„Lionel Jospin” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
jav. |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{Vezető infobox |
{{Vezető infobox |
||
| név =Lionel Jospin |
| név =Lionel Jospin |
||
| kép =Lionel Jospin 2008.jpg |
| kép =Lionel Jospin 2008.jpg |
||
| képméret =150px |
|||
| képaláírás = 2008-ban |
| képaláírás = 2008-ban |
||
| állam =Franciaország |
| állam =Franciaország |
||
8. sor: | 8. sor: | ||
| sorszám = |
| sorszám = |
||
| megnevezés = miniszterelnöke |
| megnevezés = miniszterelnöke |
||
|terminus kezdete =[[1997]]. [[június 2.]] |
|||
| terminus vége =[[2000]]. [[május 6.]] |
| terminus vége =[[2000]]. [[május 6.]] |
||
| elnök = [[Jacques Chirac]] |
| elnök = [[Jacques Chirac]] |
||
18. sor: | 18. sor: | ||
| sorszám2 = |
| sorszám2 = |
||
| megnevezés2 =oktatásügyi miniszter, ifjúsági és sportminiszter |
| megnevezés2 =oktatásügyi miniszter, ifjúsági és sportminiszter |
||
| terminus kezdete2= |
| terminus kezdete2= [[1988]]. [[május 10.]] |
||
| terminus vége2 = [[1992]]. [[április 2.]] |
| terminus vége2 = [[1992]]. [[április 2.]] |
||
| elnök = [[François Mitterrand]] |
| elnök = [[François Mitterrand]] |
||
| állam3 = |
| állam3 = |
||
| megnevezés3 = A [[Szocialista Párt (Franciaország)|Szocialista Párt]] első titkára |
| megnevezés3 = A [[Szocialista Párt (Franciaország)|Szocialista Párt]] első titkára |
||
| terminus kezdete3= |
| terminus kezdete3= [[1981]]. [[január 24.]] |
||
| terminus vége3 = [[1988]]. [[május 14.]] |
| terminus vége3 = [[1988]]. [[május 14.]] |
||
| elnök = |
| elnök = |
||
| főnöke-tisztsége = |
| főnöke-tisztsége = |
||
| előd3 |
| előd3 = |
||
| utód3 = |
| utód3 = |
||
| születési hely =[[Meudon]] ([[Hauts-de-Seine]]) |
| születési hely =[[Meudon]] ([[Hauts-de-Seine]]) |
||
| születési dátum =[[1937]]. [[július 12.]] {{életkor-élő| |
| születési dátum =[[1937]]. [[július 12.]] {{életkor-élő|1937|07|12}} |
||
| halálozási hely = |
| halálozási hely = |
||
| halálozási dátum = |
| halálozási dátum = |
||
| házastárs = |
| házastárs = |
||
| párt = [[Szocialista Párt (Franciaország)|Szocialista Párt]] |
| párt = [[Szocialista Párt (Franciaország)|Szocialista Párt]] |
||
| választókerület = |
|||
| foglalkozás =kormányhivatalnok, egyetemi tanár és kutató |
| foglalkozás =kormányhivatalnok, egyetemi tanár és kutató |
||
| vallás = |
| vallás = |
||
48. sor: | 48. sor: | ||
[[Protestantizmus|Protestáns]] családban született. Apja, Robert Jospin, irodalomtanár, majd iskolaigazgató, [[pacifizmus|pacifista]], [[libertarianizmus|libertárius]] nézeteket vallott. A [[Második Internacionálé]] francia szekciójának volt a tagja, támogatta a [[müncheni egyezmény]]t. [[Franciaország]] német megszállása idején tanúsított magatartása miatt kizárták a szekcióból 1945-ben. |
[[Protestantizmus|Protestáns]] családban született. Apja, Robert Jospin, irodalomtanár, majd iskolaigazgató, [[pacifizmus|pacifista]], [[libertarianizmus|libertárius]] nézeteket vallott. A [[Második Internacionálé]] francia szekciójának volt a tagja, támogatta a [[müncheni egyezmény]]t. [[Franciaország]] német megszállása idején tanúsított magatartása miatt kizárták a szekcióból 1945-ben. |
||
==Tanulmányai== |
==Tanulmányai== |
||
