„Kusánok” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
26. sor: | 26. sor: | ||
[[File:Yueh-ChihMigrations.jpg|thumb|300px|right|A jüecsik nyugatra, majd délre vándorlása]] |
[[File:Yueh-ChihMigrations.jpg|thumb|300px|right|A jüecsik nyugatra, majd délre vándorlása]] |
||
A hsziungnuk megdöntötték a Jüecsi Birodalmat, [[Maotun]] és fia, [[Laosang]] [[i. e. 174]]-ben mért rájuk döntő vereséget. Laosang [[sanjü]] megölte a jüecsi uralkodót, és az ősi szokást követve koponyájából ivócsészét készíttetett. A jüecsik kisebb része délre a [[ |
A hsziungnuk megdöntötték a Jüecsi Birodalmat, [[Maotun]] és fia, [[Laosang]] [[i. e. 174]]-ben mért rájuk döntő vereséget. Laosang [[sanjü]] megölte a jüecsi uralkodót, és az ősi szokást követve koponyájából ivócsészét készíttetett. A jüecsik kisebb része délre a [[Nan-san]] hegység és a [[Kuku-nór]] vidékére ment, ahol beolvadtak a tibetiek elődeibe, akiket a kínaiak [[kiangok]]nak neveztek. {{refhely|Vásáry Jüecsik}} |
||
Nagyobb részük nyugat felé nyomult, megtámadta a [[Tiensan]] keleti részén élő [[vuszunok]]at és megölte királyukat. A vuszunok azonban valószínűleg a [[hsziungnuk]] segítségével továbbűzték őket. Ezután a Tiensan nyugati részén elő [[szajvangok]] földjét foglalták el, de [[i. e. 160]] körül a hsziungnuk és a vuszunok innen is elűzték őket. Egy részük ekkor helyben maradt és beolvadt a szajvangokba és a vuszunokba, de nagyobb részük tovább vonult nyugat felé. {{refhely|Vásáry Jüecsik}} |
Nagyobb részük nyugat felé nyomult, megtámadta a [[Tiensan]] keleti részén élő [[vuszunok]]at és megölte királyukat. A vuszunok azonban valószínűleg a [[hsziungnuk]] segítségével továbbűzték őket. Ezután a Tiensan nyugati részén elő [[szajvangok]] földjét foglalták el, de [[i. e. 160]] körül a hsziungnuk és a vuszunok innen is elűzték őket. Egy részük ekkor helyben maradt és beolvadt a szajvangokba és a vuszunokba, de nagyobb részük tovább vonult nyugat felé. {{refhely|Vásáry Jüecsik}} |
||
32. sor: | 32. sor: | ||
A jüecsik ezután egy időre eltűnnek a forrásokból. [[i. e. 139]]-ben [[Vu kínai császár]] nyugatra küldte diplomatáját, [[Csang Csien]]t, hogy keresse meg a jüecsiket és hozzon létre velük egy kínai-jüecsi szövetséget a hsziungnuk ellen. Csang nem volt szerencsés, a minden utat ellenőrző hsziungnuk fogságába esett. Tíz évet töltött ott, mire sikerült továbbmennie és megtalálnia a jüecsiket, akik azonban a hsziungnukhoz fűződő rossz emlékeik miatt nem hajlottak a szövetségre. Ekkor, [[i. e. 129]]-ban a jüecsik az [[Amu-darja]] (Óxosz) felső folyásánál laktak. {{refhely|Vásáry Jüecsik}} |
A jüecsik ezután egy időre eltűnnek a forrásokból. [[i. e. 139]]-ben [[Vu kínai császár]] nyugatra küldte diplomatáját, [[Csang Csien]]t, hogy keresse meg a jüecsiket és hozzon létre velük egy kínai-jüecsi szövetséget a hsziungnuk ellen. Csang nem volt szerencsés, a minden utat ellenőrző hsziungnuk fogságába esett. Tíz évet töltött ott, mire sikerült továbbmennie és megtalálnia a jüecsiket, akik azonban a hsziungnukhoz fűződő rossz emlékeik miatt nem hajlottak a szövetségre. Ekkor, [[i. e. 129]]-ban a jüecsik az [[Amu-darja]] (Óxosz) felső folyásánál laktak. {{refhely|Vásáry Jüecsik}} |
