Sutjeska Nemzeti Park

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sutjeska Nemzeti Park
(Национални парк Сутјеска)
IUCN kategória: II (Nemzeti park)
A Perućica-őserdő
A Perućica-őserdő
Ország Bosznia-Hercegovina
Elhelyezkedése Foča
NévadóSutjeska
Terület175 km²
Alapítás ideje 1962
Elhelyezkedése
Sutjeska Nemzeti Park (Bosznia-Hercegovina)
Sutjeska Nemzeti Park
Sutjeska Nemzeti Park
Pozíció Bosznia-Hercegovina térképén
é. sz. 43° 20′, k. h. 18° 41′Koordináták: é. sz. 43° 20′, k. h. 18° 41′
Sutjeska Nemzeti Park weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sutjeska Nemzeti Park témájú médiaállományokat.

A Sutjeska Nemzeti Park (szerbül: Национални парк Сутјеск / Nacionalni park Sutjeska) nemzeti park Bosznia-Hercegovina délkeleti felén, a Boszniai Szerb Köztársaság területén. Az 1962-ben alapított park az országban a legrégebbi, nevét a rajta látványos szurdokkal keresztülfolyó Sutjeska folyóról kapta. Nevezetessége a montenegrói határon található 2386 méteres Maglić, az ország legmagasabb csúcsa.[1] A Perućica szigorúan védett területe, amely Európa utolsó két őserdejének egyike, szintén a park része.[2][3] A terület arról is ismert, hogy az 1943-as sutjeskai csata helyszíne volt a második világháború idején. A Sutjeska Nemzeti Park az EUROPARC Szövetség tagja.

Története[szerkesztés]

A parkot 1962-ben alapították meg, ez Bosznia-Hercegovinában a legnagyobb területű és a legkorábban létrehozott nemzeti park. Létrehozása azonban inkább azon alapult, hogy a Jugoszlávia számára fontos történelmi csaták helyszíne, nem pedig a természetvédelmi értékeinek.[4][5]

A nemzeti parkban található Perućica erdőrezervátumot 1952-ben hozták létre mint természeti rezervátum tudományos és oktatási célokra. Perućica, amely az utolsó két őserdő egyike Európában, Bosznia-Hercegovinában az öt szigorúan védett terület egyike.

A park arról is híres, hogy a Sutjeska-völgyi csata helyszíne volt, amely a második világháború idején 1943. május 15-től június 16-ig tartott, és a partizánok győzedelmeskedtek a német megszálló erők felett. A csatában a partizánokat Josip Broz Tito marsall vezette, akik sikeresen kitörtek a bekerítésből, habár elveszítették embereik egyharmadát. Számos nagy méretű partizán emlékmű és szobor emlékezik meg erről az eseményről a park északi szélén Tjentišténél, a Perućica erdőrezervátum felé vezető úton.[6][7]

A boszniai háború idején a nagyobb hadműveletek elkerülték a térséget, így napjainkban viszonylag alacsony a taposóaknák okozta veszély.[2]

Földrajza[szerkesztés]

A park mintegy 17 500 hektáros területen terül el. Keletről az 1775 méteres Pivska planina-hegy és a Piva-folyó határolja Šćepan poljéig, és tovább a Drina folyó mentén egészen a Sutjeska folyó torkolatáig. Nyugatról a 2014 méteres Zelengora-hegy a 2032 méteres Lelija-heggyel, délkeleten pedig a Maglić, a 2337 méter magas Volujak-hegy és a 2388 méteres Bioč-hegy jelenti a nemzeti park határát. A terület határainak növelésére irányuló bővítési terv korábban 8 331 hektárnyi területre terjed ki, beleértve a Tara folyó kanyonja felé vezető 3500 hektárt is. Ezzel a bővítéssel a Sutjeska Nemzeti Park nemcsak a Boszniai Szerb Köztársaságban, hanem az egész országban is a legnagyobb védett területté vált.[8] A boszniai Sutjeska Nemzeti Park és a szomszédos északnyugat-montenegrói Durmitor Nemzeti Park a határokon átnyúló védett területek közötti együttműködés egyik példája az egykori Jugoszlávia területén.[9]