Jospin ifjúkorában részt vett a franciaországi protestáns [[cserkészet|cserkészmozgalomban]]. Érettségi után bölcsészhallgató volt egy évig, majd Párizsban a ''Politikai Tanulmányok Intézetében'' kezdett tanulni 1956-ban. Nyaranta ifjúsági nevelőként vett részt táborokban, különösen a nehéz helyzetben élő fiatalokkal foglalkozott. Jól kosárlabdázott, rendszeresen játszott az egyetemek között rendezett versenyeken. |
Jospin ifjúkorában részt vett a franciaországi protestáns [[cserkészet|cserkészmozgalomban]]. Érettségi után bölcsészhallgató volt egy évig, majd Párizsban a ''Politikai Tanulmányok Intézetében'' kezdett tanulni 1956-ban. Nyaranta ifjúsági nevelőként vett részt táborokban, különösen a nehéz helyzetben élő fiatalokkal foglalkozott. Jól kosárlabdázott, rendszeresen játszott az egyetemek között rendezett versenyeken. |
||
1961-ben sikeres felvételi vizsga után bekerült az ''Államigazgatási Egyetemre (ENA)''. Tanulmányai megkezdése előtt két év kötelező katonai szolgálatot teljesített. 1963 és 1965 között az ENA hallgatója volt. Többször töltötte nyári gyakorlatát a [[Nord (megye)|Nord]] és a [[Pas-de-Calais]] megyék [[feketekőszén]] bányáiban, az ott tapasztaltak meghatározó élménnyé váltak számára. |
1961-ben sikeres felvételi vizsga után bekerült az ''Államigazgatási Egyetemre (ENA)''. Tanulmányai megkezdése előtt két év kötelező katonai szolgálatot teljesített. 1963 és 1965 között az ENA hallgatója volt. Többször töltötte nyári gyakorlatát a [[Nord (megye)|Nord]] és a [[Pas-de-Calais]] megyék [[feketekőszén]] bányáiban, az ott tapasztaltak meghatározó élménnyé váltak számára. |
||
56. sor: | 56. sor: | ||
Politikai aktivitása 1956-ban kezdődött, ellenezte az [[Algéria#A függetlenségi háború|Algéria]] elleni háborút, és belépett a Francia Diákszövetségbe (UNEF). Felháborította, amikor [[Budapest]]en leverték a szovjet csapatok a [[1956-os forradalom|forradalmat]], bírálta a Második Internacionálé munkáját, ezért 1958-ban jelentkezett a Szocialista Baloldal Uniójába (USG). 1960-ban a megalakuló Egyesített Szocialista Párt (PSU), az ún. második baloldal tagja lett. |
Politikai aktivitása 1956-ban kezdődött, ellenezte az [[Algéria#A függetlenségi háború|Algéria]] elleni háborút, és belépett a Francia Diákszövetségbe (UNEF). Felháborította, amikor [[Budapest]]en leverték a szovjet csapatok a [[1956-os forradalom|forradalmat]], bírálta a Második Internacionálé munkáját, ezért 1958-ban jelentkezett a Szocialista Baloldal Uniójába (USG). 1960-ban a megalakuló Egyesített Szocialista Párt (PSU), az ún. második baloldal tagja lett. |
||
1965 és 1970 között a Francia Külügyminisztériumban titkárként dolgozott a gazdasági ügyek igazgatóságán. Az 1968-as események hatására 1970-ben miniszteri engedéllyel átmenetileg elhagyta a külügyminisztériumot. Először előadó, majd az ''Université Paris-Sud'' egyetemen közgazdász [[adjunktus (oktatás)|adjunktus]] lett, később az egyetem Technológiai Intézetében (IUT) a Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszéket vezette. |
1965 és 1970 között a Francia Külügyminisztériumban titkárként dolgozott a gazdasági ügyek igazgatóságán. Az 1968-as események hatására 1970-ben miniszteri engedéllyel átmenetileg elhagyta a külügyminisztériumot. Először előadó, majd az ''Université Paris-Sud'' egyetemen közgazdász [[adjunktus (oktatás)|adjunktus]] lett, később az egyetem Technológiai Intézetében (IUT) a Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszéket vezette. |
