Los Alerces Nemzeti Park

Los Alerces Nemzeti Park
IUCN kategória: II (Nemzeti park)
Ország	Argentína
Elhelyezkedése	Chubut tartomány
Terület	2595,7 km²
Alapítás ideje	1945
Látogatók	137 362 (2016)
Felügyelő szervezet	National Parks Administration of Argentina
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító	1526
Típus	természeti
Kritériumok	(VII)(X)
Felvétel éve	2017
Elhelyezkedése
Los Alerces Nemzeti Park Pozíció Argentína térképén
d. sz. 42° 59′ 38″, ny. h. 71° 37′ 57″-42.993888888889, -71.6325
Los Alerces Nemzeti Park weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Los Alerces Nemzeti Park témájú médiaállományokat.

A Los Alerces Nemzeti Park Argentína egyik természetvédelmi területe. Különlegessége a több mint 7000 hektáron elterülő, rendkívül idős Fitzroya cupressoides fákból álló erdő, ahol akár 2600 éves példányok is előfordulnak. A területet 1937-ben már védetté tették, majd 1945-ben nemzeti parkká nyilvánították. 2017-ben a park 188 379 hektáros részét az UNESCO felvette a Világörökségek listájára.

Földrajz

A 259 570 hektáros nemzeti park Argentína déli részén, Patagóniában, Chubut tartomány északnyugati felén, Futaleufú megye területén fekszik, az Andok keleti oldalán. Felszíne változatos, a hegyvidék völgyeiben több kisebb-nagyobb tó található, például a Futalaufquen-tó, a Verde-tó, a Krugger-tó, a Laguna Larga és a Laguna Escondida. Kedvelt turisztikai célpontok még a park területén a Villa Futalaufquentől két kilométerre feltárt ősi sziklarajzok, az Irigoyen-vízesés, a Cinco Saltos nevű vízesésegyüttes, a Hacha-patak vízesése és a Cerro Dedal nevű csúcs.

Igazgatási központja Villa Futalaufquenben található, ide Esquel városából az RN259-es és az RP71-es úton lehet eljutni. A park déli része szintén Esquelből közelíthető meg a 259-es úton Trevelinig haladva, majd onnan a a futaleufúi vízerőmű felé vezető útra rátérve. Az északi bejárat El Bolsónból az RN40-es és az RP71-es úton közelíthető meg.

Élővilág

Növényzet

Bár a felszín, a talaj és a mikroklíma változatos, a növénytakaró mégis viszonylag egyöntetű. Az 1500–1600 méteres magasságig növényzettel borított terület fő fafajai a Nothofagus pumilio és a Nothofagus dombeyi nevű bükkfavirágú, a Fitzroya cupressoides nevű ciprusféle, a Chusquea culeou nevű bambusz, a Luma apiculata nevű mirtuszvirágú, a Maytenus boaria nevű kecskerágóféle, a folyóvölgyekben a Nothofagus antarctica nevű bükkfavirágú, a középső–keleti részeken pedig a Austrocedrus chilensis nevű ciprusféle. Az igen idős példányokból álló Fitzroya cupressoides-erdőben előforduló többi jellemző növényfaj a Podocarpus nubigenus és a Saxegothaea conspicua nevű kőtiszafaféle, a Drimys winteri nevű Canellales-faj, a Weinmannia trichosperma nevű madársóska-virágú, az aljnövényzetben pedig a Darwin-borbolya, a Pseudopanax laetevirens nevű aráliaféle és a Amomyrtus luma nevű mirtuszféle. A vegyes erdőkben, például tűzvészek után vagy felhagyott legelőkön megjelenő fajok a Maytenus boaria, a Lomatia obliqua és a Embothrium coccineum nevű próteaféle, a Nothofagus antarctica, a Nothofagus dombeyi, a Fabiana imbricata nevű burgonyaféle, a Schinus patagonicus nevű szömörceféle, a Diostea juncea nevű ajakosvirágú és a borbolyák. A matorralokban gyakori a Rosa moschata nevű rózsaféle.

Állatvilág

A park területén 11 őshonos emlős él, közülük veszélyeztetett fajok a kodkod, a déli törpeszarvas és a chilei villásszarvas, valamint a déli vidra, amely azonban az újabb kutatások szerint már eltűnt a területről. Reprezentatív faj a mocsári hód, valamint megtalálható három nem őshonos emlős (amerikai nyérc, vaddisznó, mezei nyúl) is. Az itt megfigyelt 112 madárfaj (amiből öt fészkel a területen) közül különös értéket képvisel a vándorsólyom, az araukana galamb, az andoki kondor és a zuhatagi réce. Az Arrayanes folyó térségében előfordulnak piszecsőrű ludak és jégmadárfélék is, bizonyos erdőkben pedig a Magellán-harkály és a vörösbegyű tapakúló. Az endémikus békafaj, a Batrachyla fitzroya csak a Menéndez-tóban él, emellett megtalálható még a parkban a Batrachyla antartandica, a Batrachyla taeniata és a Hylorina sylvatica nevű béka is. A tavak halfaunája nem őshonos, többnyire a horgászok számára betelepített fajokból (szivárványos pisztráng, sebes pisztráng, pataki pisztráng, lazac) áll.

Képek

• 
  A Futalaufquen-tó
• 
  A Verde-tó
• 
  A Menéndez-folyó
• 
  Több ezer éves Fitzroya cupressoides fa