A park az év nagy részében látogatható, de a tél egy részében csak bizonyos korlátozásokkal járható be. Közúton Szarajevótól 110 kilométerre, a horvátországi Dubrovniktól pedig 142 kilométerre fekszik. A parkot a BelgrádVišegradHerceg Novi összekötőútról lehet megközelíteni. A Trebinje Foča út a kanyonfalak mentén halad a helyszín felé vezető széles erdőkön keresztül. A völgy a védett terület északi szélén nyílik. Foča város, a montenegrói határ közelében, 20 km-re található a parktól, a legközelebbi város pedig Mratinje. Az ország legmagasabb csúcsa, a Maglić közvetlenül a montenegrói határon magasodik, és kihívást jelentő mászást jelent még tapasztalt túrázók számára is. A Zelengora-hegy népszerű a túrázók körében, lejtőin több újonnan felújított hegyi kunyhó található. A Tara folyó híres a vadvízi evezést kedvelők körében.[10]

Perućica[szerkesztés]

A parkban található Perućica erdőrezervátum 6 kilométer hosszú, 1-3 kilométer széles és 1400 hektáros területtel rendelkezik. Az erdőben sok olyan fa él, amelyek életkora meghaladja a 300 évet, az őserdő korát pedig 20 000 évre becsülik. Az állomány különlegességei a világ legmagasabbjai közé tartozó közönséges lucfenyők, amelyek magassága meghaladja az 57 métert.[11][12] Néhány szakaszon a sűrű erdő szinte áthatolhatatlan, emellett viszonylag sok szürke farkas és barna medve él a környéken.[13][14] A területet kizárólag a nemzeti park szakembereinek kíséretében lehet látogatni.

Skakavac-vízesés[szerkesztés]

A Skakavac-vízesést egy kis hegyi patak alakította ki, amely a Perućica őserdő mélyén található, és ezért szigorúan védett területnek számít. Ez az ország egyik legmagasabb vízesése, magassága mintegy 75 méter, és a sűrű bükkösökből és lucfenyvesekből álló őserdő szegélyezi a völgyét. Az évezredek során a Perućica-patak átvágta magát az erdőn és a Maglić meredek lejtőin, majd egy felső völgyből az alsó völgyig látványos vízesésként bukik át nagy karsztos mészkőgerincen egy 75 méter mély szakadékba. A vízesés után a Perućica-patak a Tjentište-völgynél lévő Sutjeska folyóba torkollik. Mivel a vízesés közvetlenül nem látogatható, így egy látványos panorámájú kilátópontról csodálhatják meg a turisták.[2]

Élővilága[szerkesztés]

Flóra[szerkesztés]

A park növényzete erdőkből (66%) hegyi legelőkből, rétekből és az ezek feletti sziklagyepekből áll. Különösen az északnyugati lejtőkön fordulnak elő fenyvesek és bükkösök 1600 méteres magasságig, míg a többi irányban a lejtők nagyon meredekek, kopárak és sziklásak. A legelők 1600 méter feletti magasságban találhatók a fennsíkon.[15] A lágyszárú flóra 2600 edényes növényfajból áll (sok közülük ritka és endemikus), emellett körülbelül 100 ehető gombafaj is él a területen.[16] A perućicai erdő 60 méteres vagy annál magasabb, körülbelül 150 centiméteres kerületű bükkfákból áll, valamint endemikus alfajú feketefenyőkből, amelyek a sziklás felületeken telepedtek meg, és védelmet nyújtanak az ősi erdő számára az egész völgyben.[17] A perućicai őserdő fáit még soha nem használták fakitermelésre, és néhányuk akár 300 éves kort is meghaladja.

