Surányi György

Surányi György (Budapest, 1954. január 3.) magyar közgazdász, bankár, a CIB Bank elnöke, az olasz Intesa Sanpaolo bankcsoport regionális vezetője. A rendszerváltás után a független Magyar Nemzeti Bank első elnöke 1990 és 1991 közt, majd később még egyszer, 1995 és 2001 között.

1995-ben jegybankelnökként kulcsszerepet játszott a magyar gazdaság megbomlott egyensúlyának stabilizálásában, majd az ennek következtében felszökő infláció leszorításában. (Második) hivatalba lépésével egyidőben vezették be a forint csúszóleértékelését és 4,5% széles lebegtetési sávját. Hivatali ideje alatt folytatódott a magyar tőkepiacok liberalizációja.

1988 óta a a közgazdaságtudomány kandidátusa, 1998 óta egyetemi tanár.

Családja

Felesége 1980 óta Dr. Marmoly Judit. Két gyermeke van, az 1983-ban született Szilvia és az 1985-ben született Gábor.

Pályája

A budapesti VIII. kerületi Németh László általános iskolába járt, majd a belvárosi Kossuth Zsuzsa Gimnaziumba.

1977-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma Budapesti Corvinus Egyetem). Ugyanitt 1979-ben közgazdasági doktori fokozatot szerzett. Kandidátusi fokozatát 1986-ban szerezte. 1996-ban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen habilitált közgazdaságtudományok tudományterületen .

1977 és 1986 között a Pénzügykutató Intézet kutatója, illetve osztályvezetője volt. Olyan kollégákkal dolgozott itt együtt, mint Bokros Lajos, Asztalos László, Hagelmayer István, Antal László, Csanádi Mária, Voszka Éva, Várhegyi Éva, Szalai Erzsébet, Kupa Mihály és Lengyel László. Ezután 1987-ig a Világbank konzulense volt Washingtonban. 1988-ban és 1989-ben a miniszterelnök első helyettese (Medgyessy Péter) tanácsadója volt, majd kinevezték az Országos Tervhivatal elnökhelyettesévé és ezt a posztot 1990-ig töltötte be. 1990-ben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke volt, de 1991-ben, a jegybanktörvény módosításakor elvesztette ezt az állását (utóda Bod Péter Ákos volt).

1992-ben a CIB Bank vezérigazgatója lett, majd 1995-ben ismét az MNB elnökévé nevezték ki, Horn Gyula szocialista miniszterelnök jelölésére. Bokros Lajossal, a szintén újonnan kinevezett pénzügyminiszterrel együtt alapvető szerepe volt azoknak az gazdaság- és monetáris politikai intézkedéseknek a kidolgozásában és végrehajtásában, amelyek révén Magyarország elkerülte az államcsődöt és néhány éve alatt – jelentős megszorítások árán – helyreállította a gazdaság megbomlott egyensúlyát.

Újabb MNB-elnöki periódusa 2001-ben járt le, ezután a CIB Bankhoz került vissza, amelynek azóta elnöke. A CIB-et birtokló olasz bankcsoport, az Intesa több közép- és kelet-európai leánybankjának munkájában vett részt igazgatósági, illetve felügyelő bizottsági tagként. Tanított a Corvinus Egyetemen és a Közép-európai Egyetemen (CEU).

Első MNB-elnöksége

Első MNB-elnöki periódusa 1990. július 1-jétől 1991. november 30-áig tartott, a ciklust nem tölthette ki végig.

Megbízatásának megszüntetése, Fidesz

Elnöki megbízatása úgy szűnt meg, hogy a jegybanktörvény módosítása 1991 októberében új elnök kinevezésére adott lehetőséget és a posztot Antall József miniszterelnöktől nem Surányi, hanem Bod Péter Ákos kapta. A magyar médiában gyakran olvasható, meg nem erősített vélemény, hogy ez a fajta kvázi menesztés azzal függött össze, hogy Surányi aláírta a Demokratikus Chartát, amelyet azok hoztak létre – főleg az MSZP és az SZDSZ szimpatizánsi köréből –, akik az Antall-kormányt a demokratikus jogok csorbításával vádolták.

Médiaforrások szerint ekkor Surányi az MDF vezette kormány ellenzékéhez tartozó Fideszhez került közel, bár a párt nem csatlakozott a Demokratikus Chartához, és 1992–1993-ban sokat találkozott Orbán Viktorral, a Fidesz vezetőjével és részt vállalt a Fidesz gazdasági programjának kialakításában is. Később azonban eltávolodott a Fidesztől. Ennek oka nem ismert.

Egy 2000 elején született Élet és Irodalom-cikk úgy véli, Orbán már ekkor állami eszközökkel segítette volna a gazdasági növekedést, és Surányi ezzel nem értett egyet.

Második MNB-elnöksége

Az előzmények

Surányi György 1995. március 1-jével lett másodszor jegybankelnök, olyan helyzetben, amikor a pénzügyminisztérium és a jegybank azonnali egyeztetett cselekvésére volt szükség ahhoz, hogy az ország elkerülje a fizetésképtelenséget.

