Pizai fűcsiga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Pizai fűcsiga
Camargue fg11.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Altörzs: Héjasok (Conchifera)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Valódi csigák (Orthogastropoda)
Öregrend: Heterobranchia
Rend: Tüdőscsigák (Pulmonata)
Alrend: Szárazföldi csupaszcsigák (Eupulmonata)
Alrendág: Stylommatophora
Öregcsalád: Helicoidea
Család: Főcsigák (Helicidae)
Alcsalád: Helicinae
Nemzetség: Thebini
Nem: Theba
Faj: T. pisana
Tudományos név
Theba pisana
Müller, 1774
Szinonimák
  • Helix Albella Linnaeus, 1758
  • Helix pisana Müller, 1774
  • Eupharypha pisana (Müller)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pizai fűcsiga témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pizai fűcsiga témájú médiaállományokat és Pizai fűcsiga témájú kategóriát.

A pizai fűcsiga[1] vagy mediterrán csiga (Theba pisana) eredetileg a Földközi-tenger térségében őshonos szárazföldi csigafaj, amely azonban invazív fajként több országban elterjedt és jelentős mezőgazdasági károkat okozhat.

Megjelenése[szerkesztés]

A csigaház

A csigaház 5-6 kanyarulatból áll, szélessége 12–25 mm, magassága 9–20 mm, görögországi változatának átmérője jellemzően 15 mm alatt van. Alapszíne a fehértől a krémszíntől a sárgásig lehet, amelyet hosszanti sávok vagy sávba rendeződött halvány- vagy sötétbarna foltok díszítenek. A faj jellegzetessége, hogy a csigaház csúcsa, első kanyarulata gyakran sötét kékesszürkére színeződik. Köldöke közepesen szűk, a szájadék pereme részben elfedi. A szájadék belső pereme gyakran vöröses színű. Az állat egészen világos sárgásbarna, feje két oldaláról indulva sötétebb sávok futnak az igen hosszú csápok végéig.

Elterjedése[szerkesztés]

A pizai fűcsiga eredetileg a Földközi-tenger medencéjében volt honos, ahonnan továbbterjedt Európa atlanti partvidékére, egészen Hollandiáig és a Brit-szigetekig. A globális kereskedelemmel eljutott Ázsiába, Dél-Afrikába, Ausztráliába és az Egyesült Államokban Kaliforniába. Táplálkozása, az őshonos fajok kiszorítása és a gépesített feldolgozást akadályozó életmódja miatt sok helyen mezőgazdasági kártevőnek minősül.

Életmódja[szerkesztés]

Pizai fűcsiga tömegben

A pizai fűcsiga a homokos talajú tengerparti élőhelyeket kedveli, akár a növényzet által alig megkötött homokdűnéken is megél. A Portugáliától Görögországig húzódó partvidéken az egyik leggyakoribb csigafaj. A nyári napsütés által felforrósított homokos talajt úgy kerüli el, hogy napközben magas kórókra, bokrokra, kerítésoszlopokra mászik fel, gyakran tömegesen (3000 példányt is számoltak egyetlen fán). A mediterrán vidékeken a nyári aszályt is kórókra mászva, hibernálódva vészeli át. A komolyabb téli fagyokat nem viseli el. Növényevő, szinte bármilyen növény leveleit megeszi. Nagyobb tömegben a legelőkön a háziállatokkal versenghet a táplálékért és azok nem szívesen eszik meg a csigák által bemászott növényeket. Dél-Afrikában a citrus- szőlő- és pillangósvirágú ültetvényeket pusztítja. A gabonaföldeken a kórómászó szokása miatt eltömítheti a betakarító gépeket és a betakarított termést is élvezhetetlenné teszik. Populációsűrűsége 300-700 is lehet négyzetméterenként.

Mérsékelt éghajlaton (pl. Franciaország) júniustól októberig rakja le 40-80 petéjét kövek alá, a talajba. A kikelő utódok 2 mm átmérőjűek, az ivarérettséget 1 évesen, teljes méretüket 2 évesen érik el.

Változatai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Domokos Tamás, Pelbárt Jenő:A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései Archiválva 2013. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39, 2011.