„Londoni egyezmény (1915)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 16. sor: | 16. sor: | ||
* [[Protektorátus]] [[Albánia]] fölött |
* [[Protektorátus]] [[Albánia]] fölött |
||
* [[Vlora]] |
* [[Vlora]] |
||
* [[Dalmát Királyság|Dalmácia]] egyes területei |
* [[Dalmát Királyság (1815–1918)|Dalmácia]] egyes területei |
||
* [[Sazan-sziget]] |
* [[Sazan-sziget]] |
||
* [[Oszmán Birodalom|Törökország]] felosztása esetén területi igényekkel léphet fel Olaszország |
* [[Oszmán Birodalom|Törökország]] felosztása esetén területi igényekkel léphet fel Olaszország |
||
| 24. sor: | 24. sor: | ||
* A [[Pelješac-félsziget]] |
* A [[Pelješac-félsziget]] |
||
* [[Krk (sziget)|Krk]] szigetet |
* [[Krk (sziget)|Krk]] szigetet |
||
* [[Dalmát Királyság|Dalmácia]] déli partvidékét |
* [[Dalmát Királyság (1815–1918)|Dalmácia]] déli partvidékét |
||
[[Montenegró]]nak ígérték: |
[[Montenegró]]nak ígérték: |
||
A lap 2019. január 9., 03:33-kori változata
A londoni egyezmény (olaszul: Patto di Londra) egy titkos szerződés volt az Olasz Királyság és az antant hatalmak, Egyesült Királyság, Franciaország és az Orosz Birodalom között, amelyet Londonban írtak alá 1915. április 26-án.
Tartalma
A megegyezés alapján az Olasz Királyság kötelezte magát, hogy kilép a hármas szövetségből, csatlakozik az antanthoz, valamint egy hónapon belül belép az első világháborúba. Olaszországnak hadat kell üzennie az Osztrák–Magyar Monarchiának és a Német Birodalomnak. Ez meg is történt 1915. május 23-án. A hadüzenet és a háborúba lépés fejében a háromhatalmi antant garantálja Olaszország számára a következő területi igények teljesülését:
- Trieszt
- Trentino, Dél-Tirol
- Görz (Gorizia), és a szlovének által lakott területek egy része
- Isztriai-félsziget, Fiume nélkül
- Zára
- A Dódekanészosz-szigetek
- Protektorátus Albánia fölött
- Vlora
- Dalmácia egyes területei
- Sazan-sziget
- Törökország felosztása esetén területi igényekkel léphet fel Olaszország
A Szerb Királyságnak ígérték:
- Spalato
- A Pelješac-félsziget
- Krk szigetet
- Dalmácia déli partvidékét
Montenegrónak ígérték:
- Dubrovnikot
- Shëngjin (San Giovanni di Medua) kikötővárost Albániában
Szerbiának ígérte a szerződés továbbá:
- Bosznia-Hercegovina
- Bácska
- Szlavónia
- Meghatározatlan területek Albániában
Olaszország az afrikai német gyarmatok Egyesült Királyság és Franciaország közötti felosztásakor rekompenzációkban részesül. Olaszország 50 millió fontnyi kölcsönt kapott az Egyesült Királyságtól a szerződés alapján.
A titkosság következményei
Olaszország és a fent említett antant-hatalmak közti szerződés titkos volt, arról nem értesítették az antant oldalán harcoló más nemzeteket, így Szerbiát sem. Mivel a szerb területi követelések és az Olaszországnak tett területi engedményekben átfedések voltak, várható volt, hogy a háború után ebből komoly probléma fog származni. Olaszország hadba lépése után az antant hatalmak újból megerősítették a szerb területi igényeket, melyek a londoni szerződéssel szemben álltak, így például teljes Dalmácia Szerbiának juttatása, Zára, Görz (Gorizia) egy leendő délszláv államba integrálása.
A londoni szerződés utóélete
A háború során a szerződés mindvégig titkos maradt, egészen az 1917-es októberi orosz forradalomig, amikor az Izvesztyija c. orosz lap közreadta a londoni szerződés tartalmát. A versailles-i békeszerződés megsemmisítette a londoni szerződést, mivel Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök ragaszkodott a délszláv területi igények elismeréséhez, így Észak-Dalmácia Szerbiának juttatásához. Az egymással szembeni kölcsönös területi követeléseket az Olasz Királyság és a délszláv állam az 1920-as kétoldalú rapallói egyezményben rendezte. Az 1920-as felosztás 1947-ig, a második világháború utáni újrarendezésig állt fenn.
.png){kind=small}
