Egylevelű fodorkafenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Egylevelű fodorkafenyő
Phyllocladus aspleniifolius.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Kőtiszafafélék (Podocarpaceae)
Endl.
Nemzetség: Fodorkafenyő (Phyllocladus)
Rich. ex Mirb., 1825
Faj: Egylevelű fodorkafenyő (Phyllocladus aspleniifolius)
Elterjedés
A fodorkafenyők összesített elterjedési területe
A fodorkafenyők összesített elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Egylevelű fodorkafenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Egylevelű fodorkafenyő témájú médiaállományokat és Egylevelű fodorkafenyő témájú kategóriát.

Bogyószerű tobozai

A Tasmaniában élő egylevelű fodorkafenyő (Phyllocladus aspleniifolius) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályának fenyőalakúak (Pinales) rendjében a kőtiszafafélék (Podocarpaceae) családjába sorolt fodorkafenyő (Phyllocladus) nemzetség típusfaja. Több szerző e faj alfajának tekinti az Új-Zélandon élő hegyi fodorkafenyőt (Phyllocladus alpinus).

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Nyugat-Tasmánia áthatolhatatlan sűrűségeiben a magköpenyciprusos (Lagarostrobos franklinii), illetve eukaliptuszos folyóvölgyektől a tasmánfenyves (Athrotaxis) őserdőkig és az örökzöld-lombhullató délbükk (Nothofagus) erdein át a felső fahatárig csaknem mindenütt közönséges.

Kelet-Tamániában csak néhány védett erdőfolton maradt fenn.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Nagyra (20 m-ig) növő, ritkás ágrendszerű fa. Hajtáslevelei zöldek. A tengerszinthez közel (7–50 m) törzse a gyantahólyagoktól eltekintve sima, szürke. Feljebb (1100 m-ig) a külső kéreg sűrűn pikkelyes. 3–8 cm hosszú hajtáslevelei deltoid alakúak, szélük változatos.

A 3–4 mm-es magok (főleg a levélhajtások nyélszerű részén) rövid tengelyű hajtástobozokban, duzzadt fellevelező pikkelyek hónaljában fejlődnek. Az érett magvakat részben körülfogja a magrügyalapból fejlődő húsos magköpeny (arillus).

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Változóan két- vagy egylaki.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]