„Ion Agârbiceanu” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a →Művei: keg. |
a Bot: dátumlinkek javítása |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
'''Ion Agârbiceanu''' ([[Szászcsanád]], [[1882]]. [[szeptember 12]] |
'''Ion Agârbiceanu''' ([[Szászcsanád]], [[1882]]. [[szeptember 12.]] – [[Kolozsvár]], [[1963]]. [[május 28.]]) [[román]] író, költő, [[görög-katolikus]] pap, a [[Román Akadémia]] tagja. A ''semănătorism'' (=magvetés) nevű irányzat egyik képviselője. |
||
== Élete == |
== Élete == |
||
A középiskolát [[Balázsfalva|Balázsfalván]] végezte el ([[1892]] - [[1900]]), majd a [[Budapest]]i Egyetemen teológiát tanult ([[1900]]-[[1904]]). [[1901]]-[[1902]]-től kezdve verseket írt a [[nagyszeben]]i ''Tribuna'', a [[brassó]]i ''Gazeta Transilvaniei'', a [[nagyvárad]]i ''Familia'' és a [[lugos]]i ''Drapelul'' folyóiratokba. [[1903]]-ban csatlakozott a ''[[Sămănătorul]]'' nevű folyóirat és egyben a róla elnevezett irányzat képviselői közé. [[1905]]-ben beiratkozott a bölcsészettudományi karra Budapesten, ahol klasszikus nyelveket, románt és történelmet tanult. Ez év végén a ''Luceafărul'' nevű folyóirat kinyomtatja első kötetét, a ''De la Ţară''-t, melyben karcolatai és elbeszélései szerepelnek. [[Fehér megye|Fehér megyében]] pap lesz, majd [[Szeben megye|Szeben megyébe]] kerül. Az [[I. világháború]] miatt [[Moldva|Moldvába]] menekül, ahonnan [[Oroszország]]ba mentették át. [[1918]] után a kolozsvári ''Patria'' folyóirat főszerkesztője, majd az ugyancsak kolozsvári ''Tribunának''. [[1919]]-ban a [[Román Akadémia]] levelező tagjává választotta, majd [[1955]]-ben rendes taggá nevezte ki. [[1963]]. [[május 28 |
A középiskolát [[Balázsfalva|Balázsfalván]] végezte el ([[1892]] - [[1900]]), majd a [[Budapest]]i Egyetemen teológiát tanult ([[1900]]-[[1904]]). [[1901]]-[[1902]]-től kezdve verseket írt a [[nagyszeben]]i ''Tribuna'', a [[brassó]]i ''Gazeta Transilvaniei'', a [[nagyvárad]]i ''Familia'' és a [[lugos]]i ''Drapelul'' folyóiratokba. [[1903]]-ban csatlakozott a ''[[Sămănătorul]]'' nevű folyóirat és egyben a róla elnevezett irányzat képviselői közé. [[1905]]-ben beiratkozott a bölcsészettudományi karra Budapesten, ahol klasszikus nyelveket, románt és történelmet tanult. Ez év végén a ''Luceafărul'' nevű folyóirat kinyomtatja első kötetét, a ''De la Ţară''-t, melyben karcolatai és elbeszélései szerepelnek. [[Fehér megye|Fehér megyében]] pap lesz, majd [[Szeben megye|Szeben megyébe]] kerül. Az [[I. világháború]] miatt [[Moldva|Moldvába]] menekül, ahonnan [[Oroszország]]ba mentették át. [[1918]] után a kolozsvári ''Patria'' folyóirat főszerkesztője, majd az ugyancsak kolozsvári ''Tribunának''. [[1919]]-ban a [[Román Akadémia]] levelező tagjává választotta, majd [[1955]]-ben rendes taggá nevezte ki. [[1963]]. [[május 28.|május 28-án]] a kolozsvári kórházban halt meg szívinfarktus következtében. |
||
== Művei == |
== Művei == |
||
A lap 2008. augusztus 29., 02:13-kori változata
Ion Agârbiceanu (Szászcsanád, 1882. szeptember 12. – Kolozsvár, 1963. május 28.) román író, költő, görög-katolikus pap, a Román Akadémia tagja. A semănătorism (=magvetés) nevű irányzat egyik képviselője.
Élete
A középiskolát Balázsfalván végezte el (1892 - 1900), majd a Budapesti Egyetemen teológiát tanult (1900-1904). 1901-1902-től kezdve verseket írt a nagyszebeni Tribuna, a brassói Gazeta Transilvaniei, a nagyváradi Familia és a lugosi Drapelul folyóiratokba. 1903-ban csatlakozott a Sămănătorul nevű folyóirat és egyben a róla elnevezett irányzat képviselői közé. 1905-ben beiratkozott a bölcsészettudományi karra Budapesten, ahol klasszikus nyelveket, románt és történelmet tanult. Ez év végén a Luceafărul nevű folyóirat kinyomtatja első kötetét, a De la Ţară-t, melyben karcolatai és elbeszélései szerepelnek. Fehér megyében pap lesz, majd Szeben megyébe kerül. Az I. világháború miatt Moldvába menekül, ahonnan Oroszországba mentették át. 1918 után a kolozsvári Patria folyóirat főszerkesztője, majd az ugyancsak kolozsvári Tribunának. 1919-ban a Román Akadémia levelező tagjává választotta, majd 1955-ben rendes taggá nevezte ki. 1963. május 28-án a kolozsvári kórházban halt meg szívinfarktus következtében.
Művei
- De la ţară (1905)
- Două iubiri (1909)
- În clasa cultă (1909)
- Arhanghelii (1910)
- În întuneric (1910)
- Luncuşoara în Paresimi (1914)
- Popa Man (1920)
- Trăsurica verde (1921)
- Spaima (1922)
- Dezamăgire (1924)
- Legea trupului (1926)
- Legea minţii (1927)
- Dolor (1930)
- Răboj lui Sfântu Petru (1934)
- Sectarii (1938)
- Licean...odinioară (1939)
- Amintirile (1940)
- Jandarmul (1941)
- Domnişoara Ana (1942)
- În pragul vieţii (1942)
- Vremuri şi oameni. Lumea nouă (1943)
- Vâltoarea (1944)
- Din copilărie (1956)
- Din munţi şi din câmpii (1957)
- File din cartea naturii (1959)
- Faraonii (1961)
- Strigoiul (1968) posztumusz
- Din pragul marii treceri (1978) posztumusz
.svg){kind=small}