„Lindau” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: war:Lindau |
a kisebb formai javítások |
||
25. sor: | 25. sor: | ||
== Földrajz == |
== Földrajz == |
||
===Fekvése=== |
=== Fekvése === |
||
A történelmi óváros egy 68 hektáros part menti [[sziget]]en fekszik, ami a [[Vatikán]] területének másfélszerese. A szigetet egy [[gát (építészet)|gát]] és egy [[híd]] köti össze a szárazfölddel. A lindaui főpályaudvar is a szigeten található. A városhoz tartozik még egy kisebb, [[Hoy]] nevű sziget is. A város és az [[Ausztria]] közötti határt a [[Leiblach]] folyó képezi. Mára Lindau jócskán túlnőtte az eredeti területéül szolgáló szigetet, és a szárazföldön több, mint 30 |
A történelmi óváros egy 68 hektáros part menti [[sziget]]en fekszik, ami a [[Vatikán]] területének másfélszerese. A szigetet egy [[gát (építészet)|gát]] és egy [[híd]] köti össze a szárazfölddel. A lindaui főpályaudvar is a szigeten található. A városhoz tartozik még egy kisebb, [[Hoy]] nevű sziget is. A város és az [[Ausztria]] közötti határt a [[Leiblach]] folyó képezi. Mára Lindau jócskán túlnőtte az eredeti területéül szolgáló szigetet, és a szárazföldön több, mint 30 km²-es területet is magába foglal. |
||
====Éghajlat==== |
==== Éghajlat ==== |
||
[[Fájl:Lindau Stadteile und Nachbarn.png|bélyegkép|jobbra|250px|Lindau városrészei és a szomszédos települések]] |
[[Fájl:Lindau Stadteile und Nachbarn.png|bélyegkép|jobbra|250px|Lindau városrészei és a szomszédos települések]] |
||
Lindau a [[Sváb-Bajor-medence]] és az [[Alpok]] vonulatai között fekszik. A [[hegyvidéki éghajlat]] közelsége magasabb csapadékot és alacsonyabb évi középhőmérsékletet okoz. Lindau [[Németország]] egyik legcsapadékosabb területén fekszik, az évi átlagos csapadékmennyiség 1420 |
Lindau a [[Sváb-Bajor-medence]] és az [[Alpok]] vonulatai között fekszik. A [[hegyvidéki éghajlat]] közelsége magasabb csapadékot és alacsonyabb évi középhőmérsékletet okoz. Lindau [[Németország]] egyik legcsapadékosabb területén fekszik, az évi átlagos csapadékmennyiség 1420 mm körüli. A legcsapadékosabb hónap a [[június]], amikor több mint kétszer annyi [[eső]] hullik, mint a legszárazabb [[február]]ban. A csapadék éves eloszlásának ingadozása magasnak mondható. |
||
===Városrészek=== |
=== Városrészek === |
||
{| width = "50%" |
{| width = "50%" |
||
|- valign = "top" |
|- valign = "top" |
||
46. sor: | 46. sor: | ||
| |
| |
||
* Schönau |
* Schönau |
||
* Unterreitnau |
* Unterreitnau |
||
* Zech |
* Zech |
||
|} |
|} |
||
== Történelem == |
== Történelem == |
||
===Korai történelem=== |
=== Korai történelem === |
||
Lindau és a Bodeni-tó környéke ősidőktől kezdve lakott terület, amit a tóban több helyen is megtalált cölöpházak maradványai bizonyítanak. A szárazföldi Aeschach városrészben a [[2. század|2.]] vagy a [[3. század]] elejéről származó [[római kor]]i településnyomokra bukkantak. |
Lindau és a Bodeni-tó környéke ősidőktől kezdve lakott terület, amit a tóban több helyen is megtalált cölöpházak maradványai bizonyítanak. A szárazföldi Aeschach városrészben a [[2. század|2.]] vagy a [[3. század]] elejéről származó [[római kor]]i településnyomokra bukkantak. |
||
===Középkor=== |
=== Középkor === |
||
[[Fájl:Lindau-Ansicht 1579.jpg|bélyegkép|jobbra|230px|Lindau 1579-ben]] |
[[Fájl:Lindau-Ansicht 1579.jpg|bélyegkép|jobbra|230px|Lindau 1579-ben]] |
||
Lindau első írásos említése [[882]]-ből, egy [[Sankt Gallen-i kolostor|Szent Galleni]] szerzetes tollából származik. Ez a feljegyzés egy apácakolostorra, vagy annak elődjére vonatkozik, amelynek neve "''Unsere Lieben Frau unter den Linden''" ''(Miasszonyunk a hársfák alatt)'' volt. A zárdát valószinűleg Adalbert, Raetia grófja építtette a [[9. század]] elején. |
Lindau első írásos említése [[882]]-ből, egy [[Sankt Gallen-i kolostor|Szent Galleni]] szerzetes tollából származik. Ez a feljegyzés egy apácakolostorra, vagy annak elődjére vonatkozik, amelynek neve "''Unsere Lieben Frau unter den Linden''" ''(Miasszonyunk a hársfák alatt)'' volt. A zárdát valószinűleg Adalbert, Raetia grófja építtette a [[9. század]] elején. |
