„Fodor József (költő)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kategóriajav
Mekga (vitalap | szerkesztései)
34. sor: 34. sor:
==Külső hivatkozás==
==Külső hivatkozás==
* [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/ MÉL]
* [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/ MÉL]
* {{cite web|url=http://mek.oszk.hu/html/vgi/kereses/keresesujgy.phtml?tip=gyors&szerzo=fodor+j%F3zsef|title=Fodor József művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban|accessdate=20100825}}
* {{PORT.hu-person|143323|Fodor József}}
* {{PORT.hu-person|143323|Fodor József}}



A lap 2010. augusztus 25., 14:52-kori változata

Fodor József (Nagyilonda, 1898. április 22.Budapest, 1973. október 7.) magyar költő, író, újságíró, műfordító.

Élete

Fodor József sírja Budapesten. Farkasréti temető: 7/2-1-21/22. Marton László alkotása.

Tordán érettségizett. 1916-ban bevonult katonának. 1919-ben vöröskatonaként harcolt a román királyi hadsereg ellen. Ezután pár évig alkalmi munkákból élt. 1923-tól Mikes Lajos közölte verseit Az Estben. 1928-tól a Nyugatban is rendszeresen jelentek meg versei. 19291931 között az Est-lapok berlini tudósítója volt. 1931-ben hazatért, de állás nélkül maradt. 1935-ben kapcsolatba került a baloldali lapokkal, többek között a kolozsvári Korunkkal. 1937-ben at Atheneum Könyvkiadó lektora lett, és itt dolgozott 19451947 között. Egyik szervezője volt a zsidótörvények elleni tiltakozásnak. Ekkor bontakozott ki antifasiszta publicisztikája. 19501956 között hallgatásra kényszerült. A Budapestre visszatelepülő Látóhatár egyik szerkesztője. Műfordítói munkája során Shakespeare, Dickens, Goethe, Maupassant műveit fordította magyarra.

Díjai

Művei

A Mementó-szobor Makón. Az emlékmű melletti kőpadkára Fodor József Piros fejfák című költeményének nyolcadik versszakát vésték.
  • Jelenések évei (1940)
  • Összes versei (1942)
  • Idők útján (1958)
  • Országutak énekei (1960)
  • A történelem sodrában (1961)
  • Emberség tanúja (1962)
  • Emlékek a hőskorszakból (1964)
  • Magam nyomában (1965)
  • Teremtő nyugtalanság (1968)
  • Emberek és állomások (1969)
  • Nagy szelekben (1971)
  • Felkavart világ (1972)
  • Végtelen menet (1973)
  • Egy Plánta énekei és más versek (1974)
  • Egy költészet története (1975)
  • Tarts még ragyogás (1978)

Forrás

Külső hivatkozás