||
1971-ben csatlakozott a [[Szocialista Párt (Franciaország)|Szocialista Párthoz]], amely egységes baloldallá szervezte az ország valamennyi szocialista frakcióját. A [[François Mitterrand]] főtitkár köré tömörült ún. szakértői csoport tagjaként foglalkozott a kelet–nyugati kapcsolatokkal. 1975-től már meghatározó szerepet játszott Mitterrand oldalán annak a stratégiának a kidolgozásában, ami 1981-ben sikerre vitte a pártot. 1977-ben a főváros XVIII. kerületének képviselőjeként bekerült Párizs városi tanácsába. 1981-ben, amikor a Szocialista |
1971-ben csatlakozott a [[Szocialista Párt (Franciaország)|Szocialista Párthoz]], amely egységes baloldallá szervezte az ország valamennyi szocialista frakcióját. A [[François Mitterrand]] főtitkár köré tömörült ún. szakértői csoport tagjaként foglalkozott a kelet–nyugati kapcsolatokkal. 1975-től már meghatározó szerepet játszott Mitterrand oldalán annak a stratégiának a kidolgozásában, ami 1981-ben sikerre vitte a pártot. 1977-ben a főváros XVIII. kerületének képviselőjeként bekerült Párizs városi tanácsába. 1981-ben, amikor a Szocialista Párt kongresszusán Mitterrand-t jelölték az elnökválasztáson való részvételre, Jospin került a párt főtitkári posztjára. |
||
1988-ban Mitterrand elnök újraválasztása után [[Michel Rocard]] miniszterelnök az Oktatási Minisztérium élére hívta Jospint. 1989. július 10-én megszavaztatta az ún. ''Loi Jospint'', amely a francia oktatási rendszer reformját, valamint a tanárképzés jelentős mértékű átalakítását tűzte ki célul. A ''Plan Universités 2000'' a felsőoktatás modernizálásával foglalkozott. A gimnazisták tiltakozó sztrájkja azonban meggyengítette |
1988-ban Mitterrand elnök újraválasztása után [[Michel Rocard]] miniszterelnök az Oktatási Minisztérium élére hívta Jospint. 1989. július 10-én megszavaztatta az ún. ''Loi Jospint'', amely a francia oktatási rendszer reformját, valamint a tanárképzés jelentős mértékű átalakítását tűzte ki célul. A ''Plan Universités 2000'' a felsőoktatás modernizálásával foglalkozott. A gimnazisták tiltakozó sztrájkja azonban meggyengítette pozícióját 1990-ben. |
||
Jospin és [[Laurent Fabius]] mindig vetélytársak voltak, a rivalizálás 1990-ben a [[rennes]]-i kongresszuson érte el csúcspontját, és megbontotta a Szocialista Párt egységét. Jospin eltávolodott Mitterrand-tól. 1992-ben a helyhatósági választásokon vereséget szenvedtek a szocialisták, [[Édith Cressons]] kormánya megbukott, és ezzel Jospin miniszteri karrierje befejeződött. Lemondott a pártban betöltött funkcióiról is. Nagyköveti posztra pályázott, amit [[Alain Juppé]] külügyminiszter nem támogatott. |
Jospin és [[Laurent Fabius]] mindig vetélytársak voltak, a rivalizálás 1990-ben a [[rennes]]-i kongresszuson érte el csúcspontját, és megbontotta a Szocialista Párt egységét. Jospin eltávolodott Mitterrand-tól. 1992-ben a helyhatósági választásokon vereséget szenvedtek a szocialisták, [[Édith Cressons]] kormánya megbukott, és ezzel Jospin miniszteri karrierje befejeződött. Lemondott a pártban betöltött funkcióiról is. Nagyköveti posztra pályázott, amit [[Alain Juppé]] külügyminiszter nem támogatott. |