||
Lindau nevének jelentése: "sziget, ahol hársfák nőnek. A város [[13. század]]ból származó címerében a hársfa szimbóluma máig őrzi ezt a történetet, melynek leveleinek száma a századok folyamán három és tizenöt között változott. |
Lindau nevének jelentése: "sziget, ahol hársfák nőnek. A város [[13. század]]ból származó címerében a hársfa szimbóluma máig őrzi ezt a történetet, melynek leveleinek száma a századok folyamán három és tizenöt között változott. |
||
A város piaca [[950]]-ből származik, és eredetileg a szárazföldön volt, de [[1079]]-ben, az [[invesztitúraharc]]ok idején biztonsági okokból a szigetre költöztették. A piacon borral, a Szent Gallen-i szerzetesek által termelt gyümölccsel és zöldséggel, valamint lennel és a hajóépítéshez szükséges kenderrel kereskedtek. A környékről zsírt, sajtot és szarvasmarhát, a sváb gazdák pedig gabonát vittek a vásárokra. A helyi kereskedelem hamarosan kiegészült a déli vidékekkel való távolsági kereskedelemmel. A [[15. század]]tól egészen [[1826]]-ig közvetlen kereskedelem folyt Lindau és [[Milánó]] között. |
A város piaca [[950]]-ből származik, és eredetileg a szárazföldön volt, de [[1079]]-ben, az [[invesztitúraharc]]ok idején biztonsági okokból a szigetre költöztették. A piacon borral, a Szent Gallen-i szerzetesek által termelt gyümölccsel és zöldséggel, valamint lennel és a hajóépítéshez szükséges kenderrel kereskedtek. A környékről zsírt, sajtot és szarvasmarhát, a sváb gazdák pedig gabonát vittek a vásárokra. A helyi kereskedelem hamarosan kiegészült a déli vidékekkel való távolsági kereskedelemmel. A [[15. század]]tól egészen [[1826]]-ig közvetlen kereskedelem folyt Lindau és [[Milánó]] között. |
||
78. sor: | 78. sor: | ||
[[1728]]-ban tűzvész pusztította el az óváros egy részét. Az épületeket az akkor dívó [[barokk]] stílusban építették újjá. |
[[1728]]-ban tűzvész pusztította el az óváros egy részét. Az épületeket az akkor dívó [[barokk]] stílusban építették újjá. |
||
===19. század=== |
=== 19. század === |
||
[[Fájl:Lindau Diebsturm 1865.jpg|bélyegkép|jobbra|160px|A tolvajok tornya egy 1865-ös rajzon]] |
[[Fájl:Lindau Diebsturm 1865.jpg|bélyegkép|jobbra|160px|A tolvajok tornya egy 1865-ös rajzon]] |
||
[[1802]]-ben, a [[Német-római Birodalom]] felbomlásának időszakában és a napóleoni háborúk idején a város elvesztette jogait, az ezeréves apácakolostort pedig [[szekularizáció|szekularizálták]]. [[1804]]-ben a város és a zárda Ausztriához került, majd [[1806]]-ban az újonnan megalakult [[Bajor Királyság]] területéhez csatolták. |
[[1802]]-ben, a [[Német-római Birodalom]] felbomlásának időszakában és a napóleoni háborúk idején a város elvesztette jogait, az ezeréves apácakolostort pedig [[szekularizáció|szekularizálták]]. [[1804]]-ben a város és a zárda Ausztriához került, majd [[1806]]-ban az újonnan megalakult [[Bajor Királyság]] területéhez csatolták. |
||
84. sor: | 84. sor: | ||
A hajózást [[1824]]-ben bővítették, majd a század közepén kiépült a vasút [[Augsburg]] és [[Bregenz]] irányába. Az új kikötő [[1856]]-ból származik az oroszlán szobrával és Bajorország egyetlen világítótornyával, amelyek azóta Lindau jelképévé váltak. |
A hajózást [[1824]]-ben bővítették, majd a század közepén kiépült a vasút [[Augsburg]] és [[Bregenz]] irányába. Az új kikötő [[1856]]-ból származik az oroszlán szobrával és Bajorország egyetlen világítótornyával, amelyek azóta Lindau jelképévé váltak. |
||
===20. század=== |
=== 20. század === |
||
Ludwig Siebert főpolgármaster [[1922]]-ben Lindauhoz csatolta a közeli szárazföldön fekvő Aeschach, Hoyren és Reutin nevű településeket. Ugyanő lett Bajorország első [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt|nemzetiszocialista]] polgármestere, majd [[Adolf Hitler|Hitler]] hatalomátvétele után bajor miniszterelnök [[1933]]-tól [[1942]]-ben bekövetkezett haláláig. |
Ludwig Siebert főpolgármaster [[1922]]-ben Lindauhoz csatolta a közeli szárazföldön fekvő Aeschach, Hoyren és Reutin nevű településeket. Ugyanő lett Bajorország első [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt|nemzetiszocialista]] polgármestere, majd [[Adolf Hitler|Hitler]] hatalomátvétele után bajor miniszterelnök [[1933]]-tól [[1942]]-ben bekövetkezett haláláig. |