Az 1994-es választásokon győztes MSZP-SZDSZ koalíció nyomására már az ősszel távozott az MNB-elnöki székből Bod Péter Ákos. Utódját Horn Gyula miniszterelnök nem nevezte ki, Békesi László február 28-ai távozása után pénzügyminisztere sem volt a hatalmas költségvetési és folyó fizetési mérleg ikerhiánnyal küszködő országnak, ráadásul a Hungarhotels év elején kirobbant privatizációs botránya aláásta a kormány tekintélyét a befektetők szemében. Mindezek miatt hosszú hónapokig késtek a befektetők és a Nemzetközi Valutaalap által is sürgetett, elkerülhetetlen lépések a megbomlott egyensúly helyreállítására és 1995 márciusában az azonnali válság elkerülése érdekében már rohamtempóban kellett hozzáfogni az átalakításhoz.

Surányi György ugyanazon a napon kezdte második jegybankelnöki ciklusát, amikor Bokros Lajos, a Bokros-csomag néven híressé vált költségvetési kiigazítási csomag névadója pénzügyminiszter lett. A kiigazítás lépéseit, amelyek a monetáris politikai hátteret is érintették, március 16-án jelentették be. Vámpótlékot vezettek be, kilenc százalékkal leértékelték a forintot és a forintárfolyam "nominális horgonyának" bevezették a csúszóleértékelés rendszerét.

Elnöksége alatt

A monetáris politika számára a kiigazítás nagy nehézségeket teremtett abból a szempontból, hogy a jövedelmek csökkentésének legfontosabb eszköze az elinflálás volt (az állami kiadáslefaragó lépések közül sokat megsemmisített az Alkotmánybíróság. Az infláció így 1995-ben harminc százalék fölé emelkedett, ezért magasba szöktek az MNB kamatai és a kereskedelmi banki kamatok is.

A kiigazítási lépések eredményeképpen azonban 1995-től visszaesett az államháztartási és a külső hiány, majd évről évre az éves visszatekintő infláció is jelentősen csökkent: 1995 júniusában 31%-on tetőzött, a következő év végén 23,6%, 1997 végén 18,3, 1998 végén 14,3, 1999 utolsó hónapjában pedig kereken 10,0% volt. E folyamat töretlen sikere nagy nemzetközi tekintélyt szerzett a magyar jegybankelnöknek. Eközben részben megnyitották a magyar tőkepiacokat a külföldi vásárlók számára, azaz részlegesen konvertibilissé vált a forint.

Ugyanakkor az 1995-ben kialakított monetáris politikai háttér tarthatatlansága is világossá vált. A nagyon magas hazai kamatok és a javuló gazdasági mutatók éveken át jelentős külföldi tőkebeáramlást vonzottak, ami folyamatosan a szűk, 4.5%-os lebegtetési sáv erős szélére tapasztotta a forintot. Fennállt azonban annak a veszélye, hogy ha a külső és/vagy belső feltételek romlanak és a rövid távú kamatelőnyre játszó tőke elmenekül, a forint villámgyorsan a sáv másik szélére gyengülhet, ahol az MNB-nek forintot vásárolva kell védenie a hazai fizetőeszközt – amíg el nem fogy az ország devizatartaléka. (Emiatt Surányi György többször is azt nyilatkozta, hogy az országnak nincs szüksége a "forró tőkére", a spekulatív tőke azonban mégis jött.) Ugyanakkor a külföldi kereskedelmi partnerekhez mérten még mindig nagyon magas magyar infláció miatt a forint reálértékben évről évre egyre jobban felértékelődött, névértékben azonban a sáv erős széle nem engedte felértékelődni. Az infláció csökkenése megállt és 2000-re üteme 10% körül látszott beragadni, a monetáris politika pedig, mivel a tőkebeáramlások miatt 2000 első felében jelentősen csökkenteni kellett a kamatokat – gyakorlatilag elvesztette a mozgásterét.

Amikor világossá vált, hogy a fennálló keretek sem az infláció további csökkentésére, sem a forintpiac további liberalizációjára nem alkalmasak, Surányi javaslatot tett az Orbán Viktor vezette kormánynak egy rugalmasabb árfolyamrendszer bevezetésére. Ennek részletei ma sem ismertek, mindenesetre a kormány akkor visszautasította a javaslatot és csak jóval később, 2001 közepén, már Járai Zsigmond elnöksége alatt került sor a lebegtetési sáv kiszélesítésére és a forint teljes konvertibilitásának megteremtésére. Surányit 2001. március 1-jén váltotta Járai az elnöki székben.

