„Dessewffy Arisztid” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Dátumkékítés és dátumtoldalékolás javítása |
a Bot: Fixing redirects |
||
| 21. sor: | 21. sor: | ||
[[július 5.|Július 5-én]] másodszor is megnősült, Színnyei Merse Emmát vette feleségül. Július elejétől a felső-magyarországi hadsereg lovassági főparancsnokaként feladatul kapta az orosz sereg előrenyomulásának akadályozását. A lovasság élén kiválóan szerepelt a [[július 20.|július 20-a]]i [[turai csata|turai ütközet]]ben. A Szeged környékén összpontosított magyar főerők lovassági főparancsnoka, majd augusztustól ismét a IX. hadtest parancsnoka lett. Részt vett az [[augusztus 5.|augusztus 5-e]]i [[Szőregi csata|szőregi]], majd az [[augusztus 9.|augusztus 9-e]]i [[Temesvári csata|temesvári csatában]]. [[augusztus 16.|Augusztus 16-án]] átadta a hadtest parancsnokságát [[Lázár Vilmos]] ezredesnek. |
[[július 5.|Július 5-én]] másodszor is megnősült, Színnyei Merse Emmát vette feleségül. Július elejétől a felső-magyarországi hadsereg lovassági főparancsnokaként feladatul kapta az orosz sereg előrenyomulásának akadályozását. A lovasság élén kiválóan szerepelt a [[július 20.|július 20-a]]i [[turai csata|turai ütközet]]ben. A Szeged környékén összpontosított magyar főerők lovassági főparancsnoka, majd augusztustól ismét a IX. hadtest parancsnoka lett. Részt vett az [[augusztus 5.|augusztus 5-e]]i [[Szőregi csata|szőregi]], majd az [[augusztus 9.|augusztus 9-e]]i [[Temesvári csata|temesvári csatában]]. [[augusztus 16.|Augusztus 16-án]] átadta a hadtest parancsnokságát [[Lázár Vilmos]] ezredesnek. |
||
Lehetősége lett volna [[Oszmán Birodalom|Törökország]]ba menekülni, de volt bajtársa, [[Franz von Liechtenstein]] herceg altábornagy biztatására [[augusztus 19.|augusztus 19-én]] [[Kavarán]] mellett a császári csapatok előtt letette a fegyvert. Liechtenstein tábornok utóbb valóban közben is járt bajtársa érdekében, de eredménytelenül: az aradi hadbíróság Dessewffy Arisztidet [[akasztás|kötél általi halál]]ra ítélte. Mivel császári csapatok előtt tette le a fegyvert, ítéletét [[Julius Jacob Haynau|Haynau]] később ''„kegyelemből”'' golyó általi halálra változtatta. A golyó által kivégzettek négyes csoportjában másodikként lépett a kivégző osztag elé. |
Lehetősége lett volna [[Oszmán Birodalom|Törökország]]ba menekülni, de volt bajtársa, [[Franz von Liechtenstein]] herceg altábornagy biztatására [[augusztus 19.|augusztus 19-én]] [[Kavarán]] mellett a császári csapatok előtt letette a fegyvert. Liechtenstein tábornok utóbb valóban közben is járt bajtársa érdekében, de eredménytelenül: az aradi hadbíróság Dessewffy Arisztidet [[akasztás|kötél általi halál]]ra ítélte. Mivel császári csapatok előtt tette le a fegyvert, ítéletét [[Julius Jacob von Haynau|Haynau]] később ''„kegyelemből”'' golyó általi halálra változtatta. A golyó által kivégzettek négyes csoportjában másodikként lépett a kivégző osztag elé. |
||
A kivégzetteket az aradi vár árkában földelték el. Holttestét családja később titokban felkutatta és kicsempésztette a várból. A vértanú tábornok teste [[1850]] óta családjának [[margonya]]i birtokán nyugszik. |
A kivégzetteket az aradi vár árkában földelték el. Holttestét családja később titokban felkutatta és kicsempésztette a várból. A vértanú tábornok teste [[1850]] óta családjának [[margonya]]i birtokán nyugszik. |
||
| 34. sor: | 34. sor: | ||
==Külső hivatkozások== |
==Külső hivatkozások== |
||
{{commons|Category:Arisztid Dessewffy}} |
{{commons|Category:Arisztid Dessewffy}} |
||
* [http://epa.oszk.hu/00000/00030/00765/pdf/00765.pdf Dessewffy Arisztid (Vasárnapi Újság, 1868. november 1.)] ([[PDF]]) |
* [http://epa.oszk.hu/00000/00030/00765/pdf/00765.pdf Dessewffy Arisztid (Vasárnapi Újság, 1868. november 1.)] ([[Portable document format|PDF]]) |
||
* [http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/felvidek/eperjes/desseffyarisztid?detail=1 Dessewffy Arisztid a Protestáns Honlap oldalán] |
* [http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/felvidek/eperjes/desseffyarisztid?detail=1 Dessewffy Arisztid a Protestáns Honlap oldalán] |
||
A lap 2010. október 25., 23:57-kori változata
| Dessewffy Arisztid | |
 | |
| Dessewffy Arisztid | |
| Született | 1802. július 2.. Csákány |
| Elhunyt | 1849. október 6. (47 évesen) Arad |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | lőtt seb |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dessewffy Arisztid témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Cserneki és tarkeöi Dessewffy Arisztid (Csákány, 1802. július 2. – Arad, 1849. október 6.) honvéd vezérőrnagy,[1] az aradi vértanúk egyike.