||
95. sor: | 95. sor: | ||
== Politika == |
== Politika == |
||
===Polgármesterek=== |
=== Polgármesterek === |
||
*1861–1868: Oskar Stobäus |
* 1861–1868: Oskar Stobäus |
||
*1868–1870: Johannes von Widenmayer |
* 1868–1870: Johannes von Widenmayer |
||
*1870–1873: Ludwig Britzelmayr |
* 1870–1873: Ludwig Britzelmayr |
||
*1873–1894: Oskar von Lossow |
* 1873–1894: Oskar von Lossow |
||
*1894–1919: Heinrich Schützinger |
* 1894–1919: Heinrich Schützinger |
||
*1924–1933: Ludwig Siebert, Bajor Néppárt, majd 1931-től: Nemzetiszocialista Német Munkáspárt(NSDAP) |
* 1924–1933: Ludwig Siebert, Bajor Néppárt, majd 1931-től: Nemzetiszocialista Német Munkáspárt(NSDAP) |
||
*1933–1939: Fritz Siebert ( Ludwig Siebert fia) |
* 1933–1939: Fritz Siebert ( Ludwig Siebert fia) |
||
*1939–1945: Josef Haas |
* 1939–1945: Josef Haas |
||
*1945: Franz Eberth |
* 1945: Franz Eberth |
||
*1945–1956: Walter Frisch |
* 1945–1956: Walter Frisch |
||
*1956–1964: Josef Haas |
* 1956–1964: Josef Haas |
||
*1964–1988: Josef Steurer, pártfüggetlen |
* 1964–1988: Josef Steurer, pártfüggetlen |
||
*1988–2000: Jürgen Müller |
* 1988–2000: Jürgen Müller |
||
*2000-től: Petra Meier to Bernd-Seidl, pártfüggetlen |
* 2000-től: Petra Meier to Bernd-Seidl, pártfüggetlen |
||
===Partnervárosok=== |
=== Partnervárosok === |
||
*{{zászló|Franciaország}} [[Chelles]], [[Franciaaország]] |
* {{zászló|Franciaország}} [[Chelles]], [[Franciaaország]] |
||
*{{zászló|Svájc}} [[Reitnau]] (Ober- és Unterreitnau városrészekkel), [[Svájc]] |
* {{zászló|Svájc}} [[Reitnau]] (Ober- és Unterreitnau városrészekkel), [[Svájc]] |
||
*{{zászló|Németország}} [[Lindau (Szász-Anhalt)|Lindau]], [[Szász-Anhalt]], [[Németország]] |
* {{zászló|Németország}} [[Lindau (Szász-Anhalt)|Lindau]], [[Szász-Anhalt]], [[Németország]] |
||
==Nevezetességek, látnivalók== |
== Nevezetességek, látnivalók == |
||
===Kikötő=== |
=== Kikötő === |
||
[[Fájl:Lindau Leuchtturm Löwe.jpg|bélyegkép|jobbra|170px|A kikötő]] |
[[Fájl:Lindau Leuchtturm Löwe.jpg|bélyegkép|jobbra|170px|A kikötő]] |
||
[[Fájl:Altes Rathaus Lindau 2.jpg|bélyegkép|jobbra|170px|A régi városháza]] |
[[Fájl:Altes Rathaus Lindau 2.jpg|bélyegkép|jobbra|170px|A régi városháza]] |
||
125. sor: | 125. sor: | ||
A város jelképének számít, bejáratát egyik oldalról az [[1856]]-ban épült világítótorony, a másik oldalról egy oroszlán szobra szegélyezi. |
A város jelképének számít, bejáratát egyik oldalról az [[1856]]-ban épült világítótorony, a másik oldalról egy oroszlán szobra szegélyezi. |
||
===Városi pályaudvar=== |
=== Városi pályaudvar === |
||
Már az első pályaudvar is a szigeten épült [[1853]]-ban, mivel fontossá vált, hogy a kikötőbe érkező árukat közvetlenül lehessen vasúton továbbszállítani. A mai pályaudvar [[1913]] és [[1920]] között épül, és a [[Jugendstil]], azaz a [[szecesszió]] jegyeit viseli magán. |
Már az első pályaudvar is a szigeten épült [[1853]]-ban, mivel fontossá vált, hogy a kikötőbe érkező árukat közvetlenül lehessen vasúton továbbszállítani. A mai pályaudvar [[1913]] és [[1920]] között épül, és a [[Jugendstil]], azaz a [[szecesszió]] jegyeit viseli magán. |
||
===Régi városháza=== |
=== Régi városháza === |
||
A régi városháza (''Altes Rathaus'') [[1422]]-ben épült [[Gótika|gótikus]] stílusban, majd [[1576]]-ban a [[reneszánsz]]nak megfelelően átépítették, és egy lépcsőzetet is kapott. A hátsó falán a a város történetét felelevenítő festmény található, amely a [[19. század]]ban készült [[Historizmus|historizáló]] stílusban. A sétálóutca felöli oromzat alatt egy díszes külső lépcső is található. [[1496]] és [[1497]]-ben a városháza gótikus tanácstermében tartották a birodalmi gyűlést (''Reichstag''). |
