Kőtiszafafélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Kőtiszafafélék
Nagylevelű kőtiszafa (Podocarpus macrophyllus)
Nagylevelű kőtiszafa (Podocarpus macrophyllus)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Kőtiszafafélék (Podocarpaceae)
Endl.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kőtiszafafélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kőtiszafafélék témájú kategóriát.

A kőtiszafafélék vagy podokarpuszfélék (Podocarpaceae) a fenyőalakúak rendjének egy családja.

Régebbi rendszerekben (pl. Soó Rezső, Hortobágyi Tibor) a nyitvatermők törzsének (Gymnospermatophyta), tűlevelűek osztályának (Coniferopsida) egyik családja volt. A tiszafafélékkel (Taxaceae) közelebbi rokonságuk nincs, a magot borító húsos magköpeny (arillus) itt konvergencia a tiszafafélékkel, míg az áltiszafafélékl (Cephalotaxaceae) valóban a tiszafák testvércsoportja). Leveleik a tiszafákéra emlékeztetnek. A portokok száma 2, a termőlevélen is 2 magkezdemény található. Első levélmaradványaik triász időszaki kőzetekből kerültek elő.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]

Elterjedési területük Dél-Amerika trópusi éghajlatú részeire (ide értve a Karib-tenger szigeteit is), Ausztráliára és a Csendes-óceán déli szigetire terjed ki (északon Japánig).

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Két sziklevelük van. Megjelenésük a fenyőalakúaktól (Pinales) szokatlanul változatos. Többségük cserje vagy fa — egyesek igen magasra nőnek (60 m-ig).

Többnyire lándzsás vagy tojásdad alakú leveleik szórtan állnak. Némelyeké erősen redukált a megszokott fenyőlevél típusoktól eltérő. A porzós tobozokban sok a porzó, a porzólevélen sok pollenzsák. A toboztermők (Pinophyta) nagy többségétől eltérően a termőpikkelyen csak egy mag fejlődik.[1] A nem fásodó magvas toboz jellegzetessége a magot sokszor teljesen befedő elhúsosodó magburok (epimatium) — ez csak két nemzetségben nincs meg.

Életmódjuk, termőhelyük[szerkesztés]

A nyitvatermők között különlegességként egyik, Új-Kaledóniában élő fajuk (Podocarpus ustus) korhadéklakó (szaprofita). Alternatív tudományos neve (Parasitaxus ustus) arra utal, hogy egyes vélemények szerint ez a nem kellőképpen tanulmányozott faj élősködő.

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés]

A családba 17–19 nemzetséget sorolnak 150-nél is több fajjal.

Források[szerkesztés]

  1. Fenyők (sensu lato)
  2. Fenyőliget: Phyllocladus aspleniifolius (Egylevelű fodorkafenyő)