Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Milei.vencel/Komm

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
  • Először is olyan társadalmi utópiákat foglal magába, amelyek a társadalom minden tagjának egyenlőségén és szabadságán, a közös tulajdonon és a kollektív problémamegoldáson alapulnak.
  • Harmadszor, olyan mozgalmakra és politikai pártokra vonatkozik, amelyek a társadalmak kommunizmusra való áttérését vagy a kommunista elméletek gyakorlatba ültetését célozzák.
  • Ősi kommunizmus : a korai társadalmak feltételezett javak közössége, amelyet bizonyos hagyományok dokumentálnak. A judaizmusban az üdvösség várakozásának részévé vált, és ott, mint később a korai kereszténységben, bizonyos mértékig „szeretetkommunizmusként” gyakorolták.
  • Utópista szocializmus vagy másképp korai kommunizmus: kísérletek a társadalmi, nem csak politikai-jogi egyenlőség elérésére a tulajdon tekintetében minden ember számára ( köztulajdon, kollektív ). Ezek a korlátozott kísérletek és utópiák az 1789-es francia forradalom óta általános politikai céllá váltak, amely az egyenlőség gondolatából származott.
  • Marxizmus : a termelőeszközök magántulajdonának világméretű felszámolása és közös tulajdonba adása (szocializáció) a munkásosztály politikai uralma révén (proletariátus diktatúrája), mint az osztály nélküli társadalom szükséges feltétele. Ezt a forradalmi változást megkülönböztetik a „korai” vagy „utópisztikus” szocializmustól és kommunizmustól.
  • Tanácskommunizmus: a kapitalista társadalom megdöntése, amelynek célja a tanácsköztársaságok munkásainak önszerveződése. A tanácskommunisták elutasították a kommunista pártok igényét a vezetésre. A párizsi kommün mintának számít.
  • Leninizmus: egy először szocialista, majd kommunista termelési mód megvalósítása a „proletariátus diktatúráján” keresztül, amelyet az államhatalmat meghódító forradalmi káderpárt autokráciájaként értünk. Ezután fokozatosan érvényesítenie kell az osztály nélküli társadalmi rendet közigazgatásilag, és meg kell akadályoznia az új kapitalista osztályuralom visszatérését.
  • Sztálinizmus: a centralista egypárti diktatúra és a belső erőltetett állami iparosítás állandósulása, a szovjet SZKP igénye a marxizmus-leninizmusból, mint az államuralom ideológiájából fakad.
  • Trockizmus: a permanens forradalom elmélete, amely szerint a kommunizmus, szemben a sztálinizmus által propagált szocializmus egy országban való felépítésével, csak világszerte, azaz világforradalom révén valósítható meg.
  • Maoizmus: kommunista forradalmi mozgalom és világnézet, amely ötvözi a marxizmust-leninizmust a hagyományos kínai konfucianizmus filozófiájával.
  • Titoizmus: amelyet Josip Broz Tito dolgozott ki, aki a kommunizmust Jugoszláviában a munkások önigazgatásával és nemzetiségi kiegyenlítésével, valamint el nem kötelezettséggel akarta megvalósítani.
  • Valódi szocializmus: a keleti blokk által végrehajtott szovjet típusú gazdasági tervezésre utalt.[1] Az 1960-as évektől kezdődően a keleti blokk országai, mint például Lengyelország, Kelet-Németország , Magyarország, Csehszlovákia és Jugoszlávia azzal kezdtek érvelni, hogy politikájuk azt képviseli, ami termelékenységük szintjén reálisan megvalósítható.
  • Eurokommunizmus és reformkommunizmus: a szovjet vezetéstől elszakadó európai pártok és csoportok programja, amelyek parlamenti eszközökkel, valamint a termelőeszközök magán- és állami tulajdonának hibrid formáival önálló kommunizmusra törekszenek.

[[Kategória:Munkásmozgalom]] [[Kategória:Kommunizmus]]

  1. "Socjalizm Realny" [Real Socialism]. Encyklopedia Interia