A régi városháza (''Altes Rathaus'') [[1422]]-ben épült [[Gótika|gótikus]] stílusban, majd [[1576]]-ban a [[reneszánsz]]nak megfelelően átépítették, és egy lépcsőzetet is kapott. A hátsó falán a a város történetét felelevenítő festmény található, amely a [[19. század]]ban készült [[Historizmus|historizáló]] stílusban. A sétálóutca felöli oromzat alatt egy díszes külső lépcső is található. [[1496]] és [[1497]]-ben a városháza gótikus tanácstermében tartották a birodalmi gyűlést (''Reichstag''). |
||
===Mangturm=== |
=== Mangturm === |
||
A ''Mangturm'' (Mang-torony) régen világítótoronyként funkcionált és [[1180]]-tól [[1300]]-ig volt használatban. Húsz méteres magasságágával még néhány templomtornyot is leköröz. A kikötő mellett álló épület valamikor a városfal végét jelentette, és a [[19. század]]ig csupán egy vonathídon keresztül lehetett megközelíteni. A tornyot a tetejét díszítő színes cserepek teszik könnyen felismerhetővé. Nevét a közelben egykor működött [[posztó]][[céh]]ről kapta (Mang vö. [[mángorló]]). |
A ''Mangturm'' (Mang-torony) régen világítótoronyként funkcionált és [[1180]]-tól [[1300]]-ig volt használatban. Húsz méteres magasságágával még néhány templomtornyot is leköröz. A kikötő mellett álló épület valamikor a városfal végét jelentette, és a [[19. század]]ig csupán egy vonathídon keresztül lehetett megközelíteni. A tornyot a tetejét díszítő színes cserepek teszik könnyen felismerhetővé. Nevét a közelben egykor működött [[posztó]][[céh]]ről kapta (Mang vö. [[mángorló]]). |
||
===Tolvajok tornya=== |
=== Tolvajok tornya === |
||
A tolvajok tornya (''Diebsturm'') az óváros északi végében épült a városfal részeként [[1380]]-ban. Sokáig börtönként szolgált, a neve is innen ered. A ''Diebsturm'' a városfal több ágának találkozásánál volt található, környékén a [[13. század]]ból származó védelmi árkok feküdtek. Ezeket később feltöltötték, a városfal köveit pedig a kikötő kiépítésénél használták fel. Az árkok és a falak helyét néhol az utcák és a házak vonalának futásán lehet felismerni. |
A tolvajok tornya (''Diebsturm'') az óváros északi végében épült a városfal részeként [[1380]]-ban. Sokáig börtönként szolgált, a neve is innen ered. A ''Diebsturm'' a városfal több ágának találkozásánál volt található, környékén a [[13. század]]ból származó védelmi árkok feküdtek. Ezeket később feltöltötték, a városfal köveit pedig a kikötő kiépítésénél használták fel. Az árkok és a falak helyét néhol az utcák és a házak vonalának futásán lehet felismerni. |
||
145. sor: | 145. sor: | ||
A [[19. század]]ra az erődrendszer nagy részét lebontották, a köveket pedig a kikötő [[1811]]-es, valamint [[1853]]-[[1856]] közötti kiépítésére és modernizálására használták fel. |
A [[19. század]]ra az erődrendszer nagy részét lebontották, a köveket pedig a kikötő [[1811]]-es, valamint [[1853]]-[[1856]] közötti kiépítésére és modernizálására használták fel. |
||
===Maximilianstraße=== |
=== Maximilianstraße === |
||
A sziget sétáló és főutcája, amit a [[16. század|16.]] és [[17. század]]ban épült polgárházak szegélyeznek. A házak tornácai, ablakai és oromzata gazdagon díszítettek, sok falat festmények borítanak. |
A sziget sétáló és főutcája, amit a [[16. század|16.]] és [[17. század]]ban épült polgárházak szegélyeznek. A házak tornácai, ablakai és oromzata gazdagon díszítettek, sok falat festmények borítanak. |
||
===Haus zum Cavazzen=== |
=== Haus zum Cavazzen === |
||
A festett homlokzatú ház [[1728]]-[[1729]] között épült [[barokk]] stílusban az [[apenzell]]i építész, [[Jakob Grubenmann]] tervei alapján. A híres művészettörténész, [[Georg Dehio]] „a Bodeni-tó legszebb házának” nevezte az épületet. [[1928]] óta itt kap helyet a városi múzeum. |
A festett homlokzatú ház [[1728]]-[[1729]] között épült [[barokk]] stílusban az [[apenzell]]i építész, [[Jakob Grubenmann]] tervei alapján. A híres művészettörténész, [[Georg Dehio]] „a Bodeni-tó legszebb házának” nevezte az épületet. [[1928]] óta itt kap helyet a városi múzeum. |
||
===Lindavia-kút=== |
=== Lindavia-kút === |
||
A kutat [[II. Lajos bajor király]] trónralépésének huszadik évfordulója alkalmából építették vörös márványból. A tetején a város védője, Lindavia látható egy hársfaággal. A többi figura a város gazdagságát: a kikötőt, a halászatot, a borászatot, és a földművelést jelképezi. |
