Szepessy Pál
| Szepessy Pál | |
| Született | 17. század nem ismert |
| Elhunyt | 1685. május 18.[1] Ónod |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | alispán (Borsod vármegye, 1660-as évek – 1660-as évek) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szepessy (Szepesy, Szepessi, Szepesi) Pál (? – 1685) Borsod vármegyéből származó protestáns kisnemes, a később kurucoknak nevezett bujdosók egyik legtevékenyebb vezére volt.
Élete[szerkesztés]
Részese a Wesselényi-összeesküvésnek. Ezzel összefüggésben jelentős szerepe volt az I. Rákóczi Ferenc vezetésével, 1670-ben kirobbant, Habsburg-ellenes, felső-magyarországi felkelésben, amelynek a bukása után ő is Erdélyben talált menedéket, mint annyi más bujdosó.
A bujdosók mozgalmában a kezdetektől fogva aktív szerepet játszott. 1671. júniusában idősebb Petrőczy Istvánnal együtt az első követségnek a tagja, amit a bujdosók segítségért a török Portához küldtek. 1672-ben idősebb Petrőczy Istvánnal, Szuhay Mátyással (? - 1677, a labancok megölték) és Kende Gáborral (? - 1693) együtt a bujdosók eleinte sikeres, végül azonban vereséggel végződőtt támadásának egyik vezére. (Thököly Imre, a legendás "kuruckirály" 1678. évi támadásáig ez volt a bujdosók legjelentősebb fegyverténye a császáriak ellen.)
1673-ban kétszer is járt a török portán; a híres nagyvezír, Köprülü Ahmed is fogadta, titokban támogatást ígérve a Habsburgok ellen. Szepessy később is részt vett a bujdosók és a törökök közötti kapcsolattartásban (1675-ben is járt a Portán). A bujdosók ügyének előmozdítása érdekében azonban számított az erdélyi fejedelem, I. Apafi Mihály támogatására is. 1676. október 7-én ezért ő is a bujdosók azon képviselői között volt, akik hűséget fogadtak a fejedelemnek. 1678. március 7-én a bujdosók a somkúti gyűlésükön Teleki Mihályt választották fővezérüknek, aki mellé tizenkét tagú tanácsot is választottak, továbbá tisztségviselőket; Szepessy Pál is a tanács tagja lett.[2] 1679 decemberében, több más, Erdélyben - és nem a törökök uralta, hódoltsági területeken - menedéket talált bujdosóhoz hasonlóan, ismét kötelezte magát arra, hogy az ügyüket Apafi fejedelemre bízza, ezt a szándékát, egyes adatok szerint, még 1682. februárjában - Kende Gáborral együtt - meg is erősítette.
Azonban ebben az évben (1682) gyökeres változások következtek be. A bujdosók már 1680. január 8-án Thökölyt választották fővezérükké, Thököly és Apafi fokozatosan eltávolodtak egymástól. A törökök támogatását élvező Thököly 1682-ben sikeresen harcolt a császáriak ellen a Felvidéken, török segítséggel bevette az egyik legerősebb felvidéki várat, Füleket (1682. szeptember 10.). A törökök királyi címmel ruházták fel Thökölyt, ő azonban csak Felső-Magyarország fejedelmének tartotta magát. Fülek ostromában - a törökök nyomására - Apafi is részt vett. 1682. szeptember 16-án, a még az erdélyi fejedelem pártján maradt bujdosók közül többen átmentek Thököly táborába, így Szepessy Pál is. A források többsége szerint Szepessy ekkor került Thököly közvetlen környezetébe.
Szepessy Thököly hívévé vált, bizalmas tanácsadója, a fejedelmi hatalom megerősítésének támogatója, e szándék egyik leghatározottabb képviselője lett. 1683. októberében - többek között Absolon Dániellel együtt - részt vett I. Lipót császár-király sikeres hadvezére, Lotaringiai Károly, és Sobieski János (III. János) lengyel király megbízottaival folytatott tárgyalásokon.
Szepessy 1685 májusában, Ónodon halt meg. Így nem érte meg azt, hogy a várat még ebben az évben, szeptemberben, a magyarországi török uralom és Thököly fejedelemségének felszámolása iránt indított háborúban a császáriak elfoglalták.
Szepessyt a Habsburg-ellenes küzdelem annyira meghatározó szereplőjének tartották, hogy I. Lipót császár portai követe „Haupt-rebell”, „fő-lázadó” kifejezéssel illette. Az is igaz, hogy az 1672 és 1678 közötti időszakban, amikor a bujdosók nem értek el kiemelkedő sikereket a császáriak ellen, akkor emiatt a labancok - egy kicsit vaskosan - úgy élcelődtek, ő a „nagy pipájú, de kevés dohányú” Szepessy Pál.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2021. április 23.)
- ↑ Az 1678. március 7-én megválasztott tanács tagjai: Fáy István, Ilosvay Péter, Ispán Ferenc, Keczer Menyhért, Kende Gábor, Sulyok János, Szalay Pál, Szepessy Pál, Thököly Imre, Ubriczy /Ubrizsy?/ Pál, Wesselényi László és Wesselényi Pál voltak; Szuhay Gáspár „erőtlenségre” hivatkozva a megbízatást elhárította. Tisztségviselők: A tanács titkára Klobusiczky Pál, „pecséttartója” Faygel Péter, strázsamester Farkas Fábián, tábormester Gálfi János. Követeknek választották a Portához Radics Andrást, Lengyelországba (és a francia udvarhoz) Absolon Dánielt, az erdélyi fejedelemhez Hamvay Pétert, a budai pasához Pécsi (Péchy?) Gáspárt, az egrihez Mikolay Boldizsárt és a váradihoz Jankovics (Jankovich?) Györgyöt.
Források[szerkesztés]
- Pauler Gyula: A bujdosók támadása 1672-ben, Századok, Pest, 1869.
- Trócsányi Zsolt: Teleki Mihály. Erdély és a kurucmozgalom, 1690-ig, Budapest, 1972.