Emilián–romanyol nyelv

Emilián–romanyol Emiliàn–rumagnòl
Beszélik	Olaszország
Terület	Emilia–Romagna
Beszélők száma	~2 millió fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád    itáliai ág     latin nyelv      újlatin nyelvek       nyugati csoport        galloromán nyelvek         galloitáliai          emilián–romanyol
Írásrendszer	Latin ábécé
Nyelvkódok
ISO 639-1	nincs
ISO 639-2	roa
ISO 639-3	eml

Az emilián–romanyol (saját elnevezése: emiliàn–rumagnòl) az újlatin nyelvek nyugati ágába, azon belül a galloromán nyelvekhez tartozó északolasz nyelvjáráscsoport, amelyet az olaszországi Emilia–Romagna tartományban beszélnek mintegy 2 millióan. Ezek a nyelvjárások, a közeli rokonságban álló lombard, piemonti, ligur, illetve velencei nyelvekkel együtt a galloitáliai dialektuskontinuumot alkotják. Az emilián–romanyol dialektusok két fő csoportra oszlanak: a számos aldialektussal rendelkező emilián, valamint a két nyelvjárásból álló romanyol.

Jellemzői

Hangtanilag és nyelvtanilag általánosságban nem tér el a rokon északolasz nyelvváltozatoktól, ezek főbb közös jellemzőit lásd a galloitáliai nyelvek szócikkben.

• Számos nyelvjárás jellegzetessége az ajakkerekítéssel ejtett å hang megléte, amely megközelítőleg a magyar a-nak felel meg.
• A szóalakok nagymértékben leredukálódtak, sok esetben csak a hangsúlyos szótag magánhangzója maradt meg: pl. bolognai śpdèl (szemben az olasz ospedale alakkal), ’kórház’.
• A többes szám képzése a lombardhoz hasonlóan nem dezinenciális, sokszor a tőbeli magánhangzó megváltoztatáváal történik: pl. bolognai źnòć / źnûć, ’térd / térdek’.

Nyelvjárások

• emilián
  • piacentino
  • carrarese
  • linigiano
  • massese
  • közép-emilián (reggiano és modenese)
  • közép-nyugat-emilián vagy pamigiano
  • dél-emilián vagy bolognese
  • északkelet-emilián vagy ferrarese
• romanyol
  • észak-romanyol
  • dél-romanyol

A mantovano, valamint a vogherese–pavese nyelvjárások átmenetet képeznek az emilián–romanyol és a lombard között.