A kutat [[II. Lajos bajor király]] trónralépésének huszadik évfordulója alkalmából építették vörös márványból. A tetején a város védője, Lindavia látható egy hársfaággal. A többi figura a város gazdagságát: a kikötőt, a halászatot, a borászatot, és a földművelést jelképezi. |
||
==Gazdaság== |
== Gazdaság == |
||
===Vállalatok=== |
=== Vállalatok === |
||
Korábban Lindau textilipari központnak számított. Mára a rengeteg kisvállalkozás mellett megjelentek a nagyvállalatok is, mint például a munkagépek gyártásáról ismert Liebherr. A városban található a Domicil lakberendezéső cég németországi központja. |
Korábban Lindau textilipari központnak számított. Mára a rengeteg kisvállalkozás mellett megjelentek a nagyvállalatok is, mint például a munkagépek gyártásáról ismert Liebherr. A városban található a Domicil lakberendezéső cég németországi központja. |
||
166. sor: | 166. sor: | ||
Az ívóvízellátás a [[nonnerhorn]]-i és a [[hoyerberg]]i víztárorozókból történik, amelyek a Bodeni-tóból nyerik a vizet. A [[földgáz|gázellátást]] a várost [[Oroszország|orosz]] importgázból fedezi. |
Az ívóvízellátás a [[nonnerhorn]]-i és a [[hoyerberg]]i víztárorozókból történik, amelyek a Bodeni-tóból nyerik a vizet. A [[földgáz|gázellátást]] a várost [[Oroszország|orosz]] importgázból fedezi. |
||
===Turizmus=== |
=== Turizmus === |
||
[[Fájl:Lindau SvG.jpg|bélyegkép|jobbra|170px|A kikötő esti fényekben]] |
[[Fájl:Lindau SvG.jpg|bélyegkép|jobbra|170px|A kikötő esti fényekben]] |
||
A várost egyedülálló fekvése, és történelmi óvárosa miatt rengeteg turista keresi fel. A nyári hónapokban ez jelenti a fő bevételi forrást. Az évente megrendezett események, mint a [[Nobel-díj]]asok Gyűlése és a [[pszichoterápia|Pszichoterápiás]] Hetek szintén sok látogatót vonzanak. A várost érintik a [[Németország]] alpesi területén futó kiránduló utak, valamint Lindau az egyik állomása a [[Bodeni-tó]] körüli [[Kerékpárút|kerékpár-]] és túraútvonalaknak. |
A várost egyedülálló fekvése, és történelmi óvárosa miatt rengeteg turista keresi fel. A nyári hónapokban ez jelenti a fő bevételi forrást. Az évente megrendezett események, mint a [[Nobel-díj]]asok Gyűlése és a [[pszichoterápia|Pszichoterápiás]] Hetek szintén sok látogatót vonzanak. A várost érintik a [[Németország]] alpesi területén futó kiránduló utak, valamint Lindau az egyik állomása a [[Bodeni-tó]] körüli [[Kerékpárút|kerékpár-]] és túraútvonalaknak. |
||
===Gasztronómia=== |
=== Gasztronómia === |
||
A [[sziget]]en lévő [[Étterem|éttermek]] célcsoportja elsősorban a várost egy napra meglátogató turisták, míg a szárazföldi városrészek éttermei a lindauiakat és a közeli osztrák városokból ide látogatókat szolgálják ki. |
A [[sziget]]en lévő [[Étterem|éttermek]] célcsoportja elsősorban a várost egy napra meglátogató turisták, míg a szárazföldi városrészek éttermei a lindauiakat és a közeli osztrák városokból ide látogatókat szolgálják ki. |
A lap 2010. augusztus 23., 14:34-kori változata
Lindau | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Németország | ||
Tartomány | Bajorország | ||
Kerület | Svábföld | ||
Járás | Lindau (Bodensee) járás | ||
Polgármester | Petra Meier to Bernd-Seidl (pártfüggetlen) | ||
Irányítószám | 88131 | ||
Körzethívószám | 08382 | ||
Rendszám | LI | ||
Testvérvárosok | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 25 846 fő (2022. dec. 31.)[1] | ||
Népsűrűség | 744 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 401 m | ||
Terület | 33,18 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 32′ 45″, k. h. 9° 41′ 02″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 45″, k. h. 9° 41′ 02″ | |||
Elhelyezkedése Bajorország térképén | |||
Lindau weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Lindau témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Lindau (alemmannul Linda) festői szépségű német város, mely a Bodeni-tó (Bodensee) partján, a német-osztrák-svájci hármashatárnál fekszik. Svábföld egyező nevű kerületének közigazgatási központja.
