„Kryegjata” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
4. sor: | 4. sor: | ||
== Leírása == |
== Leírása == |
||
A [[Muzafer Korkuti]] albán és [[Jack L. Davis]]{{wd|Q6113544}} amerikai régész vezetésével zajló feltárómunka 1998-ban vette kezdetét és 2003-ban zárult az albán régészeti hatóságok és a [[Cincinnati Egyetem]] által létrehozott Mallakastrai Regionális Régészeti Projekt keretein belül. Az ókori [[ |
A [[Muzafer Korkuti]] albán és [[Jack L. Davis]]{{wd|Q6113544}} amerikai régész vezetésével zajló feltárómunka 1998-ban vette kezdetét és 2003-ban zárult az albán régészeti hatóságok és a [[Cincinnati Egyetem]] által létrehozott Mallakastrai Regionális Régészeti Projekt keretein belül. Az ókori [[Apollónia (Illíria)|Apollónia]] romvárosának közelében, a [[Vjosa]] torkolat feletti szakaszát északról és északnyugatról övező dombhátakon, mintegy 35 km²-nyi területen végzett szondázó ásatások során ötvenkilenc feltárás történt.{{refhely|Templer 2016|:215., 222.}} |
||
A lelőhely tágabb környezetét a középső paleolitikumtól, {{szám|40000}} évvel ezelőttől a mezolitikumig lakta az ember. A mintegy 8000 m²-es területen szétszóródott kőeszközök arról vallanak, hogy időszakos hajlékát folyamatosan változtatva i. e. 8000–6000 lakta be a kor embere a legintenzívebben a vidéket.{{refhely|Ceka 2013|:25.;|Templer 2016|:216., 222.}} A két legjelentősebb lelőhely a Kryegjata B és a tengerparttól távolabb eső Rusinja néven ismert helyszínek. Az ásatások során a korabeli népesség pattintott kőeszközanyagának 3335 darabját gyűjtötték össze a két helyszín kutatóárkaiból (bőrvakarókat, marokvésőket, lyukasztóeszközöket stb.). A korpusz mintegy felén elvégzett anyagvizsgálatok alapján, a [[François Bordes|Bordes]]-féle tipológiai rendszer figyelembevételével a kutatók megállapították, hogy az eszközök 30,9%-a az őskőkorra, 67,6%-a a középső kőkorra keltezhető, míg a fennmaradó 1,5% az újkőkorban keletkezett. A paleolitikumi kőeszközök mérete átlagban mintegy duplája a mezolitikumiaknak, amely utóbbiak hossza ritkán haladja meg a 2 centimétert. Technológiai vonatkozásban a paleolitikumi eszközök a [[mikrobüren-technika]]{{wd|Q589873}} alkalmazásával készültek (azaz fokozatosan mélyített bevölgyeléssel érték el a kő szétpattanását), míg a mezolitikumi kőtárgyak már differenciáltabb technikákról vallanak: kőszilánkok, pengék és szabálytalan töredékek [[retus|retusálásával]]{{wd|Q3781599}} állították elő őket.{{refhely|Templer 2016|:216.}} |
A lelőhely tágabb környezetét a középső paleolitikumtól, {{szám|40000}} évvel ezelőttől a mezolitikumig lakta az ember. A mintegy 8000 m²-es területen szétszóródott kőeszközök arról vallanak, hogy időszakos hajlékát folyamatosan változtatva i. e. 8000–6000 lakta be a kor embere a legintenzívebben a vidéket.{{refhely|Ceka 2013|:25.;|Templer 2016|:216., 222.}} A két legjelentősebb lelőhely a Kryegjata B és a tengerparttól távolabb eső Rusinja néven ismert helyszínek. Az ásatások során a korabeli népesség pattintott kőeszközanyagának 3335 darabját gyűjtötték össze a két helyszín kutatóárkaiból (bőrvakarókat, marokvésőket, lyukasztóeszközöket stb.). A korpusz mintegy felén elvégzett anyagvizsgálatok alapján, a [[François Bordes|Bordes]]-féle tipológiai rendszer figyelembevételével a kutatók megállapították, hogy az eszközök 30,9%-a az őskőkorra, 67,6%-a a középső kőkorra keltezhető, míg