Saxegothaea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Saxegothaea conspicua
Az Alerce Andino Nemzeti Parkban (Chile)
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Kőtiszafafélék (Podocarpaceae)
Endl.
Nemzetség: Saxegothaea
Lindl.
Faj: Patagóntiszafa (Saxegothaea conspicua)
Lindl.
Fajok

szövegben

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Saxegothaea conspicua témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Saxegothaea conspicua témájú médiaállományokat és Saxegothaea conspicua témájú kategóriát.

A Saxegothaea a tűlevelűek (Pinopsida) osztályába sorolt fenyőalakúak (Pinales) rendjében a kőtiszafafélék (Podocarpaceae) családjának egyik nemzetsége mindössze egyetlen fajjal:

  • patagóntiszafa (Saxegothaea conspicua).

Származása, elterjedése[szerkesztés]

A Déli-Andok középső részéről származik.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Mintegy 15 m magasra nő meg; a kisebb példányok bokorszerűek. Hajtásai árnyékban 2–4 évig zöldek maradnak, a napon gyorsan megvörösödnek. Kérge a közönséges tiszafáéhoz hasonlóan, vörös és bíbor csíkokban hámlik le. Ágai kissé lecsüngőek.

Lombja sötétzöld; a levelek fonáka sárgás; rajta a légzőnyílások csíkjai ezüstösek. 20 mm hosszú, 2 mm széles, tűlevelei szabálytalan sorokban nőnek. Ívesek, kemények, hegyesek, de nem szúrósak.

1 cm-es tobozai a hajtások végén nőnek.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Eredeti élőhelyén erdőkben, elegyfaként nő; meglehetősen ritka. csapadékigényes; az enyhébb éghajlatot kedveli. A Kárpát-medencében nem télálló.

Felhasználása[szerkesztés]

A mérsékelt égöv óceáni éghajlatú részein dísznövénynek ültetik. Nyugat-Európa parkjaiban szórványosan fordul elő.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3