Borossebes–Menyháza keskeny nyomtávú vasút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az egykori Borossebes–Menyháza-vasútvonal a hajdani Arad vármegyében (ma Románia) feküdt. A keskeny nyomközű vasútvonal nyomtávolsága 760 mm volt.

Története[szerkesztés]

Az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak (röviden ACsEV) borossebesi állomásától induló kisvasutat Wenckheim Frigyes gróf építtette saját költségén. A 21,2 km hosszú vasútvonalat 1893. augusztus 14-én nyitották meg, építése 303 000 koronába került. A korlátozott közforgalmú kisvasút kezelője az ACsEV volt.

A hegyvidéki jellegű pályán a legnagyobb emelkedés 18‰, a legkisebb ívsugár 50 méter volt. A vasútvonalon 67 db híd és áteresz épült. Az alépítményt 2,8 méteres koronaszélességben készítették, a kisvasúti vágányt 10,9 kg/fm tömegű, „w” jelű acélsínekkel fektették. A pályára 2,1 tonnás tengelyterhelést és legfeljebb 25 km/h-ás sebességet engedélyeztek. A forgalmat és a rakodást kilenc állomás segítette.

A vontatáshoz két darab kétcsatlóst, majd később egy háromcsatlós gőzmozdonyt vásároltak:

Pályaszám Név Gyári szám Gyártó
1 PÁL 1893/3648 Sigl, Wiener Neustadt
2 LÁSZLÓ 1893/3649 Sigl, Wiener Neustadt
3 KRISZTA 1897/13 Weitzer János gépgyára

A kisvasút a monyászai fürdőbe (a település neve 1910-től Menyháza) igyekvőkön kívül a környék kőbányáiból vörös márványt szállított az aradi építkezésekhez, illetve a cukorgyártáshoz szükséges mészkövet a mezőhegyesi cukorgyárba.

Az ACsEV vasútmérnöke Sármezey Endre 1901-ben új gőzmotorkocsit tervezett az Alföldi Első Gazdasági Vasút (röviden AEGV) számára. A budapesti Ganz gyárban készült 1001 pályaszámú kísérleti jármű próbamenetei a vasútvonalon zajlottak 1901 végén, mielőtt Békéscsabán véglegesen forgalomba nem helyezték.

A trianoni békeszerződés után a kisvasút 1920-tól Romániához került. A 2 pályaszámú gőzmozdonyt az AEGV szerezte meg, ahol a pályaszámát megtartva 1927-ig Békéscsabán dolgozott, majd újra a Wenckheim család tulajdonába került, a család tarhosi uradalmában üzemeltették.

A kisvasúton mindinkább a faanyag szállítás került előtérbe, ezért 1934-ben négy kisebb-nagyobb szárnyvonal épült ki összesen 18 km hosszúságban. A második világháború után a kisvasút üzemeltetője 1948-tól a Romániai Erdei Vasutak (röviden CFF) lett. Ebben az időszakban is több gőzmozdony látta el a vontatási szolgálatot:

Pályaszám Gyári szám Gyártó Megjegyzés
CFF 763.108 1908/? Mayer-féle gépgyár (később beolvadt a Schlick gyárba)
CFF 763.201 1907/1942 Bdp. 75/3 jelleg ex. AHMV 1 psz., 1962-ben Várasfenesre került
CFF 764.460 1956/1199 Reșița (Resicabánya) 1962-ben Várasfenesre került, 1998-tól a Csömödéri Állami Erdei Vasúton üzemel ÁBEL néven, jelenlegi pályaszáma 490,2002

A keskeny nyomközű vasútvonal, feltehetően az eredeti pálya végleges tönkremenetele miatt 1962-ben megszűnt.

Forrás[szerkesztés]

  • dr. Horváth Ferenc: Hazai vasútépítések az 1876–1900 évek között. In Magyar Vasúttörténet: 1876-tól a századfordulóig. Főszerk. dr. Kovács László. Budapest: (kiadó nélkül). 1996. 222. o. = Magyar Vasúttörténet, 2. ISBN 963-552-313-0  

További információk[szerkesztés]

  • Index Fórum. forum.index.hu, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 14.)
  • Index Fórum. forum.index.hu, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 14.)