Szerkesztő:KAIRSESV/Csigafarm

Csigafarm Olaszországban..

A csigafarm vagy helicikultúra a csigák tenyésztésével foglakozó gazdálkodás. A csigákat sokoldalúan hasznosítják: a kifejlett csigákat és a petéket (a kaviárhoz hasonlóan) ételként fogyasztják, a nyálkát pedig a kozmetikai ipar dolgozza fel. A leggyakrabban tenyésztett csigák az éticsiga (Helix pomatia), a pettyes éticsiga (Cornu aspersum, korábban Helix aspersa) és a közönséges achátcsiga (Achatina fulica avagy Lissachatina fulica).

Ehető csigafajok

	Éticsiga (Helix pomatia): Házának átlagos mérete 45 mm. Európa nagy részén őshonos, erdős területekn él 2000 méteres magasságig, de megtalálható a szőlőültetvényeken és a kertekben is. Valószínőleg a rómiaiak telepítették be Nagy-Britanniába, az Egyesült Államokba pedig a bevándolrók vitték be főleg Michigan és Wisconsin államokba. Az éticsigát sokan előnyben részesítik a pettyes éticsigábal szemben a nagyobb mérete és jobb íze miatt.
	Pettyes éticsiga (Cornu aspersum/Helix aspersa): A kifejlett egyed háza 4-5 kanyarulatból áll és 30-45 mm átmérőjű. Eredeti hazája a Földközi-tenger partvidéke egészen Spanyolországig, de megtalálható a Brit-szigeteken is, ahová az i. sz. I. században a rómaiak telepítették be. Az Amerikai Egyesült Államokban is általánossá vált, miután a franciák a XIX. században meghonosították Kalifornáiban, ma már kártevőnek számít. A pettyes éticsiga élettartama 2–5 év, könnyen alkalmazkodik a különféle éghajlati viszonyokhoz és környezeti feltételekhez, és megtalálható az erdőkben, a mezőkön, a homokdűnéken és a kertekben is. Alkalmazkodóképessége szinte kockázatmentessé teszi a tenyésztését.
	Közönséges achátcsiga (Achatina/Lissachatina fulica): Afrikából származó óriási csigafaj, akár 326 mm hosszúra is megnőhetnek. Eredeti elterejedési területük a Dél-Szahara (sivatag) volt. 1847-ben szándékosan betelepítették Indiába. Az 1970-es években megjelent az Egyesült Államokban is. Súlyos mezőgazdasági kártevő, nemcsak a terményt fogyasztja, de nagy mérete miatt a nyálkája és a széklete is károsítja a növényeket, ráadásul a szennyezett növények fertőzőek lesznek, ami az emberek halálát is okozhatja. Ezért az USA nagy erőfeszítéseket tett a achátcsigák visszaszorítására, a mezőgazdasági minisztérium betiltotta behozatalukat, bár házikedvencénk ma is szívesen tartják őket nagy méretük és különleges mintázatuk miatt.
	Fehérszájú kerticsiga (Cepaea hortensis): Háza 20 mm-es. Közép- és Észak-Európában őshonos. Élőhelye változó, de a ligeti csigához képest a hidegebb és nedvesebb helyekenet kedveli. Ezt a fajt betelepítették Maine-be, Massachusettsbe és New Hampshire-be a gyarmati időkben, de az Egyesült Államokban nem honosodott meg. Kisebb mérete és – egyes vélemények szerinti – kevésbé jó íze miatt nem olyan népszerű a konyhában, mint más európai fajok.
	Ligeti csiga (Cepaea nemoralis): Háza 25 mm átmérőjű, Közép-Európából származik, de az Egyesült Államokban is széles körben elterjedt. Megtalálható az erdőktől a homokos dűnékig mindenhol. Elsősorban elszáradt növényi részekkel táplálkozik, de fogyaszt döglött gilisztákat és csigákat is.
	Pizai fűcsiga (Theba pisana): Háza kb. 20 mm nagyságú. Szicíliából származik, száraz területeken él a tenger közelében. Mára számos Európai országban megjelent, többek között Angliában is. Komoly kértevőnek számít, olyannyira, hogy Kalifornáiban lángszórólva égettek fel egész területeket, ahol elszaporodott. 3000 csiga akár 24 óra alatt képes egy kertet teljesen elpusztítani.
Egyéb ehető csigák: mintás szalagoscsiga - Eobania vermiculata (25 mm), Helix adanensis, Helix aperta (25 mm), fehérsávos éticsiga - Helix lucorum (45 mm), Iberus alonensis (30 mm), Otala lactea (26-35 mm), Otala punctata (35 mm), Sphincterochila candidissima (20 mm).

