Szittya Károly

Szittya Károly
Szittya Károly
Személyes adatok
Születési dátum	1918. június 18.
Születési hely	Budapest, Magyarország
Halálozási dátum	1983. augusztus 9. (65 évesen)
Halálozási hely	Szeged, Magyarország
Sírhely	Óbudai temető
Állampolgárság	magyar
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)* 1930–1947 Újpesti TE 1948–1954 Ferencvárosi TC
Válogatottság
1944– Magyarország 21
Edzőség
Év Liga Csapat   Gheorghiu Dej Hajógyár   Bp. Spartacus 1963– Vasas Izzó   Újpesti Dózsa   Magyarország ifjúsági   Magyarország segédedző   Kuba 1973–1978 Ferencvárosi TC –1983 Szeol AK
A Wikimédia Commons tartalmaz Szittya Károly témájú médiaállományokat.

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Vízilabda Olimpiai játékok ezüst 1948, London vízilabda arany 1952, Helsinki vízilabda

Szittya Károly (szül. Schäffer Károly, Budapest, 1918. június 18. – Szeged, 1983. augusztus 9.) olimpiai bajnok vízilabdázó, edző.

Játékos-pályafutása

1930-ban kezdte el sportpályafutását, az Újpesti Torna Egylet úszójaként. Később áttért a vízilabdázáshoz, ahová Halassy Olivér visszavonulása után sikerült bekerülnie. Újpesti pályafutása során négyszer nyert magyar bajnokságot, 1940-ben pedig folyamúszásban volt országos bajnok a csapatversenyen. A válogatottban először 1944-ben szerepelt. 1947-ben negyedik volt az Európa-bajnokságon. Az 1948-as londoni olimpián ezüstérmet szerzett a csapattal. Ebben az évben igazolt át a Ferencvárosi Torna Clubhoz, ahol 1954-ben fejezte be pályafutását. Tagja volt az 1952-es helsinki olimpiai játékok vízilabdatornáján győztes csapatának. Pályafutása során huszonegy alkalommal szerepelt a válogatottban.

Játékosként az állójátékban töltött be összekötő szerepet a hátvédek és a csatárok között. Lövései veszélyesek voltak, átadásaira a megfelelő időzítés volt a jellemző.

Edzői pályafutása

Visszavonulása után a Gheorghiu Dej Hajógyár, majd a Budapest Spartacus edzője lett, 1963-ban pedig a Budapesti Vasas Izzó csapatának edzéseit vette át. Két évvel később visszatért régi együtteséhez, az addigra már Dózsának hívott Újpesthez, ahol hét éven át töltötte be az edzői posztot. Ebben az időszakban vezette még a magyar ifjúsági válogatottat (1969) és Rajki Béla segítője volt a felnőtt válogatottban. 1972-ben rövid ideig Kubában edző, majd 1973 és 1978 között másik volt csapatánál, a Ferencvárosnál vezette az edzéseket, majd haláláig a SZEOL-nál dolgozott.

1969-ben a Magyar Olimpiai Bizottság tagja lett és megkapta a mesteredző címet is.

Források

• Szittya a Magyar életrajzi lexikonban
• Adatlap a MOB honlapján