„Campanile (építészet)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Külső hivatkozások: clean up, replaced: {{commons| → {{commonskat| AWB |
a Bot: következő eltávolítása: es:Campanario (strongly connected to hu:Harangláb (építmény)), lt:Varpinė (strongly connected to hu:Harangláb (építmény)) |
||
25. sor: | 25. sor: | ||
[[de:Campanile]] |
[[de:Campanile]] |
||
[[eo:Kampanilo]] |
[[eo:Kampanilo]] |
||
[[es:Campanario]] |
|||
[[fr:Campanile]] |
[[fr:Campanile]] |
||
[[it:Campanile]] |
[[it:Campanile]] |
||
[[la:Campanarius]] |
[[la:Campanarius]] |
||
[[lt:Varpinė]] |
|||
[[nl:Campanile]] |
[[nl:Campanile]] |
||
[[no:Kampanile]] |
[[no:Kampanile]] |
A lap 2012. május 14., 11:31-kori változata
Campanile (olaszul: „harangtorony”) a neve az ókeresztény építészetben a templomtól különálló harangtoronynak.
Ilyen tornyok a 6. századtól épültek, lehettek kör- vagy sokszögalapúak. Az elnevezést általánosságban is használják, Itáliában ugyanis a középkor végéig ragaszkodtak önálló torony építéséhez. Ez a megoldás bizonyos védelmet nyújt a főépület számára a torony földrengés vagy más ok miatti összeomlása esetén (a velencei főtér 95 méteres harangtornyának 1902-es összeomlásakor a Szt. Márk székesegyház teljesen ép maradt, csak a városi könyvtár épületének sarka sérült komolyabban).
Giotto tervei alapján épült a firenzei dóm harangtornya gótikus stílusban. A leghíresebb a velencei Campanile, ami román stílusú, s amit a 20. század elején újjá kellett építeni, mert az alapozás hibája miatt öszedőlt. Szintén román stílusú a pisai székesegyház campaniléje, a híres Ferdetorony.
A kora középkorban Észak-Európában sem épült egybe a harangtorony a templommal. A kereszténységet ekkor vették fel az írek, vikingek, normannok. Az ír templomok nem maradtak fenn, de Norvégiában és Svédországban ismertek különálló harangtornyok.
Forrás
- Zádor Anna: Építészeti szakszótár, Corvina Kiadó, Budapest
- Művészeti lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965.