||
1995-ben a Szocialista Párt jelöltjeként indult a francia elnökválasztáson. Nagy meglepetésre megelőzte [[Jacques Chirac]]ot az első fordulóban, a másodikban már alulmaradt Chiraccal szemben, a szavazatok 47,36%-át sikerült csak megszereznie. |
1995-ben a Szocialista Párt jelöltjeként indult a francia elnökválasztáson. Nagy meglepetésre megelőzte [[Jacques Chirac]]ot az első fordulóban, a másodikban már alulmaradt Chiraccal szemben, a szavazatok 47,36%-át sikerült csak megszereznie. |
||
1995. október 14-én ismét a |
1995. október 14-én ismét a Szocialista Párt első titkára lett és az ellenzék vezetője. Létrehozta a kommunistákat, a zöldeket, a radikális szocialistákat, a Polgárok Mozgalmát tömörítő ún. baloldali szövetséget, amely győzelmet aratott az 1997 júniusi előrehozott parlamenti választásokon. Chirac június 2-án Jospint nevezte ki miniszterelnökké. A baloldali szövetségre támaszkodó kormány magját pártjának aktivistái alkották, mint pl. [[Dominique Strauss-Kahn]], [[Martine Aubry]], [[Hubert Védrin]], [[Claude Allègre]], [[Élisabeth Guigou]], a [[kommunizmus|kommunista]] [[Marie-George Buffet]]-t nevezte ki ifjúsági és sportminiszterré. Martine Aubry a 35 órás munkahét bevezetésével teljesítette a szocialisták egyik választási ígéretét. |
||
1999-ben a gazdasági-, ipari- és pénzügyminiszter Strauss-Kahn lemondott, mert az a gyanú merült fel, hogy fiktív munkáért állított ki hamis számlákat. Claude Allègre oktatási miniszter szintén lemondott a pedagógus szakszervezetek nyomására. 2000-ben nagy kormányátalakítást hajtott végre Jospin. A Szocialista Párt ún. ’elefántjait’ hívta meg a kormányba, [[Jack Lang]] az oktatásügyet kapta, Jospin riválisa, Fabius lépett Strauss-Kahn helyére. |
1999-ben a gazdasági-, ipari- és pénzügyminiszter Strauss-Kahn lemondott, mert az a gyanú merült fel, hogy fiktív munkáért állított ki hamis számlákat. Claude Allègre oktatási miniszter szintén lemondott a pedagógus szakszervezetek nyomására. 2000-ben nagy kormányátalakítást hajtott végre Jospin. A Szocialista Párt ún. ’elefántjait’ hívta meg a kormányba, [[Jack Lang]] az oktatásügyet kapta, Jospin riválisa, Fabius lépett Strauss-Kahn helyére. |
||
2002. április 21-én Jospin indult az elnökválasztáson, de már az első fordulóban is csak a harmadik helyen végzett Chirac és [[Jean-Marie Le Pen]] mögött. Esti nyilatkozatában mélységes csalódásának adott hangot. Rendkívül nyugtalanítónak találta a szélsőjobb előretörését. Az ország érdekében végzett öt év kormányzati munka után a választási eredmény nagy csalódást okozott számára és végleg visszavonult a politikai életből.<ref >{{cite web|url=http://tempsreel.nouvelobs.com/politique/20060629.OBS3443/la-declaration-de-lionel-jospin-le-21-avril-2002.html|title= La déclaration de Lionel Jospin le 21 Avril 2002|year=author=|publisher=nouvelobs.fr|format=|accessdate=2014-12-30|language=francia}}</ref> Május 6-án [[Jean-Pierre Raffarin]] vette át helyét a kormányban. |