||
[[i. e. 128]]-ban az [[ászik]] és [[szakák]] a Szir-darján átkelve hódításba kezdtek. A jüecsik ekkor az ászik ellenőrzése alatt [[Szogdia]] birtokába jutottak. Ezekről az eseményekről beszámol [[Sztrabón]] és [[Pompeius Trogus]] is, aki említi a tokhárokat. Ez valamint a [[Ptolemaiosz Klaudiosz]] által a vélhetően a [[ |
[[i. e. 128]]-ban az [[ászik]] és [[szakák]] a Szir-darján átkelve hódításba kezdtek. A jüecsik ekkor az ászik ellenőrzése alatt [[Szogdia]] birtokába jutottak. Ezekről az eseményekről beszámol [[Sztrabón]] és [[Pompeius Trogus]] is, aki említi a tokhárokat. Ez valamint a [[Ptolemaiosz Klaudiosz]] által a vélhetően a [[Kuku-nór]] és a [[Nan-san]] hegység vidékén említett ''Thaguron'' hegy és ''Thogara'' helység segít azonosítani a '''jüecsik'''et a '''tokhárok'''kal. {{refhely|Vásáry Jüecsik}} |
||
=== Kusán Birodalom === |
=== Kusán Birodalom === |
A lap 2014. január 17., 18:08-kori változata
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
A kusánok, kínai nevükön jüecsik (月氏 vagy 月支), vagy tokhárok kelet-iráni nyelvű nép voltak.
A kusánok nyelve
Az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy amit – régi görög források alapján – a nyelvészeti szakirodalom ma tokhár nyelvnek nevez, valójában nem a tokhárok/kusánok/jüecsik nyelve volt. Az úgynevezett tokhár nyelv ugyan indoeurópai nyelv, de nem indoiráni.
A kusánok nyelve az utóbbi évek kutatásai alapján a szaka nyelvhez közelálló kelet-iráni típusú nyelv volt. [1]
Történetük
A tokhárok keletre vándorlása
Az Hszincsiang területén i. e. 2300–1500 között [2] az afanaszjevói kultúra volt az első termelő, földművelő-állattenyésztő kultúra. Népessége búzát, árpát termesztett, kecskét, juhot, marhát, baktriai tevét [3] és lovat – étkezési céllal, igavonónak ökröket használtak – tartott. [4] Mindezekkel és a fémművességgel, valamint a keréken való szállítás módszerével valószínűleg ők ismertették meg Észak-Kína népességét. Több régész a kultúra népét a keletre vonuló tokhárokkal azonosítja, mert az észak-kínai nyelvi terminológiák mindezekre egy indoeurópai nyelvből, valószínűleg a tokhárokéból származnak. [5]
I. e. 1000 körülről származó késő bronzkori temetőt tártak fel 1986-ban a hszincsiangi Gumu Gou-ban, a tokhárok területén. Megvizsálták 19 koponya – 11 férfi és 8 nő – koponyáját. Antropológiai jellemzőik alapján mindegyik európai jellegű volt, de ezen belül két típushoz lehetett sorolni őket. Az egyik az andronovói kultúra formáihoz, a másik az andronovói előtti afanaszjevói formához állt közel. Kínai (Han-kori) jellemzőket nem találtak. Kézenfekvő, hogy a sírok az andronovói-iráni csoportok előrenyomulását jelezték a mai kínai területekig. [6]
A Jüecsi Birodalom
A tokhárok kínai neve a yuezhi azaz jüecsi volt, ami azt jelenti, hogy a Hold népe. [7] Az i. e. 1. évezred közepén nagy sztyeppei birodalmuk volt, a Jüecsi Birodalom, amelyik Kína északi szomszédjaként Koreától nyugatra az Irtis vidékéig terjedt. A kusánok, hsziungnuk és szakák döntő szerepet játszottak a magyarok lovas nomád életmódra való áttérésében az i. e. 1. évezredben.
