„Kiss Kovács Gyula” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Élete: kieg. |
→Élete: a |
||
33. sor: | 33. sor: | ||
Tanulmányait 1949-ben fejezte be a [[Képzőművészeti Főiskola]] szobrász szakán. Tanárai [[Sidló Ferenc]] és [[Pátzay Pál]] voltak. 1952-1954 között a Magyar Néphadsereg Művészeti Stúdiójának tagja volt. Valamennyi szobrászati műfajban jelentőset alkotott. Ismert és keresett köztéri szobrász volt. Plasztikáin a valóság összetett megragadására törekedett. Nem típusokat akart alkotni, hanem az emberi egyéniség ábrázolását tűzte céljául. Monumentális erő feszíti nemcsak köztéri szobrait, hanem kisplasztikáit is. Érmei lírai életérzéseket, a természetszeretetet közvetítik. Jelentős műve a soproni felszabadulási emlékmű és a szekszárdi Babits-szobor. Három süttői mészkő domborműve látható a [[Róma]]i [[Szent Péter-bazilika]] „Magyarok Nagyasszonya” altemplomban. |
Tanulmányait 1949-ben fejezte be a [[Képzőművészeti Főiskola]] szobrász szakán. Tanárai [[Sidló Ferenc]] és [[Pátzay Pál]] voltak. 1952-1954 között a Magyar Néphadsereg Művészeti Stúdiójának tagja volt. Valamennyi szobrászati műfajban jelentőset alkotott. Ismert és keresett köztéri szobrász volt. Plasztikáin a valóság összetett megragadására törekedett. Nem típusokat akart alkotni, hanem az emberi egyéniség ábrázolását tűzte céljául. Monumentális erő feszíti nemcsak köztéri szobrait, hanem kisplasztikáit is. Érmei lírai életérzéseket, a természetszeretetet közvetítik. Jelentős műve a soproni felszabadulási emlékmű és a szekszárdi Babits-szobor. Három süttői mészkő domborműve látható a [[Róma]]i [[Szent Péter-bazilika]] „Magyarok Nagyasszonya” altemplomban. |
||
Jó barátságban állt [[Kiss Sándor (1925–1999)|Kiss Sándor]] szobrászművésszel, így [[Zsennye|Zsennyére]] telepedett feleségével. Előbb házat vásároltak 1975-ben, majd 1985-ben végleg ideköltöztek. Végakarata szerint a Szent Cecília temetőben nyugszik. |
Jó barátságban állt [[Kiss Sándor (1925–1999)|Kiss Sándor]] szobrászművésszel, így [[Zsennye|Zsennyére]] telepedett feleségével, [[Tóth Emőke]] szobrászművésszel. Előbb házat vásároltak 1975-ben, majd 1985-ben végleg ideköltöztek. Végakarata szerint a Szent Cecília temetőben nyugszik. |
||
[[Fájl:Furdozok KKGy.jpg|bélyegkép|200px|Fűrdőzők]] |
[[Fájl:Furdozok KKGy.jpg|bélyegkép|200px|Fűrdőzők]] |
A lap 2010. április 22., 15:25-kori változata
Kiss Kovács Gyula | |
Született | Kiss Kovács Gyula 1922. január 5. Budapest, |
Elhunyt | 1984. július 20. (62 évesen) Zsennye, |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | szobrászművész |
Iskolái | Képzőművészeti Főiskola (-1949) |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss Kovács Gyula témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kiss Kovács Gyula (Budapest, 1922. január 5. – Zsennye, 1984. július 20.) magyar szobrászművész, Munkácsy Mihály-díjas (1965, 1971), Érdemes művész (1977).
Élete
Tanulmányait 1949-ben fejezte be a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán. Tanárai Sidló Ferenc és Pátzay Pál voltak. 1952-1954 között a Magyar Néphadsereg Művészeti Stúdiójának tagja volt. Valamennyi szobrászati műfajban jelentőset alkotott. Ismert és keresett köztéri szobrász volt. Plasztikáin a valóság összetett megragadására törekedett. Nem típusokat akart alkotni, hanem az emberi egyéniség ábrázolását tűzte céljául. Monumentális erő feszíti nemcsak köztéri szobrait, hanem kisplasztikáit is. Érmei lírai életérzéseket, a természetszeretetet közvetítik. Jelentős műve a soproni felszabadulási emlékmű és a szekszárdi Babits-szobor. Három süttői mészkő domborműve látható a Római Szent Péter-bazilika „Magyarok Nagyasszonya” altemplomban.
Jó barátságban állt Kiss Sándor szobrászművésszel, így Zsennyére telepedett feleségével, Tóth Emőke szobrászművésszel. Előbb házat vásároltak 1975-ben, majd 1985-ben végleg ideköltöztek. Végakarata szerint a Szent Cecília temetőben nyugszik.
