Fodorkafenyő
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Szundaföldi fodorkafenyő (Phyllocladus hypophyllus)
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Csoportok | ||||||||||||
|
Fajok
| ||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||
 Elterjedési területük
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fodorkafenyő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fodorkafenyő témájú kategóriát. |
A fodorkafenyő (Phyllocladus) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályának fenyőalakúak (Pinales) rendjében a kőtiszafafélék (Podocarpaceae) családjának egyik nemzetsége öt-hat élő és hat kihalt fajjal. Mivel megjelenése markánsan különbözik a többi nemzetségétől, egyes szerzők[1] önálló családként kezelik. A molekuláris genetikai vizsgálatok szerint ez az elkülönítés nem indokolt; a fodorkafenyő a Lepidothamnus testvérnemzetsége.
A fajok elkülönítése nem egyértelmű;
- a hegyi fodorkafenyőt (Phyllocladus alpinus) több szerző[2] is az egylevelű fodorkafenyő (tasmán fodorkafenyő, Phyllocladus aspleniifolius) alfajának tekinti;
- a hamvas fodorkafenyőt (Phyllocladus glaucus) csak szórványosan[3] tekintik önálló fajnak.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
A Fülöp-szigetektől Új-Zélandig, délen Tasmániáig terjedt el. Fajai ezelőtt mintegy 5–7 millió évvel váltak külön.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
10–30 m magasra növő fa.
Jellegzetességei az állevelek (phyllocladium), amelyek valójában ellaposodott hajtások, de minden szempontból a levél funkcióját látják el. A redukált levelek csupán apró fogacskák e levélszerű hajtások szélein. A magoncnak az ősi állapot jeleként még tűlevelei vannak. A friss hajtások 2–3 évig maradnak zöldek, majd megbarnulnak és elfásodnak. Egy-egy állevél kb. 20 cm hosszú, és nagyjából 15, 1–3 cm-es levélkére tagolódik.
Toboztermései a többi kőtiszafaféléhez hasonlóan bogyószerűek.
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Christopher N. Page. 1990. "Phyllocladaceae" pages 317-319. In: Klaus Kubitzki (general editor); Karl U. Kramer and Peter S. Green (volume editors) The Families and Genera of Vascular Plants volume I. Springer-Verlag: Berlin;Heidelberg, Germany. ISBN 978-0-387-51794-0
- ↑ Fenyőliget: Phyllocladus aspleniifolius (Egylevelű fodorkafenyő)
- ↑ Conifer Treasury. [2019. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 17.)
Források[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Phyllocladus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- elterjedési területe fajszámokkal Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