A jüecsik nyugatra majd délre vándorlása
A hsziungnuk megdöntötték a Jüecsi Birodalmat, Maotun és fia, Laosang i. e. 174-ben mért rájuk döntő vereséget. Laosang sanjü megölte a jüecsi uralkodót, és az ősi szokást követve koponyájából ivócsészét készíttetett. A jüecsik kisebb része délre a Nan-san hegység és a Kuku-nór vidékére ment, ahol beolvadtak a tibetiek elődeibe, akiket a kínaiak kiangoknak neveztek. [8]
Nagyobb részük nyugat felé nyomult, megtámadta a Tiensan keleti részén élő vuszunokat és megölte királyukat. A vuszunok azonban valószínűleg a hsziungnuk segítségével továbbűzték őket. Ezután a Tiensan nyugati részén elő szajvangok földjét foglalták el, de i. e. 160 körül a hsziungnuk és a vuszunok innen is elűzték őket. Egy részük ekkor helyben maradt és beolvadt a szajvangokba és a vuszunokba, de nagyobb részük tovább vonult nyugat felé. [8]
A jüecsik ezután egy időre eltűnnek a forrásokból. i. e. 139-ben Vu kínai császár nyugatra küldte diplomatáját, Csang Csient, hogy keresse meg a jüecsiket és hozzon létre velük egy kínai-jüecsi szövetséget a hsziungnuk ellen. Csang nem volt szerencsés, a minden utat ellenőrző hsziungnuk fogságába esett. Tíz évet töltött ott, mire sikerült továbbmennie és megtalálnia a jüecsiket, akik azonban a hsziungnukhoz fűződő rossz emlékeik miatt nem hajlottak a szövetségre. Ekkor, i. e. 129-ban a jüecsik az Amu-darja (Óxosz) felső folyásánál laktak. [8]
i. e. 128-ban az ászik és szakák a Szir-darján átkelve hódításba kezdtek. A jüecsik ekkor az ászik ellenőrzése alatt Szogdia birtokába jutottak. Ezekről az eseményekről beszámol Sztrabón és Pompeius Trogus is, aki említi a tokhárokat. Ez valamint a Ptolemaiosz Klaudiosz által a vélhetően a Kuku-nór és a Nan-san hegység vidékén említett Thaguron hegy és Thogara helység segít azonosítani a jüecsiket a tokhárokkal. [8]
Kusán Birodalom
A jüecsik i. e. 100 az Oxus (Amu-darja) folyón átkelve leigázták Baktriát. Ezután egy ideig széttagolt részfejedelemségekben éltek, de i. sz. 10 körül Kudzsula Kadphiszész, a Kusán-dinasztia megalapítója egyesítette őket, és ezzel megkezdte a Kusán Birodalom kiépítését. A tokhárokat ezután kusánok néven is emlegetik. [8]
50 körül a kusánok öt törzse – kínai nevük: Hsziúmi, Suangmi, Hszidun, Dúmi és Guisu-ang vagy Kuei-sang [7] – továbbvándorolt Indiába, ahol újra egyesültek és létrehozták az észak-indiai Kusán Birodalmat.
Hivatkozások
- ↑ Harmatta Magyarok görög források
- ↑ Historical Dictionary: Afanasevo culture
- ↑ Kuzmina–Mallory Indo-Iranians 252. o.
- ↑ Kuzmina–Mallory Indo-Iranians 256. o.
- ↑ Kuzmina–Mallory Indo-Iranians 252. o.
- ↑ Makkay Indoeurópai 260,285. o.
- ↑ a b Aradi Kusánok
- ↑ a b c d e Vásáry Jüecsik
Források
- ↑ Historical Dictionary: Afanasevo culture: Afanasevo culture. History Today. (Hozzáférés: 2011. szeptember 8.)
- ↑ Kuzmina–Mallory Indo-Iranians: Elena Efimovna Kuzmina, J. P. Mallory. The origin of the Indo-Iranians. Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 8.
- ↑ Harmatta Magyarok görög forr: Harmatta János. A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban, Honfoglalás és nyelvészet. Balassi Kiadó, Budapest. ISBN 963-506-108-0 (1997)
- ↑ Vásáry Jüecsik: Vásáry István: A jüecsi népvándorlás (A régi Belső-Ázsia története
- ↑ Makkay Indoeurópai: Makkay János. Az indoeurópai népek őstörténete. Gondolat•Budapest. ISBN 963-282-418-0 (1991)
- ↑ Aradi Kusánok: Aradi Éva. Egy szkíta nép: a kusánok – A Hold fiainak története. Hun-idea Kiadó,Budapest. ISBN 978-963-7014-35-2 (2008)