2002. április 21-én Jospin indult az elnökválasztáson, de már az első fordulóban is csak a harmadik helyen végzett Chirac és [[Jean-Marie Le Pen]] mögött. Esti nyilatkozatában mélységes csalódásának adott hangot. Rendkívül nyugtalanítónak találta a szélsőjobb előretörését. Az ország érdekében végzett öt év kormányzati munka után a választási eredmény nagy csalódást okozott számára és végleg visszavonult a politikai életből.<ref >{{cite web|url=http://tempsreel.nouvelobs.com/politique/20060629.OBS3443/la-declaration-de-lionel-jospin-le-21-avril-2002.html|title= La déclaration de Lionel Jospin le 21 Avril 2002|year=author=|publisher=nouvelobs.fr|format=|accessdate=2014-12-30|language=francia}}</ref> Május 6-án [[Jean-Pierre Raffarin]] vette át helyét a kormányban. |
||
75. sor: | 75. sor: | ||
==Kitüntetései== |
==Kitüntetései== |
||
*A [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Francia Köztársaság Becsületrendjének]] főtisztje |
*A [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Francia Köztársaság Becsületrendjének]] főtisztje |
||
*A |
*A [[Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje|Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének]] nagykeresztje |
||
*A [[Québec Nemzeti Rend]] tisztje |
*A [[Québec Nemzeti Rend]] tisztje |
||
==Írásai== |
==Írásai== |
||
* L’Invention du possible, 1991. |
* L’Invention du possible, 1991. |
||
* Le Temps de répondre, beszélgetések [[Alain Duhamel]]lel, 2002. |
* Le Temps de répondre, beszélgetések [[Alain Duhamel]]lel, 2002. |
||
* Le monde comme je le vois, 2005. |
* Le monde comme je le vois, 2005. |
||
* L'Impasse, 2007. |
* L'Impasse, 2007. |
||
* Lionel raconte Jospin, 2010. |
* Lionel raconte Jospin, 2010. |
||
* Le mal napoléonien, |
* Le mal napoléonien, 2014. |
||
==Jegyzetek== |
==Jegyzetek== |
||
{{jegyzetek}} |
{{jegyzetek}} |
||
90. sor: | 91. sor: | ||
==Források== |
==Források== |
||
*[http://archives.gouvernement.fr/jospin_version3/fr/ie4/contenu/411.htm Archives Premier Ministre] |
*[http://archives.gouvernement.fr/jospin_version3/fr/ie4/contenu/411.htm Archives Premier Ministre] |
||
*[http://www.assemblee-nationale.fr/11/tribun/fiches_id/1734.asp#P22_671 Assemblée Nationale |
*[http://www.assemblee-nationale.fr/11/tribun/fiches_id/1734.asp#P22_671 Assemblée Nationale] |
||
{{commonscat|Lionel Jospin}} |
{{commonscat|Lionel Jospin}} |
||
==Kacsolódó szócikk== |
==Kacsolódó szócikk== |
||
*[[Franciaország miniszterelnökeinek listája]] |
*[[Franciaország miniszterelnökeinek listája]] |
A lap 2015. február 9., 20:57-kori változata
Lionel Jospin | |
2008-ban | |
Franciaország miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1997. június 2. – 2000. május 6. | |
Előd | Alain Juppé |
Utód | Jean-Pierre Raffarin |
oktatásügyi miniszter, ifjúsági és sportminiszter | |
Hivatali idő 1988. május 10. – 1992. április 2. | |
A Szocialista Párt első titkára | |
Hivatali idő 1981. január 24. – 1988. május 14. | |
Született | 1937. július 12. (86 éves) Meudon (Hauts-de-Seine) |
Párt | Szocialista Párt |
Szülei | Mireille Jospin Robert Jospin |
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
Foglalkozás | kormányhivatalnok, egyetemi tanár és kutató |
Iskolái |
|
Vallás | kálvinizmus |
Díjak |
|
Lionel Jospin aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lionel Jospin témájú médiaállományokat. |
Lionel Jospin (Meudon (Hauts-de-Seine), 1937. július 12.) francia szocialista politikus, kormányhivatalnok, egyetemi tanár.