Válogatott csoportos kiállításai
1950-től minden jelentős hazai és külföldi csoportos kiállításon részt vett. 1969-ben részt vett a II. Országos Kisplasztikai Biennálén Pécsen.
Művei
- Fűrdőzők
- Babits Mihály
- Szabó Ervin (emléktábla, 1954, Budapest, VIII. ker.)
- Mackók (1957, Budapest, XIV. ker.)
- Ülő lány (1958, Budapest, XIV. ker.)
- Vak Bottyán (1958, Budapest, VI. ker.)K
- Anya gyermekkel (1959, Budapest, VIII. ker.)
- Kútszobor (fém, 1958, Miskolc, Akadémia kert)
- Merengő (alumínium, 1959, Budapest, Kerepesi úti lakótelep)
- Dombormű (kő, 1960, Budapest, Vígszínház)
- Hunyadi János (1960, Tatabánya)
- Kiskatona (alumínium, 1960, Budapest, XX. ker., Csarnok tér)
- Homlokzati plasztika (alumínium, 1961, Budapest, Madách Színház)
- Ülő akt (mészkő kútfigura, 1961, Balatonfüred, Szívkórház)
- lemezdomborítás (fém, 1963, Eger, Gárdonyi Géza Színház)
- Vízköpő (vörösréz, 1964, Budapest, II. ker., Rómer Flóris u., Magyar Autóklub)
- Kötéllel ugráló lány (vörösréz, 1964, Oroszlány, Általános Iskola)
- Figurák (rézlemez domborítás, 1965, Budapest, Thália Színház)
- Ülő nő (bronz, 1965, Budapest, XI. ker., Daróczi út, Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet)
- Ornamentális kerámia dombormű (kerámia, 1965, Pécs, Jókai utca, Általános Iskola)
- Mennyezetplasztika (gipsz, 1966, Budapest, Budapesti Történeti Múzeum)
- Ülő nő (mészkő, 1967, Budapest, XXII. Rendelőintézet)
- Jacques Billiet (bronz portré, 1968., Budapest, Andrássy út, MUOSZ)
- Lemezdomborítás (fém, 1958, Balatonfüred, Hotel Marina)
- Babits Mihály (bronz, 1969, Szekszárd, Művelődési Ház)
- Emléktábla (bronz, 1969, Szolnok, Szolnok Megyei Néplap Szerkesztősége)
- Dr. Merényi Gusztáv (bronz portrédombormű, 1970, Budapest, IX. ker., Gyáli úti Kórház)
- Felszabadulási emlékmű (bronz, 1970, Sopron, Május 1. tér)
- Haán Lajos (bronz mellszobor, 1970, Békéscsaba, Szoborsétány)
- Női figura (kő, 1970, Nyíregyháza)
- A Magyar Élettani Társaság megalakulása (bronz emléktábla, 1971, Tihany, Biológiai Kutató Intézet)
- Dombormű (mészkő, 1971, Kiskőrös, Gyógyfürdő)
- Emléktábla (bronz dombormű, 1973, Miskolc, Miskolci Nemzeti Színház)
- Dombormű (mészkő, 1973, Balatonszemes, volt Minisztertanács Üdülő)
- 900 éves jubileumi emlékmű (márvány, 1975, Tiszaalpár)
- Női akt (mészkő, 1976, Balatonfüred, Állami Kórház)
- Domborművek (bronz, 1976, Budapest, Hilton Szálló)
- Georges Dopagne (bronz dombormű, 1976, Budapest, VII. ker., Rákóczi út, Vue Touristique)
- Dózsa (bronz, 1977, Dunaújváros, Dózsa György u.)
- Csontváry Kosztka Tivadar (bronz mellszobor, 1979, Szeged, Nemzeti Emlékcsarnok)
- Három dombormű (kő, 1980, Róma, Szent Péter Bazilika, Magyar Kápolna)
- Kút (bronz, mészkő, 1980, Hódmezővásárhely)
- Kubikus emlékmű (mészkő, 1983, Szeghalom)
- Dombormű (kő, 1984, Kiskőrös, Általános Iskola)
- Ivókút (bronz, mészkő, 1985, Marcali)
- Tűzoltók emlékére (plasztika, 1985, Győr)
- Csontváry Kosztka Tivadar (bronz mellszobor, 1986, Budapest, Csontváry Terem, Pécs)
- Figurák (kő, 1986, Budapest, Békásmegyer)
- Halászfiú halakkal (bronz díszkút, 1987, Paks, Halászcsárda).
Jegyzet
Források
- Magyar életrajzi lexikonon-line elérés [1]
- Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8[2][3]