François Bordes

François Bordes
1973-ban őskőkori kovakőeszköz rekonstruálása közben
Született	1919. december 30. Rives, Franciaország
Elhunyt	1981. április 30. (61 évesen) Tucson, Arizona, Amerikai Egyesült Államok
Művészneve	Francis Carsac
Álneve	Francis Carsac
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Házastársa	Denise de Sonneville-Bordes
Foglalkozása	geológus, régész
Iskolái	Párizsi Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz François Bordes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

François Bordes (sci-fi-íróként írói álneve: Francis Carsac) Rives, Franciaország, 1919. december 30. – Tucson, Arizona, Amerikai Egyesült Államok, 1981. április 30.) francia archeológus, geológus, szakíró. Népszerű sci-fi regényíró és novellista.

Magyarországon elsősorban sci-fi-íróként illetve a kísérleti régészet egyik úttörőjeként ismert.

Az őstörténet és negyedidőszaki geológia professzora volt a Bordeaux-i Egyetemen.

Tudományos fantasztikus regényei és novellái világszerte nagyon népszerűek voltak. Kelet-Európában és a Szovjetunióban is. Ennek megfelelően több regényét lefordították és megjelentették többek között orosz, lett, litván, észt valamint román, bolgár és magyar nyelven is.

Élete

A második világháború illetve a náci megszállás alatt aktívan részt vett a francia ellenállási mozgalomban Toulouse-ban majd Belvès-ben, és részt vett Bordeaux felszabadításában is.

Tanulmányait Toulouse-ban, Bordeaux-ban és Párizsban folytatta. A Bordeaux-i Egyetemen végzett és ott doktorált 1951-ben. Doktori disszertációjának címe: A Szajna-medence negyedidőszaki iszapjának rétegtana és őskőkori régészete (Les limons quaternaires du Bassin de la Seine - Stratigraphie et Archéologie paléolithique) volt.

1945-1955-ig a Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS - Centre national de la recherche scientifique) munkatársa.

1956-tól az őstörténet és negyedidőszaki geológia professzora volt a Bordeaux-i Egyetem Természettudományi Karán. Az általa alapított Negyedidőszaki Geológiai Intézet vezetője (Őstörténeti és Negyedidőszaki Geológiai Intézet - Institut de Préhistoire et de Géologie du Quaternaire).

1957-től 1975-ig a Aquitániai Őstörténeti Múzeum (Antiquités Préhistoriques d'Aquitaine) igazgatója.

Számos régészeti feltárást vezetett Franciaország délnyugati részén, elsősorban Pech-de-Aze-ban, Combe-Grenal-ban illetve Corbiac-ban.

Magkő és a róla François Bordes által lepattintott pengék a bordeaux-i Aquitaine Múzeum kiállításán

François Bordes által készített egyéb őskőkorszaki pattintott eszközök, nyíl és dárdahegyek a kiállításon

Újszerű volt az őskőkori iparágak bemutatására kidolgozott statisztikai tipológiai vizsgálati módszere, továbbá a kísérleti régészeti kutatásai a kovakő pattintás technikájának az elsajátításával. A világ régészeinek körében közismert lett azáltal, hogy képes lemásolni az őskori kőszerszámokat.

Már röviddel a felszabadulás után próbálkozott sci-fi írással, azonban első ismert regénye, az 1945-ben írt Kopár világ (Sur un monde stérile) jóval halála után, 1997-ben jelent meg először. 1954-ben jelent meg A sehollakók (Ceux de nulle part) című regénye, a következő évben pedig A világűr robinsonjai (Les Robinsons du Cosmos).

Idősebb korában Dordogne megyében, Carsac-ban telepedett le, amely második otthona lett, s ennek a kisvárosnak a temetőjében található a sírja is.

Művei

Publikációk

Tudományos munkássága keretében az őstörténet és negyedidőszaki geológia tárgykörében több mint 200 publikációja jelent meg. Számos könyve halála után is népszerű az egyetemi oktatásban.