Családja
Protestáns családban született. Apja, Robert Jospin, irodalomtanár, majd iskolaigazgató, pacifista, libertárius nézeteket vallott. A Második Internacionálé francia szekciójának volt a tagja, támogatta a müncheni egyezményt. Franciaország német megszállása idején tanúsított magatartása miatt kizárták a szekcióból 1945-ben.
Tanulmányai
Jospin ifjúkorában részt vett a franciaországi protestáns cserkészmozgalomban. Érettségi után bölcsészhallgató volt egy évig, majd Párizsban a Politikai Tanulmányok Intézetében kezdett tanulni 1956-ban. Nyaranta ifjúsági nevelőként vett részt táborokban, különösen a nehéz helyzetben élő fiatalokkal foglalkozott. Jól kosárlabdázott, rendszeresen játszott az egyetemek között rendezett versenyeken.
1961-ben sikeres felvételi vizsga után bekerült az Államigazgatási Egyetemre (ENA). Tanulmányai megkezdése előtt két év kötelező katonai szolgálatot teljesített. 1963 és 1965 között az ENA hallgatója volt. Többször töltötte nyári gyakorlatát a Nord és a Pas-de-Calais megyék feketekőszén bányáiban, az ott tapasztaltak meghatározó élménnyé váltak számára.
Pályafutása
Politikai aktivitása 1956-ban kezdődött, ellenezte az Algéria elleni háborút, és belépett a Francia Diákszövetségbe (UNEF). Felháborította, amikor Budapesten leverték a szovjet csapatok a forradalmat, bírálta a Második Internacionálé munkáját, ezért 1958-ban jelentkezett a Szocialista Baloldal Uniójába (USG). 1960-ban a megalakuló Egyesített Szocialista Párt (PSU), az ún. második baloldal tagja lett.
1965 és 1970 között a Francia Külügyminisztériumban titkárként dolgozott a gazdasági ügyek igazgatóságán. Az 1968-as események hatására 1970-ben miniszteri engedéllyel átmenetileg elhagyta a külügyminisztériumot. Először előadó, majd az Université Paris-Sud egyetemen közgazdász adjunktus lett, később az egyetem Technológiai Intézetében (IUT) a Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszéket vezette.
1971-ben csatlakozott a Szocialista Párthoz, amely egységes baloldallá szervezte az ország valamennyi szocialista frakcióját. A François Mitterrand főtitkár köré tömörült ún. szakértői csoport tagjaként foglalkozott a kelet–nyugati kapcsolatokkal. 1975-től már meghatározó szerepet játszott Mitterrand oldalán annak a stratégiának a kidolgozásában, ami 1981-ben sikerre vitte a pártot. 1977-ben a főváros XVIII. kerületének képviselőjeként bekerült Párizs városi tanácsába. 1981-ben, amikor a Szocialista Párt kongresszusán Mitterrand-t jelölték az elnökválasztáson való részvételre, Jospin került a párt főtitkári posztjára.