Földrajz
Fekvése
A történelmi óváros egy 68 hektáros part menti szigeten fekszik, ami a Vatikán területének másfélszerese. A szigetet egy gát és egy híd köti össze a szárazfölddel. A lindaui főpályaudvar is a szigeten található. A városhoz tartozik még egy kisebb, Hoy nevű sziget is. A város és az Ausztria közötti határt a Leiblach folyó képezi. Mára Lindau jócskán túlnőtte az eredeti területéül szolgáló szigetet, és a szárazföldön több, mint 30 km²-es területet is magába foglal.
Éghajlat
Lindau a Sváb-Bajor-medence és az Alpok vonulatai között fekszik. A hegyvidéki éghajlat közelsége magasabb csapadékot és alacsonyabb évi középhőmérsékletet okoz. Lindau Németország egyik legcsapadékosabb területén fekszik, az évi átlagos csapadékmennyiség 1420 mm körüli. A legcsapadékosabb hónap a június, amikor több mint kétszer annyi eső hullik, mint a legszárazabb februárban. A csapadék éves eloszlásának ingadozása magasnak mondható.
Városrészek
|
|
|
Történelem
Korai történelem
Lindau és a Bodeni-tó környéke ősidőktől kezdve lakott terület, amit a tóban több helyen is megtalált cölöpházak maradványai bizonyítanak. A szárazföldi Aeschach városrészben a 2. vagy a 3. század elejéről származó római kori településnyomokra bukkantak.
Középkor
Lindau első írásos említése 882-ből, egy Szent Galleni szerzetes tollából származik. Ez a feljegyzés egy apácakolostorra, vagy annak elődjére vonatkozik, amelynek neve "Unsere Lieben Frau unter den Linden" (Miasszonyunk a hársfák alatt) volt. A zárdát valószinűleg Adalbert, Raetia grófja építtette a 9. század elején. Lindau nevének jelentése: "sziget, ahol hársfák nőnek. A város 13. századból származó címerében a hársfa szimbóluma máig őrzi ezt a történetet, melynek leveleinek száma a századok folyamán három és tizenöt között változott.
A város piaca 950-ből származik, és eredetileg a szárazföldön volt, de 1079-ben, az invesztitúraharcok idején biztonsági okokból a szigetre költöztették. A piacon borral, a Szent Gallen-i szerzetesek által termelt gyümölccsel és zöldséggel, valamint lennel és a hajóépítéshez szükséges kenderrel kereskedtek. A környékről zsírt, sajtot és szarvasmarhát, a sváb gazdák pedig gabonát vittek a vásárokra. A helyi kereskedelem hamarosan kiegészült a déli vidékekkel való távolsági kereskedelemmel. A 15. századtól egészen 1826-ig közvetlen kereskedelem folyt Lindau és Milánó között.
A legrégebbi építészeti alkotás a szárazföld irányába néző úgynevezett Heidenmauer, egy városfal, ami vagy a római korban, vagy a középkorban épült.
A Szent István plébániatemplom 1180-ból származik, 1224-ben pedig a ferences rendi szerzetesek alapítottak kolostort a szigeten. A gabona és sókereskedelemben meggazdagodott polgárság jogait I. Rudolf német király megerősítette, és szabad birodalmi várossá tette Lindaut.
