„Leo von Caprivi” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
11. sor: | 11. sor: | ||
===Életrajza=== |
===Életrajza=== |
||
Caprivi családja Krain-ból (mai Szlovéniában) származik, az első ismert őse Andreas Kopriva volt. Az 1600-as években a család Sziléziába költözött, ahol a törölök elleni háborúban (1653) szerzett érdemeiért lovaggá ütötték. A Caprivi nevet az 1600-as évek végétől használták. Leo von Caprivi, Leopold Caprivi (1797–1865) és Emilie Köpke (1803–1871) legidősebb fia volt. Apja tagja volt a Porosz Parlament felsőházának. Testvére Raimmund von Caprivi altábornagy volt. Leo von Caprivi tudatában volt szlovén származásának, ami kiderül ''A beszéd'' című, 1984-ben kiadott könyvéből |
Caprivi családja Krain-ból (mai Szlovéniában) származik, az első ismert őse Andreas Kopriva volt. Az 1600-as években a család Sziléziába költözött, ahol a törölök elleni háborúban (1653) szerzett érdemeiért lovaggá ütötték. A Caprivi nevet az 1600-as évek végétől használták. Leo von Caprivi, Leopold Caprivi (1797–1865) és Emilie Köpke (1803–1871) legidősebb fia volt. Apja tagja volt a Porosz Parlament felsőházának. Testvére Raimmund von Caprivi altábornagy volt. Leo von Caprivi tudatában volt szlovén származásának, ami kiderül ''A beszéd'' című, 1984-ben kiadott könyvéből. |
||
===Katonai pályafutása=== |
===Katonai pályafutása=== |
A lap 2015. december 22., 17:05-kori változata
Leo von Caprivi | |
Németország kancellárja | |
Hivatali idő 1890 – 1894 | |
Előd | Otto von Bismarck |
Utód | Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst |
Katonai pályafutása | |
Csatái | |
Született | 1831. február 24.[1][2][3][4][5] Charlottenburg[6][7][5][8][9] |
Elhunyt | 1899. február 6. (67 évesen)[1][2][3][4][5] Skórzyn[7][5][8][9] |
Szülei | Leopold von Caprivi |
Foglalkozás |
|
Iskolái | |
Halál oka | szívinfarktus |
Vallás | protestantizmus |
Díjak |
|
Leo von Caprivi aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Leo von Caprivi témájú médiaállományokat. |
Georg Leo von Caprivi de Caprera de Montecuccoli (Charlottenburg 1831 február 24.] - Skyren, Brandenburg 1899 február 6.), német gróf, politikus és hadvezér. Németország második kancellárja, Otto von Bismarck után, 1890-1894 között.
Életrajza
Caprivi családja Krain-ból (mai Szlovéniában) származik, az első ismert őse Andreas Kopriva volt. Az 1600-as években a család Sziléziába költözött, ahol a törölök elleni háborúban (1653) szerzett érdemeiért lovaggá ütötték. A Caprivi nevet az 1600-as évek végétől használták. Leo von Caprivi, Leopold Caprivi (1797–1865) és Emilie Köpke (1803–1871) legidősebb fia volt. Apja tagja volt a Porosz Parlament felsőházának. Testvére Raimmund von Caprivi altábornagy volt. Leo von Caprivi tudatában volt szlovén származásának, ami kiderül A beszéd című, 1984-ben kiadott könyvéből.
Katonai pályafutása
Leo von Caprivi 1850-ben tisztként szolgál a porosz gyalogsági gárdaezredben, elvégezte a porosz katonai akadémiát Berlinben és 1861-ben századosként kerül a vezérkarhoz. Hamarosan elnyerte Moltkes bizalmát és támogatását valamint 1866-ban az 1. hadtest őrnagyaként résztvett a porosz–osztrák–olasz háborúban. A német-francia háború kitörésekor Caprivit kinevezték alezredesnek és vezékari parancsnoknak a 10. hadtesthez. Megítélők szerint Caprivi hozzájárult a hadtest sikereihez a Vionville-i (1870 augusztus 16) és a Beaune-la-Rolande-i (1870 november 28) csatákban.
