Jaguarundi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Jaguarundi
Puma yagouaroundi, melanism.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Macskafélék (Felidae)
Alcsalád: Macskaformák (Felinae)
Nem: Puma
Faj: P. yaguarondi
Tudományos név
P. yaguarondi
Lacépède, 1809
Szinonimák
  • Felis eyra
  • Felis yaguarondi
  • Herpailurus yaguarondi
Elterjedés
Jaguarundi area.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Jaguarundi témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jaguarundi témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jaguarundi témájú kategóriát.

A jaguarundi (Puma yaguarondi) a ragadozók rendjébe, azon belül a macskafélék családjába tartozó faj.

Neve elenére nem a jaguár (Panthera onca), hanem a puma (Puma concolor) közeli rokona.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj igen változatos területeken fordul elő a sűrű esőerdőktől kezdve a bozótosokon és a pampákon át a mocsarakig bezárólag. A hegyvidéket kerüli, 2000 méteres tengerszint feletti magasság felett ritka. Elterjedési területe Argentína északi részétől egészen Mexikóig, illetve az Amerikai Egyesült Államok déli vidékéig (Texas) terjed. Floridában valószínűleg él egy elszökdösött házikedvencekből visszavadult populáció.

Alfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jaguarundi talán a legkevésbé macskaszerű az összes macskaféle között. Rövid lábai, megnyúlt teste, ellaposodó pofája, valamint hosszú farka alapján inkább menyétfélére emlékeztet- ezért is hívják menyétmacskának. A faj átlagos testtömege 3-10 kilogramm, marmagassága 25-35 centiméter, hossza 85-140 centiméter között változhat. Bundája egyszínű: fekete, szürkésbarna, vagy vörös. Régebben a vörös példányokat külön faj képviselőinek hitték (Felis eyra). Egy almon belül akár az összes színváltozatot is megtalálhatjuk, de a szárazabb területeken élő jaguarundik általában világosabb színűek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapvetően magányosan éli életét, de párokban is vadászhat. Fogságban rendszeresen társas, és a hímek nem bántják utódaikat. A kapcsolattartásban változatos hangadása segíti, eddig 13 különféle hangjelzését jegyezték fel.

A jaguarundi hajnaltájt és szürkületkor aktív. Territóriumot tart fenn, de ez átfedheti más példányok területeit. A macskafélékre jellemző módon ez a faj is ragadozó életmódot folytat: elsősorban apró emlősöket, rágcsálókat, nyulakat, hüllőket, halakat, kétéltűeket és a farmerek nagy bosszúságára háziszárnyasokat fogyaszt. Ahhoz. hogy jól lakjon, naponta nagyjából negyvenszer kell zsákmányt ejtenie. Elsősorban a talajon vadászik, de kiválóan mászik fára, és a feljegyzések arról tanúskodnak, hogy úszóként is megállja a helyét.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A trópusokon élő jaguarundik szaporodása nem évszakhoz kötött, míg az északabbi vidékeken márciusban és augusztusban kerülhet sor párzásra. 70-75 napos vemhesség után a nőstények világra hozzák 1-4 kölyökből álló almukat. A kicsik eleinte foltosak, de színük hamarosan a felnőttekére kezd hasonlítani. 6 hétig szopnak, ezt követően állnak át szilárd táplálékra. Ivarérettségüket 24-36 hónaposan érik el. A fogságban tartott jaguarundik akár 15 évig is elélhetnek.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jaguarundit nem elsősorban a kereskedelem veszélyezteti, bár szerepel a CITES II. függelékében, a 4 észak- és közép-amerikai alfaj pedig az I.-ben. A fajt elsősorban az emberi terjeszkedés és az élőhely pusztulása fenyegeti, bár a baromfiudvarokban okozott kár miatt is üldözik.

Régebben a jaguarundi kedvelt rágcsálóirtó háziállat volt Közép-Amerikában, tartása ma már nem jellemző. Állatkertekben is ritka. Jelenleg Magyarországon sem tartják sehol, korábban élt belőle egy pár a Budapesti Állatkertben.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]