Viszonya a kormánypártokkal

Mire az árfolyamrendszer-javaslatot megtette, Surányi viszonya a kormánykoalícióval már mélyponton volt, olyannyira, hogy többször is távozásáról, vagy elmozdításáról röppentek fel pletykák. Bár a kormány hivatalos pénzügypolitika-formálói mindig cáfolták a Surányi lemondatásának szándékról szóló pletykákat, kormánypárti politikusok – főleg a Független Kisgazdapárt politikusai – visszatérően bírálták az elnököt, erre főképp az MNB eladott bécsi leánybankja, a több tízmilliárd forintos veszteséget termelő CW Bank botrányát felhasználva.

Viszonya a legnagyobb kormánypárttal, a Fidesszel már az 1998-as választások előtti időszak óta rossz volt, a választások előtt ugyanis nyilvánosságra került egy olyan MNB-elemzés, amely a Fidesz gazdasági programját bírálta keményen. A Fidesz politikusai azt feltételezték, hogy az anyag Surányi tudtával került a szocialistákhoz, akik fel is használták választási kampányukban.

Későbbi viták

A politikai súrlódások ellenére, amelyek végigkísérték második elnökségének második felét, Surányi lett az első jegybankelnök a rendszerváltozás óta, aki végig kitöltötte mandátumát. A forint konvertibilitását azonban már nem ő teremthette meg és a forintpiac teljes liberalizálását is az a Járai Zsigmond hajtotta végre, aki korábban pénzügyminiszterként még nem látta elérkezettnek az időt, hogy elfogadja Surányi hasonló javaslatát. Ez máig ható viták forrása a magyar közgazdászok között.

Surányi a későbbiekben más okokból is gyakran bírálta a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikáját és Járai nyilatkozatait. Többek közt hibának tartotta az erőfeszítéseket az eurózónába való belépés feltételeinek szerinte erőltetett ütemű teljesítésére, az infláció leszorítására szerinte mesterséges eszközökkel (de bírálta a gazdaság egyensúlyát megbontó kormányzati politikát is).

Konvergencia-tanács

2006-ban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felkérésére részt vett az ország átdolgozott, jelentős egyensúlyjavító megszorításokat tartalmazó euró-konvergenciaprogramját véleményező Konvergencia Tanácsban, Bogsch Erikkel és Simor Andrással együtt. Miután az év őszén a pénzügyi piacokon évek óta először hitelesnek tekintett programot beadták az Európai Bizottságnak, a Tanács befejezte működését (bár például Simor szívesen folytatta volna a munkát a program végrehajtásának figyelésével). Megnövekedett feladataira hivatkozva mondott le Surányi igazgatósági tagságáról a Magyar Telekomban.

MNB-elnökjelölt, miniszterelnök-jelölt

2007-ben, Járai Zsigmond mandátumának lejártával az ő neve is - immár harmadszor - felmerült az MNB-elnökjelöltek sorában (az SZDSZ támogatta); végül a miniszterelnök Simor Andrást jelölte a posztra.

2009-ben - miután Gyurcsány Ferenc miniszterelnök március 21-én bejelentette, hogy átadja a helyét egy olyan miniszterelnöknek, aki képes parlamenti többséget biztosítani az elengedhetetlenül szükséges gazdaságpolitikai kiigazításnak - a kisebbségben kormányzó szocialisták és az ellenzéki Szabad Demokraták Szövetsége tárgyalásain Surányi György neve is felmerült. Miután a szocialisták Glatz Ferenc és Vértes András mellett lehetséges jelöltként nevezték meg és támogatásukról biztosították a szabad demokraták is, ő látszott az esélyes jelöltnek. Surányi azonban azt szabta feltételül, hogy valamennyi parlamenti párt valamilyen fokon támogassa, a közvéleménykutatásokat vezető Fidesz azonban előrehozott választásokat követelt.

Egyéb korábbi funkciói, díjai

Az MNB elnökeként kétszer is a Magyarországot képviselő Kormányzó volt a Nemzetközi Valutaalapban. Tagja volt a Magyar–Amerikai Vállalkozási Alapnak, az ENSZ Fejlesztési és Tervezési Bizottságának, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) Tanácsadó Testületének. Tagja volt a Capital International Ltd. tanácsadó testületének, a Nemzetközi Közfinanszírozási Intézetnek (International Institute of Public Finance) és a New York-i EastWest Institute igazgatóságának.

2005-től a Brüsszeli Európai és Globális Gazdasági Laboratórium igazgatótanácsának tagja.

Díjai, elismerései

• 1993-ban a Világgazdasági Fórumtól (World Economic Forum) a Világ Holnapi Vezetője (Global Leader of Tomorrow) címet kapta.
• 1996-ban és 2000-ben elnyerte a Central European magazin díját.
• Elnyerte a Euromoney magazin „Az év legjobb közép-európai jegybankelnöke” díját.
• Elnyerte a Global Finance magazin legmagasabb, „A” osztályzatát a jegybank elnökök eredményességét minősítő értékelésben.
• 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkereszt a csillaggal érdemrenddel tüntették ki.

Források

• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 1013. old., ISSN 1787-288X
• Szakmai életrajza