A csigák életciklusai

Szaporodás

Párzó éticsigák.

Az étkezésre nevelt csigák lehetnekhermafroditák vagy váltivarúak. A hermafroditáknál a reproduktív szerveik megtermékenyítésre és megtermékenyülésre is képesek, de a szaporodáshoz – hacsak nem kényszerülnek partenogenezisre vagyis szűznemzésre – két csigára van szükség, a párzás során kölcsönösen megtermékenyítik egymást. A váltivarúaknál elkülönülnek a hímek és a nőstények, ugyanakkor bizonyos fajoknál a csigák képesek életük során egyszer vagy többször is nemet váltani, egy párzási szezonban jellemzően hímként vagy nőstényként visekednek. A csigáknak akár évekre i szükségük lehet, hogy elérjék az ivarérett kort.

A párzási időszak jellemzően a késő tavasz vagy a nyár eleje, az udvarlás akár néhány órán át is tarthat. Ha a körülmények adottak, a nyár folyamán sor kerülhet egy újabb párosodásra. Az aktus után néhány héttel a csiga lerakja a petéit, amennyiben viszont a környezet nem megfelelő, akár egy évig is képes a másik csiga ivarsejtjeit raktározni. Megfigyelték, hogy az állatok nem voltak hajlandók fajtársaikkal párosodni, ha azok jelentős távolságból származtak.

Egy éticsiga komposztba rejti a tojásait.

Éticsiga

Az éticsigák tojásai körülbelül 3 mm átmerőjűek, meszes héjuk van, és igen nagy arányú bennük a sárgája (vitellus). Nagy időbeli eltérések vannak a párzás és a tojásrakás között, általában 2-8 hét. A tojásokat fölbe ásott lyukakba temetik jellemzően augusztusban. A csiga a kiásott lyukba rakja a fejét, míg csak a háza látszik ki, a nemi szervek kivezető nyílása közvetlenül a fej mögött van. A csigának 2-3 napra van szükséga, hogy 30-50 tojást rakjon le. Végül befedi a fészket föld és nyálka keverékével.

Az éticsigáknak legalább 7 cm mélyre kell temetniük a tojásaikat, hogy azok ne essenek ragadozók (hangyák, fülbemászók és százlábúak) áldazataivá. A talaj nem lehet sem túl száraz, sem pedig túl tömör, az agyagos talajban a kikelt kiscsigák nem tudnak kijutni a fészekből. A kikelési arány függ a talaj összetételétől, nedvességétől és hőmérsékletétől. Az ideális talaj 20-40 % szervesanyagot tartalmaz, hőmérséklete 21°C-os, és nem esik 5-10°C alá, nedvességtartalma pedig 80%-os. Egy vizsgálat során kiderült, hogy a tojásrakás során a csigák jelentős tömeget vesztenek, ami mintegy harmaduknál végzetes.

A kiscsigák 3-4 hét elteltével kelnek ki, és azonnal táplálkozni kezdenek. A madarak, rovarok, békák és egerek jelentősen megapasztják a számukat. A túlélők a tél közeledtével beássák magukat a földbe, olykor akár 30 cm mélyre, így vészelik át a telet. Csak akkor másznak elő, ha már eléggé átmelegedett a talaj.

Pettyes éticsiga

A pettyes éticsiga tojásait 2,5-4 cm mély gödörbe rakja le.

A pettyes éticsiga tojása fehér, gömb alakú, mintegy 3 mm átmérőjű. A csiga a párzás után 5 nap és 3 hét közötti időtávolságban rakja le őket. A gödör mélysége 2,5-4 cm, egy fészekbe átlagosan 85 tojás kerül.

