15 cm schweres Infanteriegeschütz 33

15 cm s. I.G. 33
Német sIG 33 a belgrádi katonai múzeumban
Gyártási adatok
Típus	Tábori löveg
Ország	Németország
Tervező	Rheinmetall
Gyártó	Rheinmetall, AEG-Fabriken, Bohemisch Waffenfabrik
Alkalmazás
Alkalmazás ideje	1927–1945
Alkalmazó ország	Harmadik Birodalom
Háborús alkalmazás	II. világháború
Műszaki adatok
Űrméret	15 cm
Lőszer	osztott lőszer
Tömeg	1800 t
Fegyver hossza	4420 mm
Csőhossz	L/11 1650 mm
Gyakorlati tűzgyorsaság	2-3 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség	240 m/s
Hatásos lőtávolság	4700 m
Irányzék típusa	Rblf 36
Oldalirányzás	11,5°
Magassági irányzás	0° plusz 73° vagy mínusz 4° plusz 75°

A 15 cm schweres Infanteriegeschütz 33 (rövidítve: 15 cm s. I.G. 33, vagy 15 cm s IG 33) egy szabványos német nehéz gyalogsági löveg volt, amit a második világháború alatt használtak. A korai gyármányok lóvontatásúak voltak fa kerekekkel. A későbbiek préselt lemezből készült kerekekkel készültek, ezeken már gumiabroncs és légfék is volt a járművel törnétő vontatást lehetővé téve. A s IG 33 valamivel nehezebb volt a feladatköréhez viszonyítva, ezért újratervezték az 1930-as évek végén. A löveget könnyebb ötvözetből készítették, így csökkent a súlya. Ennek következtében nagyjából 150 kilogrammal lett könnyebb, de a háború kitörése miatt visszatértek az eredeti tervezethez, mivel a Luftwaffe elsőbbséget élvezett a könnyebb ötvözet felhasználásában. Emiatt mindössze néhány száz készült a módosított változatból. Egy új futóművet is készítettek az új ötvözetből, amit 1939 körül teszteltek le, de végül nem rendszeresítették.

Lőszer

Tüzérek egy sIG 33-as betöltése közben (Grossdeutschland Hadosztály)

A legtöbb lövedék, amit a sIG 33-hoz használtak egyszerű tervezésűek voltak, kivéve a Stielgranate 42, ami alapjaiban különbözött a többi lövedéktől. Ezt a típust nem páncéloselhárításra tervezték, sokkal inkább erődítmények lerombolására, szögesdrót akadályok és aknamezők felszámolására.

Töltet	Típus	Súly	Robbanótöltet
I Gr 33	HE	38 kg	8,3 kg amatol
I Gr 38 Nb	Füst	40 kg	óleum/habkő
I Gr 39 Hl/A	Repesz	25,5 kg	ciklonit/TNT
Stielgranate 42	Romboló	90 kg	27 kg amatol

Alkalmazása harcjárművekben

A páncélozott gyalogság közvetlen tűztámogatása céljából a 150 mm-es, L/12 űrmérethosszú s. I.G. 33 löveget építették a Panzer I Ausf. B alvázára. Ez lett a legelterjedtebb is a háború első felében. Az így létre hozott önjáró lövésztámogató löveg követni tudta a lövészcsapatokat az ütközetekben.

A német Wehrmacht gyorsan mozgó, gépesített alakulatok áttörésére épülő stratégiája szükségessé tette egy olyan harcjármű megalkotását, amely lépést tudott tartani a gépesített gyalogsággal, tűztámogatást biztosítva azok harcához. A rögtönzés eredményeként született s. I.G. 33-as löveggel felszerelt harcjárművet, a köznyelvben szintén „sIG 33”-ként emlegették, azonban hivatalos megnevezése az alváztól függően s. I.G. 33 I (Sf), s. I.G. 33 II (Sf) vagy Sf 38(t) ausf K „Bison”/„Grille” volt (az Sf a német Selbstfahrlafette, azaz „önjáró löveg” kifejezésre utal). A rögtönzött harcjármű sikere inspirálta a későbbi Sturminfanteriegeschütz 33 B, illetve a kiforrottabb Wespe és Hummel harcjáművek kifejlesztését, amelyek beépített lövege azonban már nem a s. I.G. 33 volt.

A s. I.G. 33 önjáró lövegekkel a 701–706. nehéz lövésztámogató tüzérütegeket szerelték fel, melyeket a hat páncéloshadosztály között osztottak el a Hollandia és Franciaország elleni hadjárat idején 1940 májusában és júniusában. Habár a magas, nyitott felépítmény elég sebezhetőnek bizonyult, a csapatparancsnokok nagyra értékelték a lövegek által nyújtott hatékony tűztámogatást, amely gyakran ütközetet eldöntő tényezőnek bizonyult. Bár a korszerűbb típusok érkezése és az elhasználódás miatt a bevethető s. I.G. 33-ak száma gyorsan csökkent, 1943-ban még jó néhány harcolt az 5. páncéloshadosztály kötelékében a keleti fronton.