a fennmaradó 1,5% az újkőkorban keletkezett. A paleolitikumi kőeszközök mérete átlagban mintegy duplája a mezolitikumiaknak, amely utóbbiak hossza ritkán haladja meg a 2 centimétert. Technológiai vonatkozásban a paleolitikumi eszközök a [[mikrobüren-technika]]{{wd|Q589873}} alkalmazásával készültek (azaz fokozatosan mélyített bevölgyeléssel érték el a kő szétpattanását), míg a mezolitikumi kőtárgyak már differenciáltabb technikákról vallanak: kőszilánkok, pengék és szabálytalan töredékek [[retus|retusálásával]]{{wd|Q3781599}} állították elő őket.{{refhely|Templer 2016|:216.}} |
A lap 2017. október 24., 18:30-kori változata
Kryegjata vagy Kryegjata-völgy (albán Lugina e Kryegjatës) az ember legkorábbi ismert őskori települése a mai Albánia területén, a Vjosa adriai torkolatvidékén, amelynek legrégibb rétegei egy 40 000 évvel ezelőtt, a paleolitikumban élt vadászó-gyűjtögető közösség tárgyi emlékeit őrzik. A helyszín a mezolitikum végéig az őskor emberének lakhelyéül szolgált, különösen az i. e. 8000–6000 közötti évezredek tárgyi leletei vallanak intenzív emberi jelenlétről.
Leírása
A Muzafer Korkuti albán és Jack L. Davis amerikai régész vezetésével zajló feltárómunka 1998-ban vette kezdetét és 2003-ban zárult az albán régészeti hatóságok és a Cincinnati Egyetem által létrehozott Mallakastrai Regionális Régészeti Projekt keretein belül. Az ókori Apollónia romvárosának közelében, a Vjosa torkolat feletti szakaszát északról és északnyugatról övező dombhátakon, mintegy 35 km²-nyi területen végzett szondázó ásatások során ötvenkilenc feltárás történt.[1]
A lelőhely tágabb környezetét a középső paleolitikumtól, 40 000 évvel ezelőttől a mezolitikumig lakta az ember. A mintegy 8000 m²-es területen szétszóródott kőeszközök arról vallanak, hogy időszakos hajlékát folyamatosan változtatva i. e. 8000–6000 lakta be a kor embere a legintenzívebben a vidéket.[2] A két legjelentősebb lelőhely a Kryegjata B és a tengerparttól távolabb eső Rusinja néven ismert helyszínek. Az ásatások során a korabeli népesség pattintott kőeszközanyagának 3335 darabját gyűjtötték össze a két helyszín kutatóárkaiból (bőrvakarókat, marokvésőket, lyukasztóeszközöket stb.). A korpusz mintegy felén elvégzett anyagvizsgálatok alapján, a Bordes-féle tipológiai rendszer figyelembevételével a kutatók megállapították, hogy az eszközök 30,9%-a az őskőkorra, 67,6%-a a középső kőkorra keltezhető, míg a fennmaradó 1,5% az újkőkorban keletkezett. A paleolitikumi kőeszközök mérete átlagban mintegy duplája a mezolitikumiaknak, amely utóbbiak hossza ritkán haladja meg a 2 centimétert. Technológiai vonatkozásban a paleolitikumi eszközök a mikrobüren-technika alkalmazásával készültek (azaz fokozatosan mélyített bevölgyeléssel érték el a kő szétpattanását), míg a mezolitikumi kőtárgyak már differenciáltabb technikákról vallanak: kőszilánkok, pengék és szabálytalan töredékek retusálásával állították elő őket.[3]
Jegyzetek
- ↑ Templer 2016 :215., 222.
- ↑ Ceka 2013 :25.; Templer 2016 :216., 222.
- ↑ Templer 2016 :216.
Források
- ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
- ↑ Templer 2016: Michael Templer: What happened to the Southern European hunter-gatherers at the advent of farming, between Western Anatolia and the head of the Adriatic Sea (9000-4500 BC)?: A narrative description based on the archaeological record. Neuchâtel: Université de Neuchâtel. 2016.