Meleg, nedves éghajlaton a pettyes éticsiga februártól októberig akár ötször is rakhat tojásokat, a párzási időszak akkor kezdődik, amikor legalább 10 óra hosszúak a nappalok, és akkor fejeződik be, amikor a napfényes óták hossza ez alá megy. Ha elég meleg az idő, a tojások 2 hét alatt kikelnek, hidegebb időben négy hét alatt. Akár néhány napot is igénybe vehet, hogy a kiscsigák kitörjenek a fészekből.

Ha elegendő élelem áll rendelkezésre, akkor az adott évben kikelt csigák a következő év júniusára elérik felnőtt méretüket, így 1-2 év alatt ivaréretté válnak.

Az achátcsiga tojásai és kicsinyei.

Fiatal achátcsigák uborkát esznek.

Közönséges achátcsiga

Az afrikai achátcsiga egy alkalommal 100-400 elipszis alakú tojást rak, egy évben akár többször is, jellemzően az esős évszakban. A tojásokat elrejtheti egy gödörben, de a sziklás talaj esetében annak felületére, szerves anyagokba vagy a növények tövéhez. A tojások 10-30 nap múlva kelnek ki, és a kiscsigák már 4 mm-esek, sőt, havonta akár 10 mm-t nőhetnek. Hat hónap elteltével. ha az achátcsigák már 35 mm hosszúak, ivaréretté válnak. Az ivarérettség elérése egyébként az időjárási körülményektől és a rendelkezésre álló kalcium mértékétől függően 6-16 hónap. Egy csiga 5-6 évig él, de akár megérhet 9 éves kort is.

Fiatal csigák

A kikelés után a fiatal csigákat hat hétig még a keltetőben tartják. Az egy genercióhoz tartozó csigák később is együtt maradnak, mivel a csigák növekedése akkor a legjobb, ha hasonló méretű csigák vannak együt. A fiatalok számára a nyolc órányi világosság a megfelelő. A fiatal csigákat salátaleveleken nevelik.

Növekedés

A csigák növekedését számos tényező befolyásolhatja: a takarmány, hőmérséklet és nedvesség, valamint a fajtajellemzők. Negatívan hat a zsúfoltság, a stressz; a csigák érzékenyek a zajra, a fényre, a rázkódásra, nem higiénikus körülményekre, a rendszertelen táplálásra, az érintésre.

A pettyes éticsiga jó növekedéséhez legalább 3-4% kalciumot kell tartalmaznia a talajnak. A többi csigafajnak ennél is többre van szüksége. Az alacsony kalciumbevitel lassítja a fejlődést és vékony héjat eredményez. A kalciumot érdemes egy edényben kihelyezni a csigáknak, hogy igényeik szerint ehessenek belőle. A csigák számára nem csak a táplálék jelent kálciumforrást, megrághatják a házak falát, megehetik a festéket vagy bármilyen hulladékot is.

A csigák életciklusai:

A csigák nedves környezetben aktívak, ez a táplálkozás időszaka. A környező növényeken vízcseppek ülnek, ami a csigáknak ideális.

Egy éticsiga, amely a nyári szárazságban epifragmával zárta le a házát, amíg nedvesebb időre vár.

A kiscsigák háza a tojás héjából fejlődik ki, ezért a kikelt csigák házának mérete a tojás méretétől függ. A csiga növekedésével a ház folyamatosan nő a szájadékánál, a kifejlett állatnál a szájadéknál egy megvastagodott perem avagy ajak alakul ki, ez jelzi az ivarérettséget, ettől fogva a csiga már nem nő tovább. Mivel a csiga súlya a szövetek nedvességtartalmát függően szélsőségesen képes változni, ezért a csigák méretét a ház méretével mérik. A tapasztalat szerint a gyorsabban nővő csigák nagyobbak is lesznek, és ezek tojásai is nagyobbak lesznek, kicsinyeik pedig szintén gyorsabban nőnek.

A szárazság gátolja a növekedést, sőt, akár le is állíthatja az aktivitást. A csigák nyáron a nagy melegben inaktívvá válnak, epifragmával zárják le a házukat, és megvárják, míg az időjárás nedvesebbre fordul.

A csigák legaktívabb időszaka néhány órával napnyugta után van, ilyenkor alacsonyabb a hőmérséklet és a légkör páratartalma kicsapódik a szilárd felületeken. Ez a táplálkozás és a növekedés ideje. A nappali órákban inkább menedékekbe húzódnak vissza.