A békekötés után Caprivit a hadügyminisztérium alkalmazta, 1872-ben ezredes, 1877-ben vezérőrnagy, 1878-ban dandártábornok, 1882-ben altábornagy valamint hadosztály parancsnok és 1883-ban altengernagy és a tengerészet vezérkarának főnöke. Az öt év alatt míg a haditengerészet élén állt, nagymértékben támogatta a flotta és a torpedóegység fejlődését, ugyanakkor megmutatta, hogy ügyes adminisztrátor és parlamentári szónok. 1888-ban gyalogsági vezérezredessé és a 10. hannoveri hadtest parancsnokává nevezték ki.
Kancellár
Általános meglepetést keltett amikor, 1890 március 20.-án, II. Vilmos császár Caprivit kancellárnak, porosz külügyminiszternek továbbá miniszterelnöknek nevezte ki, Otto von Bismarck lemondása után. A külpolitikában legfőbb céljának tekintette a baráti kapcsolatok megőrzését az Osztrák-Magyar monarchiával és Olaszországgal. A hármasszövetséget közöttük 1891-ben hat évre meghosszabbították. Megkötötte, 1890 július 1-én, a Helgoland–Zanzibár-egyezményt ami abból állt, hogy Németország lemondott Zanzibárról az Nagybritannia javára és cserébe megkapta Helgoland szigetét amely ellenőrzi az Elba torkolatát. A belpolitikában megpróbálta csökkenteni az osztályellentéteket, de mindezt konzervatív alapokból kiindulva. A Bismarck által bevezetett ostromállapotot Berlinben és más nagyvárosokban megszüntette. A szükségállapotot a szociáldemokratákkal szemben, ami 1890 szeptember 39.-án járt le, nem újították meg. A Posen tartomány lengyel nyelvű lakosságával szemben több megértést tanusítottak, eltörölték a tilalmat a lengyel nyelv használatáról a népoktatásban. A Bismarck által bevezetett útlevél kötelezettséget Elzász-Lotaringiában megszüntették.
Caprivis iparbarát, liberális kereskedelmi politikájának a legnagyobb ellenzői az Ultraprotekciósok és az agrár jobboldal volt. Hosszas tárgyalások után sikerült neki kerekedelmi egyezményt kötni az Osztrák–Magyar Monarchiával, Olszországgal, Belgiummal és Svájccal. A politikai tekintélye növekedett az által, hogy agrárok és konzervatívok heves ellenállása ellenére, megvédte és elfogadtadta az egyezményt a parlamentben (Reichstag). Érdemeiért 1891 december 18.-án grófi címet kapott.
Még bonyolultabbak voltak az Oroszországgal folytatott tárgyalások. Több megszakítás után 1984 elején sikerült a német iparnak nagyon kedvező orosz-német kereskedelmi szerződést megkötni. Caprivi katonai törvényjavaslata is ellenállásba ütközött, amelyben a katonai szolgálat idejét 2 évre csökkentették, de a katonaság létszámát békeidőben 80000-re megnövelték. Mivel a parlament 1893 május 6.-án a törvénytervezetet elutasította, új választást írtak ki. A választáson Caprivi többséget szerzett s így a katonai törvényt elfogadták.
Már 1892 március 24.-én feladta miniszterelnöki hivatalát. Bár továbbra is kancellár és külügyminiszter, az új porosz miniszterelnök gróf Botho zu Eulenburg mint ellenfele lép fel. A köztük kialakult rivalitás oda vezetett, hogy 1894 október 26.-án mindkét államférfi kénytelen volt lemondani. Helyükbe Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst herceg lépett mint kancellár és miniszterelnök. Caprivi ezután teljesen távol tartotta magát a politikától és 1899 február 6.-án húnyt el a Skyre-i birtokán, Krosno Odrzańskie (Krossen) városka közelében.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Leo von Caprivi című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d e f Biographisches Jahrbuch und Deutscher Nekrolog (német nyelven). nem ismert. (Hozzáférés: 2024. március 16.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Каприви Лео фон, 2015. szeptember 28.
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. március 16.)
- ↑ a b Deutsche Biographie (német és angol nyelven). Bayerische Staatsbibliothek. (Hozzáférés: 2024. március 16.)
- ↑ a b c d Caprivi de Caprara de Montecuculi, Leo von, 2024. március 16.