A forint árfolyamsávja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A forint árfolyamsávja vagy ingadozási sávja, intervenciós sávja az a sáv volt, amelyben a forint ingadozhatott, mielőtt 2008. február 26-án – a Magyar Nemzeti Bank és a kormány közös döntése alapján – Magyarország áttért a lebegő árfolyamrendszerre[1] (lásd még: A forint árfolyamrendszere).

A forinttal 1992-ben kezdtek sávos árfolyamrendszerben kereskedni, amelynek közepét, a „középparitást”, egy valutakosárhoz képest határozták meg (ez utóbbit 2000. január 1-jétől 100%-ban az euró alkotta). A Magyar Nemzeti Bank úgy tartotta a sávban a forintot, hogy a sáv „erős” szélén forintot adott el, a „gyenge” szélén pedig devizatartalékaiból igény esetén devizát adott volna el (de ez utóbbira nem volt példa).

A sáv szélességét bevezetése után négyszer változtatták, mindig a korábbinál nagyobb teret hagyva az árfolyamingadozásnak.

Az ingadozási sáv története[szerkesztés]

A sáv a középparitás körül értendő (tényleges szélessége a megadott érték kétszerese).

Az árfolyamsáv megszüntetése[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

A 30 százalék széles árfolyamsávot 2001-ben azon várakozás mellett hozták létre, hogy Magyarország 2006-ban bevezeti az eurót, azaz 2004-ben már az ugyanilyen szélességű sávot alkalmazó Európai Árfolyam Mechanizmus (ERM-2) része lesz. Az ezt követő években azonban a romló gazdasági mutatók lehetetlenné tették az ERM-belépést és az euró bevezetése az egyre távolabbi jövőbe tolódott. Az átmenetinek tekintett 30%-os sáv így hosszú időre fennmaradt és már 2002-2003 fordulójára valósággá vált az az elméleti ütközés, amelyre a piaci közgazdászok egy része kezdettől figyelmeztetett: a Magyar Nemzeti Banknak akkor is a sáv erős szélén belül kell tartania a forintot, ha inflációs célja védelmében a sáv szélénél is erősebb szintre kellene tornásznia a forintot.

2003 elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányzati túlköltekezés nyomán az infláció túlszalad az MNB célján és a cél nem érhető el a sávon belüli forinttal. A forint az Európai Unió bővítése számára utat nyitó ír népszavazás nyomában a sáv szélére erősödött, amiben szerepet játszott az a spekuláció is, hogy eltörlik a forintsávot (amibe azonban a gyenge forint politikáját folytató Medgyessy Péter vezette szocialista kormány nem ment bele). Ez volt az „első forintválság”, amelyet 2003 folyamán még kettő követett, ezúttal már a forint gyengülését maga után vonva, hiszen a befektetők tudatára ébredtek a magyar gazdaság alapjai meggyengülésének. Az árfolyamsáv kérdése évekre háttérbe szorult, bár feledésbe nem merült.

A megszüntetés[szerkesztés]

Az árfolyamsáv megszüntetését majd egyéves spekuláció előzte meg, amely a döntés valószínűségét arra alapozta, hogy 2007 márciusában Járai Zsigmondot Simor András váltotta a Magyar Nemzeti Bank élén és a piacok arra számítottak, hogy az új elnök jobban szót ért majd a Gyurcsány Ferenc vezette szocialista kormánnyal, többek közt ebben a kérdésben is. Simor a sáv eltörlése mellett kardoskodott, a kormány azonban a forint lehetséges erősödésének gátat szabandó nem támogatta az árfolyamrendszer megváltoztatását (ami a jegybanktörvény alapján közösen meghozandó döntés). Azok a piaci elemzők, akik a sáv megszüntetését jövendölték, a lépés valószínű időpontjaként többnyire távolabbi, gyakran több évvel későbbi dátumokat jelöltek meg.

Miután a sáv megszüntetése hónapokig téma volt, sőt a pénzügyi piacokon többször emiatt spekulációs vásárlások is indultak, 2007-2008 fordulójára a piaci várakozás „elaludt”, bár említések szintjén azért a közbeszéd része maradt. A megszüntetésre olyan időpontban került sor, amikor a piacokon gyakorlatilag senki sem számított rá. A magyar gazdasági növekedés lelassult és a kormányközeli politikai és közgazdász körökben tartotta magát az a vélekedés, hogy az erős forint árt az exportálóknak, főleg a kis- és közepes vállalkozói szektorban.

Az időpont ugyanakkor kedvező volt abból a szempontból, hogy a forint ebben az időszakban gyenge volt, azaz olyan távolságra kereskedett a sáv erős szélétől (az euró ellen 265 körül), hogy ez megnyugtató lehetett a kormány számára: akkor sem erősödik a sáv szélén túl, ha a sávot magát eltörlik. A piacokon üdvözölték a régóta várt és a legtöbb pénzügyi piaci közgazdász által észszerűnek tartott lépést, az időpont ugyanakkor kedvezőtlennek bizonyult abból a szempontból, hogy zavart okozott az MNB kamatszigorító ciklusának kommunikációja közül. A sáveltörlést szentesítő MNB-üléstől ugyanis előzetesen a piaci szereplők döntő része azt várta, hogy az infláció elleni küzdelem hitelességét emelendő a bank emeli kamatait. Amikor csak a sáveltörlést jelentették be, a kamatemelés azonban elmaradt, ezt sokan úgy értelmezték: az MNB kompromisszumot kötött és a sáv eltörléséért cserébe vállalja, hogy nem emel kamatot, pedig az inflációs nyomás emelkedése ekkor már világos volt.

Utóélete: a szabad lebegés[szerkesztés]

Ezt az értelmezést nem igazolták a későbbi események. A forint először csaknem négy hónappal később, 2008. június 20-án törte át a régi sáv erős szélét, miután a Magyar Nemzeti Bank az erős inflációs nyomás ellen harcolva háromszor egymás után emelte alapkamatát és a piacok újabb kamatemeléseket vártak. A következő emelésre azonban csak októberben került sor, amikor a világgazdasági válság hullámai csaknem összecsaptak a sérülékeny magyar gazdaság felett és a forint zuhant. Miután a kamatemelés és az IMF/Európai Unió által Magyarországnak juttatott 25,1 milliárd dolláros hitelkerete stabilizálta a magyar piacokat, az infláció csökkenése kamatvágási sorozatra adott alkalmat az MNB-nek. Ez akkor sem szakadt meg, amikor 2009. januárjában a forint újra gyengülésnek indult, első ízben adva komoly nyomatékot annak a jegybanki állításnak, hogy az árfolyamsáv felszámolása valóban megszüntette az árfolyamcélokat és a forint árfolyamát a piac alakíthatja.

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]