1988-ban Mitterrand elnök újraválasztása után Michel Rocard miniszterelnök az Oktatási Minisztérium élére hívta Jospint. 1989. július 10-én megszavaztatta az ún. Loi Jospint, amely a francia oktatási rendszer reformját, valamint a tanárképzés jelentős mértékű átalakítását tűzte ki célul. A Plan Universités 2000 a felsőoktatás modernizálásával foglalkozott. A gimnazisták tiltakozó sztrájkja azonban meggyengítette pozícióját 1990-ben.
Jospin és Laurent Fabius mindig vetélytársak voltak, a rivalizálás 1990-ben a rennes-i kongresszuson érte el csúcspontját, és megbontotta a Szocialista Párt egységét. Jospin eltávolodott Mitterrand-tól. 1992-ben a helyhatósági választásokon vereséget szenvedtek a szocialisták, Édith Cressons kormánya megbukott, és ezzel Jospin miniszteri karrierje befejeződött. Lemondott a pártban betöltött funkcióiról is. Nagyköveti posztra pályázott, amit Alain Juppé külügyminiszter nem támogatott. 1995-ben a Szocialista Párt jelöltjeként indult a francia elnökválasztáson. Nagy meglepetésre megelőzte Jacques Chiracot az első fordulóban, a másodikban már alulmaradt Chiraccal szemben, a szavazatok 47,36%-át sikerült csak megszereznie.
1995. október 14-én ismét a Szocialista Párt első titkára lett és az ellenzék vezetője. Létrehozta a kommunistákat, a zöldeket, a radikális szocialistákat, a Polgárok Mozgalmát tömörítő ún. baloldali szövetséget, amely győzelmet aratott az 1997 júniusi előrehozott parlamenti választásokon. Chirac június 2-án Jospint nevezte ki miniszterelnökké. A baloldali szövetségre támaszkodó kormány magját pártjának aktivistái alkották, mint pl. Dominique Strauss-Kahn, Martine Aubry, Hubert Védrin, Claude Allègre, Élisabeth Guigou, a kommunista Marie-George Buffet-t nevezte ki ifjúsági és sportminiszterré. Martine Aubry a 35 órás munkahét bevezetésével teljesítette a szocialisták egyik választási ígéretét.
1999-ben a gazdasági-, ipari- és pénzügyminiszter Strauss-Kahn lemondott, mert az a gyanú merült fel, hogy fiktív munkáért állított ki hamis számlákat. Claude Allègre oktatási miniszter szintén lemondott a pedagógus szakszervezetek nyomására. 2000-ben nagy kormányátalakítást hajtott végre Jospin. A Szocialista Párt ún. ’elefántjait’ hívta meg a kormányba, Jack Lang az oktatásügyet kapta, Jospin riválisa, Fabius lépett Strauss-Kahn helyére.
2002. április 21-én Jospin indult az elnökválasztáson, de már az első fordulóban is csak a harmadik helyen végzett Chirac és Jean-Marie Le Pen mögött. Esti nyilatkozatában mélységes csalódásának adott hangot. Rendkívül nyugtalanítónak találta a szélsőjobb előretörését. Az ország érdekében végzett öt év kormányzati munka után a választási eredmény nagy csalódást okozott számára és végleg visszavonult a politikai életből.[1] Május 6-án Jean-Pierre Raffarin vette át helyét a kormányban.
Lionel Jospin 2015. január 9-i hatállyal az Alkotmányozó Tanács tagja.
Kitüntetései
- A Francia Köztársaság Becsületrendjének főtisztje
- A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje
- A Québec Nemzeti Rend tisztje
Írásai
- L’Invention du possible, 1991.
- Le Temps de répondre, beszélgetések Alain Duhamellel, 2002.
- Le monde comme je le vois, 2005.
- L'Impasse, 2007.
- Lionel raconte Jospin, 2010.
- Le mal napoléonien, 2014.
Jegyzetek
- ↑ La déclaration de Lionel Jospin le 21 Avril 2002 (francia nyelven). nouvelobs.fr, author=. (Hozzáférés: 2014. december 30.)