Saxegothaea
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||
|
szövegben | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Saxegothaea conspicua témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Saxegothaea conspicua témájú médiaállományokat és Saxegothaea conspicua témájú kategóriát. |
A Saxegothaea a tűlevelűek (Pinopsida) osztályába sorolt fenyőalakúak (Pinales) rendjében a kőtiszafafélék (Podocarpaceae) családjának egyik nemzetsége mindössze egyetlen fajjal:
- patagóntiszafa (Saxegothaea conspicua).
Származása, elterjedése[szerkesztés]
A Déli-Andok középső részéről származik.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Mintegy 15 m magasra nő meg; a kisebb példányok bokorszerűek. Hajtásai árnyékban 2–4 évig zöldek maradnak, a napon gyorsan megvörösödnek. Kérge a közönséges tiszafáéhoz hasonlóan, vörös és bíbor csíkokban hámlik le. Ágai kissé lecsüngőek.
Lombja sötétzöld; a levelek fonáka sárgás; rajta a légzőnyílások csíkjai ezüstösek. 20 mm hosszú, 2 mm széles, tűlevelei szabálytalan sorokban nőnek. Ívesek, kemények, hegyesek, de nem szúrósak.
1 cm-es tobozai a hajtások végén nőnek.
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
Eredeti élőhelyén erdőkben, elegyfaként nő; meglehetősen ritka. csapadékigényes; az enyhébb éghajlatot kedveli. A Kárpát-medencében nem télálló.
Felhasználása[szerkesztés]
A mérsékelt égöv óceáni éghajlatú részein dísznövénynek ültetik. Nyugat-Európa parkjaiban szórványosan fordul elő.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3