Újkor
1500 körül a pestis egyre inkább elterjedt a kereskedelmi- és zarándokutak mentén, majd a 16. század elején már Lindauban is tombolt a járványt. A tömeges halálozások hatással voltak a temetkezési kultúrára is. A fertőzéstől való félelem és a belvárosi temetők telítettsége miatt a hullákat a városfal mellett temették el. Ezekből az időkből származik az Aeschach-i "Alten Friedhof" (Öreg temető). 1635-re a környező falvakban is felütötte fejét a pestis, így a halottakat a külön erre a célra kijelölt Unterreitnau-i, Wasserburg-i és Hergensweiler-i temetőkben földelték el.
1528-ban , a reformáció idején a városi polgárság felvette az evangélikus hitet. Az 1529-es speyeri birodalmi gyűlésen a város a protestáns kisebbséget képviselő csoport oldalán állt. A polgárság Martin Bucer tanaihoz csatlakozva az evangélikus vallás szabad terjesztését követelte.
1646/7-ben a harmincéves háború idején a várost a svédek ostromolták. Max Willibald von Waldburg-Wolfegg gróf vezetésével azonban a lidauiak a ködös éjszaka folyamán lerombolták az ostromgépeket és elűzték a svédeket. A város védői a szárazföldi "Kleinen See" mocsaráig nyomultak előre. A városfal még 19. században is magán viselte az egykori ostrom lövedékeinek nyomait.
1655-ben, a harmincéves háború elmúltával rendezték meg az első lindaui Gyermekfesztivált. Az alapító Valentin Heider az ünnepségek örömét akarta visszaadni az elhanyagolt gyerekeknek. A fesztivált a mai napig minden évben megrendezik a város összes iskolájának részvételével.
1728-ban tűzvész pusztította el az óváros egy részét. Az épületeket az akkor dívó barokk stílusban építették újjá.
19. század
1802-ben, a Német-római Birodalom felbomlásának időszakában és a napóleoni háborúk idején a város elvesztette jogait, az ezeréves apácakolostort pedig szekularizálták. 1804-ben a város és a zárda Ausztriához került, majd 1806-ban az újonnan megalakult Bajor Királyság területéhez csatolták.
A hajózást 1824-ben bővítették, majd a század közepén kiépült a vasút Augsburg és Bregenz irányába. Az új kikötő 1856-ból származik az oroszlán szobrával és Bajorország egyetlen világítótornyával, amelyek azóta Lindau jelképévé váltak.
20. század
Ludwig Siebert főpolgármaster 1922-ben Lindauhoz csatolta a közeli szárazföldön fekvő Aeschach, Hoyren és Reutin nevű településeket. Ugyanő lett Bajorország első nemzetiszocialista polgármestere, majd Hitler hatalomátvétele után bajor miniszterelnök 1933-tól 1942-ben bekövetkezett haláláig.
Lindau a II. világháború idején jelentős kiképzőközpontként funkcionált. A Wehrmacht gyalogos és partraszálló egységeit és úttörőit a város környékén képezték ki. 1945. április 30-án a francia csapatok harc nélkül foglalták el a várost.
A háború befejeztével a lindaui kormányzati kerület a francia megszállási zóna része lett, és leválasztva az amerikai megszállású Bajorországról különleges státuszt kapott. A következő tíz évben a terület hídként szolgált Németország és Ausztria franciák által megszállt területei között. 1955. szeptember 1-jén a várost visszacsatolták a Bajor Szabadállamhoz.
A világháború óta rendezik meg a városban a Nobel-díjasok Gyűlését és a lindaui Pszichoterápiás Hetet, amit minden nyáron 4000 terapeuta keres fel.
Politika
Polgármesterek
- 1861–1868: Oskar Stobäus
- 1868–1870: Johannes von Widenmayer
- 1870–1873: Ludwig Britzelmayr
- 1873–1894: Oskar von Lossow
- 1894–1919: Heinrich Schützinger
- 1924–1933: Ludwig Siebert, Bajor Néppárt, majd 1931-től: Nemzetiszocialista Német Munkáspárt(NSDAP)
- 1933–1939: Fritz Siebert ( Ludwig Siebert fia)
- 1939–1945: Josef Haas
- 1945: Franz Eberth
- 1945–1956: Walter Frisch
- 1956–1964: Josef Haas
- 1964–1988: Josef Steurer, pártfüggetlen
- 1988–2000: Jürgen Müller
- 2000-től: Petra Meier to Bernd-Seidl, pártfüggetlen
Partnervárosok
- Chelles, Franciaaország
- Reitnau (Ober- és Unterreitnau városrészekkel), Svájc
- Lindau, Szász-Anhalt, Németország
Nevezetességek, látnivalók
Kikötő
A város jelképének számít, bejáratát egyik oldalról az 1856-ban épült világítótorony, a másik oldalról egy oroszlán szobra szegélyezi.
Városi pályaudvar
Már az első pályaudvar is a szigeten épült 1853-ban, mivel fontossá vált, hogy a kikötőbe érkező árukat közvetlenül lehessen vasúton továbbszállítani. A mai pályaudvar 1913 és 1920 között épül, és a Jugendstil, azaz a szecesszió jegyeit viseli magán.