• Étude comparative des différentes techniques de taille du silex et des roches dures, L'Anthropologie, 1947
• Principes d'une méthode d'étude des techniques de débitage et de la typologie du Paléolithique ancien et moyen, L'Anthropologie, 1950
• L'évolution buissonnante des industries en Europe occidentale. Considération théoriques sur le Paléolithique ancien et moyen, L'Anthropologie, 1950
• Essai de classification des industries „moustériennes”, Bulletin de la Société Préhistorique Française, 1953
• Le complexe moustérien : Moustériens, Levalloisien et Tayacien, L'Anthropologie, (M. Bourgon-al), 1951
• „Le Paléolithique dans le monde.”, Paris Hachette 1968, no. 33 série: „L'univers des connaissances”. Hollandul: „Aan de wieg van de mensheid. Paleontologie van het steentijdperk” Wereldakademie W.De Haan/J.M.Meulenhoff
• Typologie du Paléolithique ancien et moyen, Delmas, Publications de l'Institut de Préhistoire de l'Université de Bordeaux, Mémoire n^o 1, 1961, 1988, ISBN 2-87682-005-6
• Leçons sur le Paléolithique, CNRS, 3 vol., 1984

Regények

Regényei, novellái Francis Carsac írói álnevével jelentek meg.

• Ceux de nulle part, 1954 (A sehollakók)
• Les Robinsons du Cosmos, 1955 (A világűr robinsonjai)
• Pour patrie l’espace, 1962
• Ce monde est nôtre, 1962 (A sehollakók folytatása)
• La Vermine du lion, 1966
• Sur un monde stérile, 1997 (Kopár világ, 1945-ben született regénye)

Magyarul

• A világűr Robinsonjai; ford. Gyáros Erzsébet, utószó Kuczka Péter; Kossuth, Bp., 1972 (Fantasztikus sorozat)
• A sehollakók. Tudományos-fantasztikus regény; ford. Gyáros Erzsébet; Kozmosz Könyvek, Bp., 1980 (Kozmosz fantasztikus könyvek) ISBN 9632113845

Novellák

• Hachures, 1954
• Taches de rouille, 1954
• Genèse, 1958
• L’Homme qui parlait aux martiens, 1958
• Le Baiser de la vie, 1959
• Sables morts, 1959
• La Revanche des Martiens, 1959
• Quelle aubaine pour un anthropologue !, 1959
• Les pauvres gens, 1959
• La Voix du loup, 1960
• Premier Empire, 1960
• Une fenêtre sur le passé, 1961
• L’Ancêtre, 1962
• A Sors hegyén (Dans les montagnes du destin, 1971), a Galaktika című sorozat 7. számában, Kozmosz Könyvek, Budapest, 1974, fordította: Szoboszlai Margit
• Le dieu qui vient avec le vent, 1972
• Tant on s’ennuie en Utopie, 1975
• L’homme qui voulut être Dieu, 1970
• Les Mains propres, 1981
• Celui qui vint de la grande eau, 1982

Műfordítása

Az ő fordításában (szintén Francis Carsac-ként) jelent meg 1958-ban francia nyelven Poul Anderson A hosszú emlékezés (The long remembering, 1957) című regénye (Souvenir lointain, 1958).

Emlékezete

Az őskori eszközök alaktani osztályozására kidolgozott módszere máig használatos („Bordes-módszer”).

Egyes szakkönyvei az egyetemi oktatásban máig nélkülözhetetlenek.

A kísérleti régészet egyik úttörőjeként tartják számon.

Sci-fi regényei és novellái világszerte máig népszerűek.

Egykori lakóháza utcáját írói álnevéről nevezték el (Rue Carsac).

Továbbá a nevét viseli az egykori egyetemi intézetéhez közeli villamosmegálló is Bordeaux-ban.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a François Bordes című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.