • Antilocapra americana peninsularis Nelson, 1912 - A Kaliforniai-félszigeten fordul elő
  • Antilocapra americana sonoriensis Goldman, 1945 - Arizona déli részén és Mexikó északi területein

Megjelenése[szerkesztés]

Az állat fej-törzs-hossza 100-150 centiméter, farokhossza 7,5-17,8 centiméter, marmagassága 81-104 centiméter és testtömege 36-70 kilogramm.[1] A hímnek villa alakú, hátrafelé hajló, kis, előre álló hegyű szarva van. A nőstény szarva nagyon apró vagy teljesen hiányzik. A szarvcsonton lévő szarvtokot évente váltják. Veszély esetén a hosszú, fehér szőre feláll, ez figyelmeztető jelzés a csorda többi tagjának; egyúttal a farok tövénél levő mirigy erős szagot termel. A gida kezdetben szürkésbarna, körülbelül három hét elteltével veszi fel szülei halvány árnyalatát. A gidák a szoptatási időt kivéve az első napoktól egyedül maradnak.

A hím
és két nőstény

Életmódja[szerkesztés]

A villásszarvú antilop csordához és revírhez kötődő, legelő életmódot folytat. Tápláléka lágy szárú növények, cserjék levelei, fűfélék és kaktuszok. Az állat 9-10 évig élhet.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget 15 hónapos korban éri el; a hím ritkán szaporodik ötödik életéve előtt. A párzási időszak márciustól októberig tart. A vemhesség 252 napig tart, ennek végén általában kettő, néha három gida születik. A gidák már három hetesen füvet esznek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nowak, R. M. (1999). Pronghorn Pages 1132–1134 in Walker's Mammals of the World. Volume 1. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, USA and London, UK.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]