Irtis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Irtis
Ob watershed.png
Az Ob és az Irtis vízgyűjtője
Közigazgatás
Országok Kína, Kazahsztán, Oroszország
Földrajzi adatok
Hossz 4248 km
Vízgyűjtő terület 1 643 000 km²
Forrás Mongol-Altaj, Kína
Torkolat Ob, Oroszország
é. sz. 61° 05′ 24″, k. h. 68° 49′ 16″Koordináták: é. sz. 61° 05′ 24″, k. h. 68° 49′ 16″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Irtis témájú médiaállományokat.
Az Irtis Omszknál

Az Irtis (oroszul: Иртыш, kazakul: Ertis / Эртiс, kínaiul: Erqisi) folyó Ázsiában, az Ob legnagyobb, bal oldali mellékfolyója. Kína északnyugati részén, Kazahsztán Kelet-Kazahsztáni- és Pavlodari területén, valamint Oroszország Omszki-, Tyumeni területén és Hanti–Manysi Autonóm Körzetén folyik keresztül.

Nevének eredete nem tisztázott, legrégebbi írott alakja az ótörökből ismert Ertiš.[1]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyó hossza 4248 km, vízgyűjtő területe 1 643 000 km². Felső folyásának vízgyűjtője az Altaj hegységrendszerben fekszik, a vízgyűjtő terület nagyobbik része a sztyepp és az erdős sztyepp övezetbe, alsó folyásának egy kisebb része a tajga övezetbe tartozik.

A Mongol-Altaj hegyeiben kb. 2500 m magasságban, kínai területen ered, itteni folyását Fekete-Irtisnek (Kara-Irtis) nevezik. A Fekete-Irtis nagy deltát képezve a kazahsztáni Zajszan-tóba torkollik, ide fut le a környező hegyek többi folyója is. A tóból eredő és északnyugat felé tartó Irtisen több, bővizű mellékfolyóinak energiáit is hasznosító vízerőmű létesült. A hegyek közül kiérve, Szemipalatyinszk várostól előbb a száraz kazah sztyeppen, majd a nagy kiterjedésű Nyugat-szibériai-alföldön folytatja útját. A sztyepp övezetben kb. 1000 km-en át, Omszk városáig egyetlen jelentékeny mellékfolyója sincs. Omszk alatt az erdős sztyepp-, majd a tajga övezetbe érve folyása lelassul, völgye kiszélesedik, medre bizonytalanná válik, számtalan mellékágat alkot. Ezen a szakaszon veszi fel legnagyobb mellékfolyóját, a Tobolt, utána északra fordul és Hanti-Manszijszk városánál ömlik az Ob folyóba.

Nagy vízgyűjtő medencéjéhez képest vízhozama viszonylag csekély. Alsó folyásán, elsősorban a Tobol torkolata alatt válik igazán bővízű folyóvá, itt árterülete helyenként a 20 km-t is eléri. Tavaszi áradásai a felső szakaszon a hegyekben lévő hó olvadásától függően több hullámban érkeznek; középső és alsó szakaszát tavasztól ősz elejéig egyenletesen magas vízállás jellemzi. A folyó Omszk körzetében átlagosan 163 napra, az Isim torkolatánál 176 napra befagy. Omszk városában azonban a folyóba engedett nagy mennyiségű ipari szennyvíz miatt nem áll be a jég.

A torkolattól felfelé kb. 3800 km-en át, a Zajszan-tóig hajózható. A hajózásnak, különösen a folyami szállításnak itt igen nagy a gazdasági jelentősége, mivel a hatalmas területhez képest a közúti és vasúti hálózat fejletlen.

Mellékfolyók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felső szakaszon több kisebb, de bővizű mellékfolyót vesz fel, melyek vízgyűjtője az Altaj hegyeiben van:

  • Buhtarma, Ulba, Ubu, Kaldzsir stb.

Középső folyásán nincsenek mellékfolyók, Omszktól észak felé haladva számuk egyre növekszik. A legnagyobbak:

  • Jobb oldalon: Om (Omszk folyója), Tara, Sis, Gyemjanka.
  • Bal oldalon: Isim, Vagaj, Tobol, Konda.

Városok, víztározók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Városok Kazahsztánban:

Városok Oroszországban:

Az Irtis vizét Kazahsztánban a folyótól távol eső Karaganda város ellátására is használják. Kínában szintén egy kb. 300 km hosszú csatorna építését tervezik Karamaj város gondjainak megoldására.

Víztározók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyó felső szakaszán, Kazahsztánban több víztározót és vízerőművet létesítettek főleg az ottani nagy iparvárosok, Uszty-Kamenogorszk és Szemipalatyinszk víz- és áramellátására. Közülük legnagyobb a Zajszan-tóval gyakorlatilag egybeépített, óriási méretű Buhtarmai-víztározó és vízerőmű. A víztározó 1960-ban készült el: területe 5500 km², hossza 500 km, legnagyobb szélessége 35 km, tároló képessége 53 km³, közepes mélysége kb. 10 m. A víztározó tette lehetővé többek között a biztonságos teherhajózást a középső szakaszon egészen Omszkig.

A 21. század második évtizedében Oroszország Omszki területén újabb vízlépcső kiépítését tervezik.[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Irtis témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kiss Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó. ISBN 963-05-1490-7 (1978) 
  2. Jelena Bulatova (2008. június 20.). „Az Irtist vízlépcsőbe „kötözik””. Kontinent Szibir. Hozzáférés ideje: 2010. április 29.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]