Élete
Az Abaúj vármegyei Csákányban született. 18 éves korában jelentkezett a császári hadsereg 5. (Radetzky) huszárezredébe kadétnek. A napóleoni háborúkat követő hosszú békeidőszak azonban nem kedvezett katonai karrierjének, ezért 1839-ben kapitányi rangban nyugdíjaztatta magát, megnősült, és vidéken gazdálkodásba fogott. Gyermekei és felesége még a forradalom kitörése előtt meghaltak.
Az 1848-as forradalom kitörése után ismét szolgálatba lépett, szeptember 22-étől nemzetőr őrnagyként részt vett a Sáros vármegyei nemzetőrség szervezésében. November 26-án alezredessé és a felső-tiszai hadtest dandárparancsnokává nevezték ki.
Részt vett a december 11-ei budaméri ütközetben. Az 1849. január 4-ei kassai ütközetben az ő vitézségének és az általa vezetett hadosztály kitartásának volt köszönhető, hogy a Mészáros vezette hadtest nem szenvedett még nagyobb veszteségeket Schlik tábornoktól. Klapka György parancsnoksága alatt részt vett a felső-tiszai hadtest újjászervezésében, majd dandárával kiválóan szerepelt a Schlik-hadtest elleni Tisza mentén vívott győztes ütközetekben. Február 14-én ezredessé léptették elő. Február 18-án Kompoltnál két huszárosztály élén szétvert egy császári vértes különítményt. Kitüntette magát a kápolnai csatában, majd a tavaszi hadjárat ütközeteiben, ezért április 18-án megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát, majd április 30-án az I. hadtest lovashadosztályának parancsnokává nevezték ki. Hadtestével jelen volt Buda ostrománál. Június 2-án átvette a IX. hadtest parancsnokságát, egyben megkapta vezérőrnagyi kinevezését.
Július 5-én másodszor is megnősült, Színnyei Merse Emmát vette feleségül. Július elejétől a felső-magyarországi hadsereg lovassági főparancsnokaként feladatul kapta az orosz sereg előrenyomulásának akadályozását. A lovasság élén kiválóan szerepelt a július 20-ai turai ütközetben. A Szeged környékén összpontosított magyar főerők lovassági főparancsnoka, majd augusztustól ismét a IX. hadtest parancsnoka lett. Részt vett az augusztus 5-ei szőregi, majd az augusztus 9-ei temesvári csatában. Augusztus 16-án átadta a hadtest parancsnokságát Lázár Vilmos ezredesnek.
Lehetősége lett volna Törökországba menekülni, de volt bajtársa, Franz von Liechtenstein herceg altábornagy biztatására augusztus 19-én Kavarán mellett a császári csapatok előtt letette a fegyvert. Liechtenstein tábornok utóbb valóban közben is járt bajtársa érdekében, de eredménytelenül: az aradi hadbíróság Dessewffy Arisztidet kötél általi halálra ítélte. Mivel császári csapatok előtt tette le a fegyvert, ítéletét Haynau később „kegyelemből” golyó általi halálra változtatta. A golyó által kivégzettek négyes csoportjában másodikként lépett a kivégző osztag elé.
A kivégzetteket az aradi vár árkában földelték el. Holttestét családja később titokban felkutatta és kicsempésztette a várból. A vértanú tábornok teste 1850 óta családjának margonyai birtokán nyugszik.
Források
- Hermann Róbert: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúi – október 6.
- Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái
- Magyar életrajzi lexikon
- Katona Tamás (szerk.). Az aradi vértanúk. Budapest: Európa. ISBN 963 07 3048 0 (1983). Hozzáférés ideje: 2009. október 5.
- ↑ Hermann Róbert. „Az 1849-1850. évi kivégzések”. Aetas 2000 (1-2).
Külső hivatkozások