A csigafarm

A csigák kiválasztása

Egy csigapopuláción belül és azonos körülmények között is egyes csigák gyorsabban nőnek, mint a többiek. Egyes példányoknak kétszer annyi időbe tellik az ivarérettség elérése, ez segíti a faj túlélését a vadonban, de egy csigatenyésztőnek viszont ki kell választania a leggyorsabban és legnagyobbra növő egyedeket tenyészállatoknak, a kisebbeket pedig érdemes eladnia Evvel a módszerrel a csigák átlagos mérete már néhány generáció alatt jelentősen megnőhet.

Egy kültéri csigalegelő. A takarmánynövények ágyását oldalról kerítés, felülről háló védi. A megfelelő nedvességről egy vízszórórendszer gondoskodik.

A csigatenyésztés kellékei

• A csigák számára kiejelölt hely lehet kültéri vagy beltéri. A kültéri esetében a csigák a szabadföldön vannak, általában élő, takarmányként szolgáló növények ágyásait kerítik körbe kerítéssel vagy hálóval. A területet felülről is érdemes védeni, nehogy a madarak vagy más állatok megtámadják a csigákat. Szabadföldön a csigák számára védelmet jelenthetnek a fény és a meleg ellen a takarmányként nevelt növények, de az árnyékolás valamilyen építménnyel is megoldható. A beltéri csigaszállást ki lehet alakítani egy épületben, üvegházban vagy fóliasátorban. A keltetésthez gyakran külön teret alakítanak ki.
• Az ideális körülmények biztosításához megfelelő mérőeszközökre van szükség: a páratartalom, a hőmérséklet, a talajnedvesség és a fény mérésére szolgáló fekszerelés.
• A hőmérsékletet és a páratartalmat általában vízszórással szokták megoldani. A vízrendszernek el kell juttatnia a vizet a megfelelő helyre, ott megfelelő módon szét kell juttatnia, a felesleges vizet pedig el kell vezetnie.

Optimális körülmények

• Hőmérséklet: A csiák élettevékenysége a hőmérséklet függvényében a következőképpen alakul:

• Nedvesség: A csigák számára a talaj 80% vagy a feletti nedvességtartalma a megfelelő, ugyanakkor a talaj nem lehet teljesen telített sem, ezért a víz elvezetéséről gondoskodni kell. A gazdák általában vízszórófejes öntözőrendszert használnak a csigalegelő nedvesen tartásához. Ha a legelőn növények is vannak, érdemes a növények leveleit nedvesen tartani.
• Talaj:
  • A csigák a talajba nemcsak a toljásaikat rakják, de a föld egy részét meg is eszik. Még a jó minőségű talaj mellett is előfordulhat, hogy törékennyé válik a csigák háza, még a kiegyensúlyozott táplálkozás mellett is szükségük lehet kihelyezett kalciumra. A kihelyezett kalcium általában őrölt mészkő, egy négyzetméterre fél kg-ot kell kijuttatni.
  • Ha a talaj 20-40% szerves anyagot tartalmaz, akkor a szerves anyagok biztosítják a kalcium és a magnézium megfelelő arányát, ami jó növekedést elősegíti.
  • Az ideális talajban nincs sok homok, ami kiszárítaná a csigákat és a tojásokat, de nincs benne sok agyag sem, ami lehetetlenné teszi az ásást.
  • A talaj pH-jának 7 körül kell lennie.
  • A csigák tevékenysége nyomán a talaj elhasználódik, a gazdának meg találni a módot arra, hogy eltávolítsa a csigák ürülékét és nyálkát a talaj felszínéről, és hogy megakadályozza a nem kívánt kémiai változásokat a talajban. Ehhez gyakran földigilisztákat használnak, mivel ezek lebontják a csigák ürülékét és nyálkáját.
• Fény: A fény és a sötétség aránya befolyásolja az aktivitást, az evést, a párzást és a tojásrakást. A pettyes éticsiga esetében megfigyelték, hogy a 18 óránál hosszabb megvilágítás serkenti, a 12 óra alatti pedig gátolja a növekedést. A 18 órányi nappal tűnik az optimálisnak, ennek az időnek az eléréséhez a zárt terek esetében mesterséges fényforrásokat is használnak.

.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Heliciculture című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.