Régi városháza
A régi városháza (Altes Rathaus) 1422-ben épült gótikus stílusban, majd 1576-ban a reneszánsznak megfelelően átépítették, és egy lépcsőzetet is kapott. A hátsó falán a a város történetét felelevenítő festmény található, amely a 19. században készült historizáló stílusban. A sétálóutca felöli oromzat alatt egy díszes külső lépcső is található. 1496 és 1497-ben a városháza gótikus tanácstermében tartották a birodalmi gyűlést (Reichstag).
Mangturm
A Mangturm (Mang-torony) régen világítótoronyként funkcionált és 1180-tól 1300-ig volt használatban. Húsz méteres magasságágával még néhány templomtornyot is leköröz. A kikötő mellett álló épület valamikor a városfal végét jelentette, és a 19. századig csupán egy vonathídon keresztül lehetett megközelíteni. A tornyot a tetejét díszítő színes cserepek teszik könnyen felismerhetővé. Nevét a közelben egykor működött posztócéhről kapta (Mang vö. mángorló).
Tolvajok tornya
A tolvajok tornya (Diebsturm) az óváros északi végében épült a városfal részeként 1380-ban. Sokáig börtönként szolgált, a neve is innen ered. A Diebsturm a városfal több ágának találkozásánál volt található, környékén a 13. századból származó védelmi árkok feküdtek. Ezeket később feltöltötték, a városfal köveit pedig a kikötő kiépítésénél használták fel. Az árkok és a falak helyét néhol az utcák és a házak vonalának futásán lehet felismerni.
Az 1500-as években folytatódott a védelmi rendszer megerősítése. A sziget beépítetlen nyugati felében új sáncokat és bástyákat emeltek, mint a Pulverschanze, a Sternschanze, a Lindenschanze és a Karlsbastion. Az utolsó jelentős erődítésre a 17. század első felében került sor, ekkor épült a Ludwigsbastion, a Maximilianschanze és a Gerberschanze.
A 19. századra az erődrendszer nagy részét lebontották, a köveket pedig a kikötő 1811-es, valamint 1853-1856 közötti kiépítésére és modernizálására használták fel.
Maximilianstraße
A sziget sétáló és főutcája, amit a 16. és 17. században épült polgárházak szegélyeznek. A házak tornácai, ablakai és oromzata gazdagon díszítettek, sok falat festmények borítanak.
Haus zum Cavazzen
A festett homlokzatú ház 1728-1729 között épült barokk stílusban az apenzelli építész, Jakob Grubenmann tervei alapján. A híres művészettörténész, Georg Dehio „a Bodeni-tó legszebb házának” nevezte az épületet. 1928 óta itt kap helyet a városi múzeum.
Lindavia-kút
A kutat II. Lajos bajor király trónralépésének huszadik évfordulója alkalmából építették vörös márványból. A tetején a város védője, Lindavia látható egy hársfaággal. A többi figura a város gazdagságát: a kikötőt, a halászatot, a borászatot, és a földművelést jelképezi.
Gazdaság
Vállalatok
Korábban Lindau textilipari központnak számított. Mára a rengeteg kisvállalkozás mellett megjelentek a nagyvállalatok is, mint például a munkagépek gyártásáról ismert Liebherr. A városban található a Domicil lakberendezéső cég németországi központja.
A város környékén jelentős a gyümölcstermesztés, sok termesztő közvetlenül a saját gazdaságán adja el az áruját, valamint gyümölcslét is készítenek. A halászat a gasztronómia és a turizmus miatt kezd felértékelődni, de gazdaságilag még csekély a szerepe.
Az ívóvízellátás a nonnerhorn-i és a hoyerbergi víztárorozókból történik, amelyek a Bodeni-tóból nyerik a vizet. A gázellátást a várost orosz importgázból fedezi.
Turizmus
A várost egyedülálló fekvése, és történelmi óvárosa miatt rengeteg turista keresi fel. A nyári hónapokban ez jelenti a fő bevételi forrást. Az évente megrendezett események, mint a Nobel-díjasok Gyűlése és a Pszichoterápiás Hetek szintén sok látogatót vonzanak. A várost érintik a Németország alpesi területén futó kiránduló utak, valamint Lindau az egyik állomása a Bodeni-tó körüli kerékpár- és túraútvonalaknak.
Gasztronómia
A szigeten lévő éttermek célcsoportja elsősorban a várost egy napra meglátogató turisták, míg a szárazföldi városrészek éttermei a lindauiakat és a közeli osztrák városokból ide látogatókat szolgálják ki.
Források
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lindau (Bodensee) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- ↑ Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2022 (német nyelven). Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2023. szeptember 21. (Hozzáférés: 2023. október 7.)