Fauna[szerkesztés]

Az állatpopuláció igen változatos és jelentős. Számos védett fajt, pl. barna medvét, zergét, vaddisznót, szürke farkast, nyestet és nyusztot, vadmacskát, vörös rókát és vadkecskét észleltek a parkban, különösen a perućicai erdőkben.[16][18] A balkáni zerge (Rupicapra rupicapra balcanica) állománykezelését a parkból származó egyedekkel végezték Európa-szerte. 1963–1987 között Bosznia-Hercegovinába, Horvátországba, valamint 13 másik területre 256 zerge került sikeres betelepítéssel.[19] A parkban több mint 300 madárfaj található a tavak (a parkban a Zelengora hegyláncának 9 tava) és vizes élőhelyek területein. A perućicai erdőkből jelentett madárfajok közül néhány jelentősebb az szirti sas, a vándorsólyom, a szirtifogoly és több fajdformájú faj.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Maglić / Bioč / Volujak / Trnovački Durmitor / Vlasulja : Climbing, Hiking & Mountaineering : SummitPost. www.summitpost.org. (Hozzáférés: 2021. március 29.)
  2. a b c László 2020-01-07, Kovács: A Sutjeska Nemzeti Park a Maglić-hegységben – Csámborgó (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. március 29.)
  3. World Bank 2006 (Opis Područja U Annex 4b) Studija I Grant 3.4mil USD Za Projekat Zaštita Šumskih I Planinskih Područja (NP) BiH | Protected Area | Sustainability (angol nyelven). Scribd. (Hozzáférés: 2021. március 29.)
  4. Perucica Primeval Forest - Highlander Foča. web.archive.org, 2011. július 11. (Hozzáférés: 2021. március 29.)
  5. "Boznia Herzegovina Biodiversity Assessment". docs.google.com. (Hozzáférés: 2021. március 29.)
  6. Az önjáró kommunista (magyar nyelven). 24.hu, 2010. december 29. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  7. Petrovic, Ankica (1988. június 11.). „Paradoxes of Muslim Music in Boznia and Herzegovina”. Asian Music 20 (1), 128. o. DOI:10.2307/833858. ISSN 0044-9202.  
  8. "Towards the Network of Mountain Protected Areas in the Balkans and the Dinaric Arc". web.archive.org, 2012. március 27. (Hozzáférés: 2021. március 29.)
  9. Robert Brunner: Identification of the most important transboundary protected areas in Central and Eastern Europe. Council of Europe. Committee for the Activities of the Council of Europe in the field of Biological and Landscape Diversity. 2002. ISBN 92-871-4990-9 Hozzáférés: 2021. márc. 29.  
  10. Adria Tours Kft - Tara rafting (magyar nyelven). www.adriatours.hu. (Hozzáférés: 2021. március 29.)
  11. The thickest, tallest, and oldest Norway spruces (Picea abies). www.monumentaltrees.com. (Hozzáférés: 2021. március 29.)
  12. Monumental trees at the Perucica Forest Reserve in Sutjeska National Park, Republika Srpska, Bosnia and Herzegovina. www.monumentaltrees.com. (Hozzáférés: 2021. március 29.)
  13. Őserdő medvével és farkassal – Sutjeska Nemzeti Park, Bosznia-Hercegovina – VAYA Travel (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. március 29.)
  14. Medve és Farkas vadászat Szerbiában (hu-HU nyelven). Vadászati lehetőségek, vadászatok - Vadászni megyek. (Hozzáférés: 2021. március 29.)
  15. Perucica Primeval Forest - Highlander Foča. web.archive.org, 2011. július 11. (Hozzáférés: 2021. május 28.)
  16. a b http://www.visitsarajevo.biz/maps-guides/around-sarajevo/national-tre…. archive.md, 2013. január 20. (Hozzáférés: 2021. május 28.)
  17. Tim Clancy: Bosnia and Herzegovina. 2nd ed. 2006. ISBN 1-84162-161-7 Hozzáférés: 2021. máj. 28.  
  18. NATIONAL PARKS. web.archive.org, 2011. június 13. (Hozzáférés: 2021. május 28.)
  19. Wild sheep and goats and their relatives : status survey and conservation action plan for caprinae. David M. Shackleton–International Union for Conservation of Nature and Natural Resources. Species Survival Commission. Caprinae Specialist Group. 1997. ISBN 2-8317-0353-0 Hozzáférés: 2021. máj. 28.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sutjeska National Park című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.